Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-199

199. országos ülés 1897. deczember 17-én, pénteken. ;íl A sorsnak igazán különös szeszélye, hogy épen most, a kiegyezésnek harminczadik évfordulója alkalmából látjuk összeomlani mindazokat a híres elméleteket, tételeket és feltevéseket, melyeknek képzelt erősségére, képzelt igazságára lett ez a közösügyes államszervezet alapítva. Azok a 67-es kiegyezési törvények már kezdettől fogva magukban hordották a pusztulásnak és az enyészetnek a csiráját. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Minthogy ennek a pusztulásnak a csirája, miként a körülmények mutatják, már eléggé kifejlődött, annak a kiegyezésnek és az arra alapított mostani dualisztikus közjogi államszervezeteknek buknia és elenyésznie kell. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez a mostani javaslat sem áll immár összhangban azokkal a 67-es kiegyezési törvényekkel, ez a javaslat azokkal a törvényekkel szemben a közjogi csempészet jegyében fogantatott és alkotmányi dugárúnál egyébnek nem tekinthető. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tekinthető pedig azért, mert az a gondolat, mely a javaslatot uralja, nem jut benne elég nyilt és férfias kifejezésre. Kétszínű az s az a szellem, mely átlengi, az alattomos buj kálás szelleme. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Arra utasítja ugyanis a kormányt, hogy az ha 1898. május l-ig az egyezség az osztrákkal létre nem jön, a bank- és vámügynek az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-a alapján leendő állandó szabályozása iránt tegyen javaslatot. De hát mi az az állandó szabályozás? Mit akar ez a ravasz fondorlattal kieszelt kifejezés? Semmiesetre sem jelenti azt, a mihez e nemzetnek joga van: hogy tudniillik a kormány az önálló bank és önálló vámterület iránt terjeszszen elő javaslatot. Mert ha a kormánynak ez volna a czélja, nyíltan, férfias őszinteséggel ki is mondaná. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De a javaslat ezt nem mondja ki. Már pedig, ha ezt nyíltan, határozottan, őszintén, férfias bátorsággal kimondaná, akkor nem lenne homály, félreértés, gyáva elbujdosás a nemzet világosan fentartott jogai elől. De épen az a baj, hogy báró Bánffy Dezső sohasem volt nyilt és őszinte, sohasem vallott szint, sohasem világította meg a helyzetet, hanem a helyett folyton vagy hitegetett vagy gyanúsított, vagy pedig igen sokszor folyamodott az erőszakhoz és önhatalmú intézkedésekhez. (Élénk helyeslés a ssélső baloldalon.) E kényúri hajlamaira mutat a javaslatnak az az intézkedése is, a mely szerint, ha a kiegyezés az osztrákokkal nem jön létre és ha az 1897. deczember 31-éig terjedő határidőn belül a most létező tényleges állapot Ausztriában változást szenvedne, akkor a szükséges intézkedéseket a törvényhozás elhatározásával a kormány rendeleti úton léptetheti életbe. Ez nem egyéb, mint az osztrák császár-paragrafusnak, annak a híressé vált 14. §-nak a magyar alkotmányba való becsempészése. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a szempont az ebben a javaslatban, a mely, eltekintve minden egyébtől, ezt a javaslatot alkotmányjogi szempontból teljesen elfogadhatatlanná teszi. Ez a szempont a törvényhozásnak minden jogát, szuverenitását a bank- és vámügyben a kormányra ruházza és annak tetszésétől teszi függővé ezen nagyfontosságú ügyeknek úgy alakilag mint tartalmilag miként leendő szabályozását (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez egy oly abszolutisztikus elv és intézkedés, a mely Magyarország törvénykönyvében nem foglalhat helyet, addig, a inig a magyar alkotmányosság él. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen abszolutisztikus elveket és intézkedéseket a magyar alkotmány nem tör, mert Magyarországon a magyar alkotmány szerint pátensekkel és rendeletekkel uralkodni, Magyarországot ilyen pátensekkel és rendeletekkel kormányozni nem lehet, nem szabad. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Én ezen javaslatnak további közjogi hibáiról és arról, hogy megfelel-e a javaslat a törvényes követelményeknek, továbbá e javaslathoz fűződő egyéb alkotmányjogi aggályaimról szólani nem kívánok, és pedig azért, mert távol legyen tőlem, hogy én épen a 67-iki törvényekből merítsek érvet és épen ezen átkos törvényekből mutassan ki ezen javaslatnak hibáit. (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Tisza mondta!) En csak azon vélekedésemnek és alkotmányos meggyőződésemnek akarok kifejezést adni, hogyha ezen kiegyezési törvénynek megalkotója, a haza bölcse, Deák Ferencz itt voina, erre a javaslatra ő sem adná szavazatát, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ez a javaslat mélyen sérti a kiegyezési törvényt, melyet ő, Deák Ferencz, hozott létre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En ezen javaslatnál a közösügyes rendszernek bukását látom, és annak bukásánál ki kell tűzni Magyarország önállóságának és függetlenségének lobogóját. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az osztrákok most megcsinálták a kiegyezésnek fiaskóját és azt a kapcsot, a mely a magyar nemzetre nézve mindig káros és hátrányo8 volt, épen az osztrákok törték össze. Ezzel a magyar nemzet abba a helyzetbe jutott, hogy jövő boldogulása, sorsa a nemzet kezében van. A gondviselés megadta és meghozta a magyar nemzetnek az alkalmat, hogy most régi óhajtását, régi törekvését megvalósíthassa és most rázhassa le magáról a szolgai függésnek minden jármát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az események a függetlenségi pártnak 30 éves törekvését igazolják. Bűn, hiba, vétség