Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-199
199, országos ülés 1897. deczember 17-én, pénteken. 47 Igenis, majd az az önállóvá tett nemzet, a mely a törvény alapján kapta vissza önállóságát, fog bírni annyi érett megfontolással, hogy összes közgazdasági érdekeit mérlegelve, a politikai helyzet szem előtt tartásával és esetleg szövetségesére való tekintettel is úgy állapodjék meg, a mint az legjobb. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De nincs semmi politikai ok arra, hogy midőn elérkezik az időpont, melyben Magyarország közgazdasági önállósága törvénybe iktatható : ettől irtózzunk és fázzunk és minden néven nevezendő kibúvót keressünk ennek megakadályozására. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Én nem keresem, hogy mi kényszerítette a kormányt arra, hogy ezen módhoz folyamodjék, számolok a ténynyel. Magam előtt látom a helyzetet s látom azt, hogy nagyon hiányzik közöttünk az, a mit Pulszky Ágost t. képviselőtársam tegnap az előadói székből euuncziált, tudniillik az egységes meggyőződés arra nézve, hogy e törvény egészen helyes. Ez abszolúte hiányzik köztünk, mert még azok is, a kik ezen törvény megszavazásával bizonyos rémképeket akarnak eltörölni a nemzet szemei elől, a melyeket mások, bizonyos más íntencziókból festeni jónak láttak, még azok is igen komoly aggodalmakat táplálnak arra nézve, hogy ezen törvéuy, úgy a mint elő van terjesztve, Magyarország közjogán egy óriási sebet üt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És minthogy Pulszky Ágost t. képviselőtársam olyan nagyon meg van arról győződve, hogy azon seb, ha százszor gyógyíttatik és százszor deszinficziáltatik és mindig fájó érzést Nagy hátra: mi meg akarjuk akadályozni azt, hogy Magyarország közjogán olyan seb üttessék, a melynek fájó érzetét enyhíteni vagy megszüntetni semmi és senki sem lesz képes. Van-e közjogi sérelem, ez az első kérdés, a másik kérdés pedig az, hogy vájjon közgazdasági érdekeink olyan nyomatékosak-e, hogy azon közgazdasági érdekekért a közjogi alkotásokat is fel kell áldozni? Az én nézetem az, hogy Magyarország Önállóságából és függetlenségéből ezért a nagy eszméért, a melynek diadalát Magyarországon mindenki el akarja érni és a melyet a táloldalról is hirdetnek, még közgazdasági érdekeket is hajlandó vagyok feláldozni, mert meg vagyon írva: paupertas maxima meretrix. Már pedig közgazdasági hanyatlásból közgazdasági hanyatlásba csak az a nemzet sodortatik, a melynek közgazdasági fejlődését nem saját erői, hanem idegen hatalom intézi. Magyarországot nagygyá, önállóvá és függetlenné kell tenni, ezért a nagy diadalért még közgazdasági áldozatokat is szíves készséggel fog a nemzet mindenkor és minden ré- I tegéből felajánlani. Ez az axióma és ennek a tannak hirdetésétől és vallásától nem riaszt engem vissza az, hogy Enyedy Lukács képviselő úr itt ünnepelvén azon nagy diadalt, a melyet az által aratott, hogy a kormánypárt vezérszónokává szegődött, azt mondja, hogy a dogma kapcsolatban van a fanatizmussal. Hát igenis! Itt ezen az oldalon azt óhajtja mindenki, hogy Magyarországon minden polgárnak szívében dogmává váljék és fanatizmussá növekedjék azon hit, hogy Magyarország önállósága s függetlensége az egyedüli elvi magaslat, melyről tekintve minden egyéb érdek eltörpül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fog Magyarországon senkit ezen hit fanatizmussá fejlődése odáig vinni, hogy elvakítsa látóképességét, hogy megszűnjék az illető tisztán látni, hogy egy eszme vakon töltse el. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ha őszintén és tárgyilagosan vették volna bírálat alá a tisztelt túloldalról ezen határozati javaslatot, a mely ezen pártról benyújtatott, meg méltóztatott volna győződni arról és bizonyosan nem fukarkodott volna a t. túloldal az elismerés szavaival arra nézve, hogy ezen pártnak nagy önleküzdósébe került, hogy az adott helyzetben azt a határozati javaslatot terjeszsze elő, a mely a párt programmjának két szélsősége között a becses középúton halad, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Igenis örömmel hallottam, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is hajlandó törekedni arra, hogy Magyarország államisága megvédessék közgazdasági, közjogi vagy más kiegyezésekkel, ha lehet s a perszonál-unió alapján, ha kell. A mi programmunk ennyi feltevést nem tartalmaz. A mi programmunk azt mondja, hogy Magyarországon csak' egy olyan szerződés van, a melyet érinteni nem szabad s ez: a pragmatica sanetio. Ebből pedig semmi egyéb, mint a perszonál-unió nem következik. (Úgy van! a szélső baloldalon) Mégis a politikai helyzet egész súlyát átérezve ezen párt megelégedett ezúttal azon határozati javaslattal, a mely attól a programadói jóval távol áll. Voltak is frivol körök, a melyekben ezt ezen párt ellen kizsákmányolni igyekeztek és azt igyekeztek feltüntetni, hogy a kormány ezen javaslatában sokkal több az önállóságra való törekvés, mint a párt határozati javaslatában. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, nagyobb frivolitást közjogi kérdésekkel szemben még nem űztek, mint ezzel. A kinek a több szabad, annak a kevesebb is szabad. De a kinek nem szabad szövetséget kötni s mégis szövetséget inaugurál a törvényjavaslatban, az törvénysértést követ el s azt minden jogállamban vád alá helyezik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.)
