Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

2Q4 206. országos ülés 1897. deczember 28-án, kedden. lencséért koczkára ne bocsássa. (Úgy van! a szélső báloldalon,.) Azt hiszem, hogy ma, midőn 30 év múltán ennek az 1867 : XII. törvényczikkbe foglalt alkotásnak 30 éves jubileumát ünnepeljük, Ausztriában az alkotmány, a melyet csak tetszalkotmánynak lehet neveznünk, félig fel van függesztve, a kormány pedig törvénytelen re üdeletekkel kormányoz ; hogy a mikor bennünket is hasonló dolgokkal ijesztgetnek és bennünket is ilyen térre akarnak rákényszeríteni: kettőzött erővel, kettőzött erkölcsi kötelességérzettel kell reményleni, fogja is teljesíteni a függetlenségi és 48-as párt azt a kötelességet, a mely vár arra a pártra, a mely évek hosszú során át az önállóságnak és függetlenségnek a legalkotmányosabb eszközökkel való megvédésére becsülettel vállalkozott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, hogy a kérdést a maga gyakorlati jelentőségében mérlegelhessük, hogy azt kimondhassam, hogy a t képviselőház előtt fekvő tör vényjavaslat önmagában véve — és remélem sikerülni fog gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunkat erről meggyőzni — nemcsak az 1867: XII. törvényczikk rendelkezéseinek meg nem felel, nemcsak meghamisítása közjogunknak, hanem más, élő törvényeinkbe is beleütközik úgy, hogy az így életbe sem léptethető, hogy ez az egész rendelkezés, mely ma czéloztatik, semmi egyéb, mint a közös vámterület révén fennálló vámszövetséghez való ragaszkodásnak politikai paroxixmusa, (Úgy van! Úgy van! a sssélső baloldalon.) ezt beszédem rendén igyekezni fogok objektív érvekkel kimutatni, (Halljuk ! Halljuk!) Legyünk tisztában a tényekkel és a törvényjavaslatnak rendelkezéseivel. Ugyebár igaz, hogy az 1897. évi deczember hó 31-én lejárandó vámszövetségi szerződés, a melynek utolsó klauzulája azt tartalmazza, hogy ha fel nem mondatik, további tíz évre meghosszabbítottnak tekintetik, 1896. évi február 15-én az osztrák parlament — a Reiehsrath — által felmondatott, és hogy ez a felmondás a magyar törvényhozásnak a magyar kormány által bejelentetett és ezt a felmondást a magyar törvényhozás nemcsak tudomásul vette, hanem tudomásul vette azt is, hogy ezt a szerződést saját kormánya a maga részéről is felmondotta? Ezt a felmondás tényét én közjogilag a szerződés magyarázata szempontjából rendkívül horderejűnek tartom. — Kérem tehát, kegyeskedjenek ezt szíves emlékezetükben megőrizni, mert beszédem fonalán utalni fogok rá. — Ezen felmondásra nézve meg kell azonban még jegyeznem, hogy ez Ausztriában az osztrák Reiehsrath részérő! nem motu proprio és nem úgy spontán, minden előzetes tárgyalások nélkül, hanem, — a mint ez köztudomású dolog — a Landtagoknak előzetes hozzájárulásával történt meg. Ki ne emlékeznék reá, és a ki nem emlékezik, majd figyelmeztetni fogom a Niederösterreichische Landtagnak és a többi Landtagoknak tárgyalásaira, a melyekben a legélesebb, a legszenvedélyesebb gyűlölködésnek hangja szólalt meg a magyar nemzet ellen és ezen indokok által vezéreltetve azon motívummal, hogy ez a vämszövetség úgy, a mint az fennáll, Ausztriára nézve hátrányos, határoztatott el annak a szerződésnek a felmondása. De bármilyenek legyenek is a motívumok, ez az okoskodás szempontjából merőben közönyös, mert maga az a tény, hogy egy szerződés egyik fél részéről felmondatik, jogász és nem jogász előtt egyaránt egy pozitív konkluzumot jelent s ez az, hogy az a fél azt a szerződést megtartani nem akarja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Más magyarázata a felmondás tényének semmi körülmények között nincs és nem is lehet. Majd rátérek arra, hogy mi a jelentősége ennek a kérdésnek az adott törvényjavaslattal szemben ? De mi történt azután ? Megtörtént az, hogy a magyar kormány már két évvel ezelőtt alkudozásokba bocsátkozott az osztrák kormánynyal. Miután az alkudozások folyamán a quóta kérdése tekintetében is nehézségek merőitek fel, a kormány nemcsak alkudozott, nemcsak kötött egy előzetes alkut, de feloszlatta a magyar képviselőházat és új választásokat rendelt el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az új választások után azonban, sem az osztrák alkotmányos képviselet, sem pedig a magyar országgyűlés elé a kiegyezési javaslatok beterjesztve nem lettek; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) azoknak tartalmáról, lényegéről senkinek még csak homályos sejtelme, sincs (Úgy van i a szélső baloldalon.) és titok sűrű leple alatt, nagy hivatalos titokként őriztetik, milyen czélzatokkal és milyen modalitásokkal köttetett meg ez a szerződés. De, következett az időknek teljessége s az Ausztriában felmerült alkotmányos aggályok és alkotmányos bajok okából ezek a törvényjavaslatok egyáltalán nem lettek ideterjesztve. Ennek következtében előállott a kormány egy provizoriális javaslattal. Ezzel a javaslattal loyalitás szempontjából a magya törvényhozás az 1867 : XII. törvényczikk alapján nem tartozott. A magyar kormány tartozott volna tisztán és kizárólag azzal, hogy ha az 1867 : XII. törvényczikk rendelkezéseihez hű akart maradni, beterjeszsze azon törvényjavaslatokat a képviselőház elé, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) nem törődve, nem is aggódva azzal, hogy Ausztriában mi történik? Ha azután ezen szerződések, amelyeket a kormány az osztrák kormánynak preliminált, Ausztriában alkotmányos úton létre nem jönnének, már beállott a 1867 ;