Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

198. országos ülés 1897. deczember 16-án, csütörtökön. 2 , Hanem az a tétel áll ellenkezőleg, hogy: Rettegj te Ausztria, hogyha mi valaha észre térünk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tovább megyek a statisztikai adatok felemlítésében. A t. miniszter úr, kiről elismerem, hogy jeles szaktudós, nagyon jól tudja, hogy Ausztriában a gyárak mennyire szaporodtak, még pedig a magyar fogyasztási piacznak zsebéből és rovására, mert ismétlem, kerek számban 81°/o-jät produkcziójuknak hozzák be Magyarországba. A t. miniszter úr jól tudja, hogy csak az utolsó öt év alatt például a textiliparnál a gőzgépek száma 23°/o-kal szaporodott, a: lóerő 60°/o kai. A ruházati iparnál a gőzgépek száma 19°/o-kal szaporodott, a lóerő 95°/o-kal. A bőriparnál a gőzgépek száma 35°/o-kal szaporodott, a lóerő 90°/o kai. Nem akarom a házat több számmal fárasztani. (Halljuk! Bálijuk!) csak azt jegyzem meg, hogy a ki be nem látja ezekből a számokból, hogy az osztrák ipar a magyar piacznak a zsebéből és rovására öt év alatt mennyire fejlődött, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) az akarattal vak és süket, és ilyeneknek én hiába beszélek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a ki figyelembe akarja venni ezen számokat, az be fogja látni, hogy nekem van igazam, hogy az osztrákoknak kell félni attól, hogy mi felállítunk olyan vámsorompókat, a melyek kizárnák az ő iparczikkeiket, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és nem nekünk kell félnünk attól, hogy felállítanak olyanokat, a melyek kizárják a mi nyersterményeiifket, mert ezen esetben mi rátérve az önrendelkezési jog teljes alkalmazására, megkötnénk idegen államokkal oly szerződéseket, a melyek megengednék a mi nyersterményeinknek tágabb körben mozogni. Ily esetben mi nem szorulnánk többé az osztrák piaczra, (Helyeslés a szélső baloldalon.) holott szeretném tudni, hogy az osztrák gyárak a fejlettebb nyugati iparral a nyugati piaczokon mikép versenyeznének. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon). Én tehát teljességgel nem félek attól, hogy ha mi Ausztriához úgy járulunk, mint a hogy megkövetelheti az ország, hogy az a kormány, mely az országot képviseli, járlujon, tehát emelt fővel, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és avval a tekintélylyel, a mely Magyarország kormányát megilleti (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) és azzal az öntudattal, hogy Magyarországnak akarata háta mögött van és azzal a meggyőződéssel, a melyet fájdalom, ez a kormány nem oszt, hogy Magyarország elég erős akaratát érvényesíteni, akkor higyjék el, t. túloldal, hogy az osztrákok erre fognak térni, akkor a vámháborúnak minden veszélye el lesz távoiítva, mintegy varázsütésre, higyjék el, hogy akkor Magyarország közgazdasági önállósága meg lesz valósítható, higyjék el, hogy akkor — a mi önöknek kedves kell, hogy legyen — a 67-es törvényeknek is végrehajtása, is elégtételt fog szolgáltatni, legalább a közgazdászati téren, és akkor önök is, t. miniszter urak, sziveikba és lelkeikbe azzal a megnyugvással, tekinthetnének, hogy nem sértettek törvényt, nem fosztották meg: az országot olyan jogától, a mely után annyi év óta eped és azzal az öntudattal, azzal a büszkeséggel tekinthetnének akkor tetteikre, hogy önök azok, kik Magyarország történelmébe beleírták aranybetükkel Magyarország közgazdasági önállóságának létrejövetelét. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ott van tehát önök előtt, t. miniszter urak, az az örvény, a melyben két üreg tátong, s a melyek egyikébe lehetetlen, hogy bele ne essenek. Az egyik üreg a törvénysértés, a másik üreg az alkotmánysértés, (Úgy van! a szélső baloldalon.) azon esetre hogyha 31-éig nem fognak törvénysénysértést elkövethetni. Más részről azonban ott van önök előtt annak a dicsőségnek a lehetősége, a mely elől önérzetes ember lehetetlen, hogy elzárkózzék, és a mely tulajdonképen önöknek kötelessége lenne: hogy önök legyenek azok, a kik Magyarországnak közgazdászati önállóságát törvénybe iktatják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De meg kell említenem még egy körülményt annak bizonyítására, hogy mennyivel fontosabb Ausztriára, mint ránk nézve a szerződés, — bármilyen módon is álljunk elő, tehát még akkor is, ha úgy állunk elő, hogy mi azt kívánjuk és követeljük: az önálló vámterületnek alapján, — megjegyzem, hogy azon iparczikkekből, melyek Ausztriából Magyarországba befolynak, évenként a magyar fogyasztó piacz az osztrák munkások zsebébe 179 millió forintot fizet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát abban a meggyőződésben élek, hogy sokkal jobban meg fogják az osztrákok gondolni azt, hogy olyan helyzetbe juttassák magukat, hogy gyári munkásaik 179 millió forintnyi munkabértől elessenek, mintsem ho»y velünk szembeszállni akarnának, mikor mi alkotmányunk és törvényeink szerint oly dolgot követelünk tőlük, a melyet követelni nemcsak jogunk van, de kötelességünk is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. miniszter úr, tekintse át nyugodtan a saját maga statisztikáját, fontolja meg a számokat és meg vagyok győződve, hogy ez esetben nem fogja többé hangoztatni azt a lealázó tant, hogy Magyarország nem képes a saját lábán megállni. (Zaj a szélső baloldalon.) Justh Gyula: Mindannyian pirultunk, a mikor mondotta! (Zaj.)