Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-199
199. országos Illés 1897. deczember 17-én, pénteken. Í0 részét, a mely a nemzetre nézve garancziákat tartalmaz, mesterkélt és tarthatatlan magyarázatok által ettől a közjogi érdekétől megfosztanánk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én nem mondom, hogy ez történt, t. ház, de állja útját a kormány és pártja annak, hogy ne történjek. Teljesítse kötelességét ebben a pillanatban mindenki az ország iránt, legjobb meggyőződése szerint, úgy a mint én azt tenni megkísérlem azzal, hogy a törvényjavaslathoz hozzájárulok. (Hosszantartó, zajos tetszés, éljenzés és taps jobbfelöl és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget): Kérem, foglalják el helyöket a képviselő urak. Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklős jegyző: Barta Ödön! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, legyenek szívesek helyöket elfoglalni. Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Talán nem triviális, ha azt mondom, hogy részemről egyáltalában nem a parlamenti illem által diktált kötelesség, hanem tényleg az elhangzott beszéd hatása alatt közvetlenül érzett érzelemnek a kifejezése az, a mikor bámulattal adózom gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azon rhetorikai nagy sikerének, a mellnek imént tanúi voltunk. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen és köztudomású dolog, hogy ha van férfiú Magyarországon, a ki képes a már félig-meddig kifejlődött, vagy talán még fejlődésben álló közvéleményt irányítani abban az irányban, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban közjogi sérelem nem foglaltatik, akkor az a férfiú nem lehet más, mint gróf Apponyi Albert, a ki a 67-es törvény alapján állva küzd már egy emberöltő óta a kormányzati irány ellen s így bizonynyal ő van leginkább beavatva az 1867. törvény összes, hogy úgy mondjam, misztériumaiba, ezen képességén kivííl pedig rendelkezésére áll azon szónoki képesség, a mely Magyarországon eddigelé ebben az újabb korszakban minden szónok képességeit elhomályosítja. T. képviselőház! Egész teljességében érzem a rendkívüli feladat súlyát, a mely — nem koromnál, hanem itteni állásomnál fogva — ifjú vállaimra nehezedik. Nem frázis, ha azt mondom, hogy el sem tudom képzelni, hogy nekem bármely képességemmel is sikerüljön lerontani azt a hatást, a melynek közvetlensége alatt feladatom teljesítéséhez fogok. És ha mégis hiszem, hogy meg tudok felelni feladatomnak annyiban, a mennyiben legjobb érzelmeim vezérelnek, ezt egyedül és kizárólag azon pajzsra helyezkedve remélem, a mely pajzs az igazság pajzsa. (Hoszszantartó élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Bármily irányt kellene a helyzet hatása alatt elmondandó beszédemben követnem, attól az iránytól feltétlenül és legjobb igyekezettel fogok tartózkodni, (Zaj! Elnök csenget.) hogy csak árnyékát is felköltsem azon gyanúnak, mintha én bárkinek, de különösen gróf Apponyi Albertnek imént elhangzott fényes beszédében megnyilvánult kijelentéseknek inteuezióját bármily tekintetben félremagyaráznám. Távol áll tőlem még a feltevése is annak, hogy gróf Apponyi Albert, a kinek Magyarországon folytatott közjogi harczaiban a legújabb korban oly fényes hely jutott, bármily kicsinyes érdekekért, vagy bármily nagy érdekekért képes volna az ország közjogának elhamisításához csak egy szavával is hozzájárulni. Mégis, t. képviselőház, mondhatom, bámulatba ejtett azon kijelentésével, a mely oda konkludált, hogy az 1867-iki törvény szellemén és rendelkezésén az előttünk fekvő törvényjavaslatban sérelem és ránk nézve ebben az egész tervezett intézkedésben alkotmányjogi vagy közjogi sérelem nem foglaltatik. Mielőtt, t. képviselőház, ezzel az argumentáczióval foglalkoznám, — a mint azzal a nagy horderejű argumentáczióval így ex abrupto foglalkozni lehet — kénytelen vagyok rámutatni arra, a mi a beszédben benne nem volt. Kíváncsian vártam, mily álláspontot foglal el gróf Apponyi Albert, a kire a nemzetnek azon része, mely a 67-es alapon álló ellenzékhez tartozik, mint vezérére bizonyos irányban feltétlen bizalommal tekint, a kinek alkotmányos gondolkozását nagyiabeesüíi, miként gondolkozik gróf Apponyi Albert arról az eventualitásról, a mely a törvényben benfoglaltatik és arról, a mivel az előadói székből Magyarország közönségét megfenyegették; (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy miként gondolkozik gróf Apponyi Albert arról az eshetőségről, hogyha ezeti javaslatból törvény 1898. január elsejéig nem lesz, akkor Magyarországot rendeletekkel fogják kormányozni. É nagyfontosságú közjogi kérdés mellőzése ama kérdés taglalásánál, hogy a javaslatban közjogi sérelmek nem foglaltatnak, valóságos sérelem e várakozással szemben. T. képviselőház! Kétségtelen, hogy ennek a vitának bármilyen időtartamáért ez az oldal, a melyen ülni meggyőződésemnél fogva én is szerencsés vagyok, fog felelőssé tétetni; a felelősség kérdésével később fogok foglalkozni. De megtörténhetik, hogy azon nagy eszmék, azon nagy theoriák, melyeket ma gróf Apponyi Albert t. képviselő úr felvetett, alkalmazva Magyarország közjogi helyzetére, oly vitát fognak provokálni, a mely azon terminust, mely ezen törvényjavaslata ak törvényerőre emelésére ki van ÍJ*
