Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

H 198. országos ülés 1897. deczember 16-án, csütSrtSkSn. T. ház! Mi az, a mi az előttünk fekvő ja vaslatban kifejezésre jut ? Milyen politika az gazdasági szempontból? Ebben a törvényjavaslatban igaz az nincs kimondva, hogy Magyarország gazdasági élete az önálló vámterület alapján lesz a jövőben konstruálva ; de nincsen azon törvényjavaslatban egy betű sem, nincsen semmi, a mi a nemzetet akadályozhatná abban, hogy 1898. deczember 31-éig tisztán saját meggyőződését követve, a nemzet érdekeinek elhomályosítatlan felfogását követve, tényleg életbeleptesse az önálló vámterületet, felállítsa Ausztria és Magyarország között a vámsorompókat és gazdasági életét ezen az alapon konstruálja. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Akarják ! Nyilatkozzanak ?) Thaly Kálmán: Már faragják a korlátokat. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget:) Kérek csendet! Enyedy Lukács : T. ház! Az Ausztriával kötendő minden kiegyezés alkalmával, — nem titok, a mit elárulok, azt hiszem, mindnyájan tudjuk (Halljuk! Halljuk!) — a háttérben nemcsak tisztán a gazdasági elbírálásnak a kérdése volt, hanem volt egy nagy politikai momentum is. Volt az, hogy bevallottan, vagy be nem valiottan elismertetett oly politikai akadályok létezése, a melyek a nemzetet az ő önrendelkezési jogának tényleges gyakorlásában akadályozták volna. (Ellenmondás és felkiáltások a szélső baloldalon: Hol?) A levegőben, kérem. (Zajos derültség a szélső baloldalon) Polónyi Géza: Látszik, hogy a levegőből beszél ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Enyedy Lukács: Ebben a törvényjavaslatban, t. ház, ezek a levegőben levő akadályok már nem léteznek. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Barta Ödön: Honnan tudja? Enyedy Lukács: Azok az aggályok és nehézségek, a melyek a magyar önrendelkezési jognak a gazdasági téren való gyakorlati alkalmazására nézve fenforogtak, ma eltűntek. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Hisz akkor jól van!) Igen, azok a nehézségek eltűntek és tisztán a nemzet szabad akaratától, tisztán önelhatározásától függ az, hogy vájjon fenn akarja-e tartani az Ausztriával köteudő szövetségben a közös vámterületet, vagy létrehozni saját érdekei független mérlegelésével az önálló vámterületet. T. ház! Azt nem lehet tagadni, hogy Magyarország állami megerősödésében (Zaj a szélső balon. Elnök csenget.) egy nagy lépés előre következett be. Bármi okokból történt ez, de meg vagyok győződve, hogy azon okok közt, a melyek azt előidézték, igenis elsősorban áll az az ok, hogy úgy Magyarország kormánya, mint törvényhozása a szerződésekhez való hűsége, az ország alapját képező intézményekhez való ragaszkodása által, azon folytonossága által az intézményeknek, melyek 30 év óta fennállnak, eloszlatta Európában és közelebben egyebütt is azokat az aggályokat és kételyeket, a melyek bizonyos ideig Magyarország önrendelkezési jogára tagadhatatlanul fennállottak. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) (Az elnöki széket Láng Lajos foglalja él.) Magyarország fejlődésének jelen pillanatában, mikor nézetem szerint a helyzet úgy áll, hogy a kik az önálló vámterülettől félnek, azoknak félelme meg fog valósulni, a kik az önálló vámterületet remélik, azoknak ez a reménye be fog teljesülni, (Helyeslés.) én ily pillanatban nem értem azt az éles hangulatot, nem értem az ellenzéki támadásoknak azt a vehemencziáját, (Folytonos zaj a szélső báloldalon. Elnök csenget) a melylyei ezen törvényjavaslat ellen indulni készülnek. Remélem, hogy hazafiságuk önöket vissza fogja tartani végzetes lépésektől. (Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Hazafiságunkat bizza magunkra! Enyedy Lukács: Az, t. ház, hogy önök az önálló vámterület gazdasági fogalmának politikai tartalmat adtak és igyekeztek folytonosan adni, az kitűnik abból, hogy önök az önálló vámterületet most is politikai támadás zászlajául használják fel. Mert úgy tudom, hogy a t. függetlenségi párt, a melynek eszméi és szelleme iránti rokonszenvben és tiszteletben nőttem fel, (Felkiáltások a szélső baloldalon .-Tagja is volt! Mozgás) hogy az a párt, mely az Ausztriával kötött kiegyezéseknél ismételten akkor, mikor azon eszmék megvalósításának még legtávolabbi reménysugara sem derűit a nemzetre, hogy ez a párt akkor sem tartotta szükségesnek gátatvető eszközöknek felhasználását, mint a minőket szükségeseknek tart most, mikor az önálló vámterület megvalósítása közelebb áll, mint valaha 1867 óta. (Úgy van! jobbfelöl. Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Majd leszek bátor visszatérni és kiterjeszkedni arra, hogy az Önök taktikája mellett a külön vámterülettel hová jutunk, és hová fogunk jutni, ha ezen törvényjavaslat konzequencziáit levonjuk és következetesen keresztül viszszük. (Ügy van! Úgy van! jobbfélől. Folytonos zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) De én sohasem szoktam imputálni még magánembernek sem, annál kevésbbé azon általam nagyrabecsíílt pártnak olyan ititencziókat, a melyeket nyíltan nem fejez ki. (Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Azonban az előttem szólott Kossuth Ferencz (Hosszantartó éljenzés a szélső baloldalon) t. képviselőtársam maga volt szíves megmondani, hogy azt a helyzetet, a melyet a kormány teremtett,