Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

198, országos Ülés 1897. deczember 18-án, csütörtökön. IS E czélra a meghiúsult egyezkedések újra felvételére és folytatására törekszik s e végre újabb négyhavi határidőt állapít meg. Fenn akarja tartani a jövő év végéig a közös vámterületet, a vám- és kereskedelmi szövetséget s a megszűnt közös vámterületen, vámés kereskedelmi szövetségen alapuló viszonyokat, noha a provizórium Ausztriában a törvényes határidő alatt el nem fogadtatott. Javaslatát a kormány az 1867 : XII. tör* vényczikk 68. §-ára alapítottnak állítja és mégis Magyarország gazdasági életének szervezetét, jegybank-ügyét, kereskedelmét, iparát, mezőgazdaságát, közvetett adóit bizonytalanságnak teszi ki s idegen ország elhatározásától teszi függővé. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Sőt kész kitenni hazánkat annak, hogy érvényesektíl fogadjon s hazánk sorsára döntőkííl fogadjon el idegen ország oly intézkedéseit, a melyek az 1867 : XII. törvényczikk által kikötött teljes alkotmányosság föltételének semmiképen sem felelnek meg, s a mely intézkedések esetében az 1867: XII. törvényczikk a maga egészében is hatályát veszti. Ezeknél fogva a ház a vám- és bankügyek, valamint ezekkel összefüggő kérdések ideiglenes szabályozása iránt benyújtott törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Kimondja egyúttal, hogy 1898. január elsején megszűnvén hazánk ő Felsége többi országaival és tartományaival közös vámterületet képezni, önálló és független gazdasági életünk fentartásához ragaszkodik; kész azonban ezen alapon, — a kölcsönös méltányosság szem előtt tartásával,— ő Felsége többi országaival és tartományaival kereskedelmi szerződés iránt érintkezésbe lépni, úgyszintén fentartani, a mennyiben időközben más megállapodás nem létestíl, a külállamokkal kötött szerződéseket s a megállapítandó feltételek mellett meghosszabbítani egy évi időtartamra az osztrák-magyar bank szabadalmát. Utasíttatik a kormány, hogy ezen az alapon, a magyar állam önálló gazdasági életének berendezésére szükséges javaslatokat terjeszsze elő minél előbb és minden esetre oly időben, hogy azok legkésőbben 1898. deczember 31-ig törvénynyé váljanak. Terjeszsze elő továbbá haladéktalanul a korábbi állapotról az önálló gazdasági létre való átmenetelnek, — kellő s hazánk önállásának és érdekeinek megfelelő — rendezésére szükséges javaslatokat.* (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső-^ haloldalon.) f. ház! (Halljuk! Haljluk!) A felolvasott határozati javaslat tisztán kijelöli pártunknak elvi álláspontját. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt ezen túlmegy; olyan térre is lép, a mely térre lépni az ellenzéknek kötelessége nem lett volna, mert megmutatja azt az utat, megjelöli azt az irányt is, a melyre ha az ország többsége rálépne, ez ország többsége a felmeríílt nehézségeket minden zavarodás, minden baj és rázkódtatás nélkül elkerülhetné. A mi elvi álláspontunk tiszta. Harmincz év óta hirdetjük azt, a mit mi valósággal a magyar hazafiság vallásának, szent igéjének tekintünk. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Harmincz év óta következetesen, fáradhatatlanul és lankadatlanul küzdünk e mellett, hogy ezen elveinket megvalósíthassuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Vannak - sokan, a kik mosolyognak felettünk azért, mert mi harmincz év óta küzdünk és soha sem lankadunk. Azt nem csodálom, hogy a czinizmusnak ebben a korszakában vannak olyanok, a kik mosolyognak azon, hogy van egy csoport, a melynek szivében lángol a hazafiság, van egy csoport, a mely jobban szereti elveinek szentségét, mint az önérdeket, és mosolyog azon, hogy vau egy csoport, a mely az erényt fel nem adja. Mert azok, a kik ilyen czinikusok, mosolyognak mindenre : a hazafiságra, az erényre, a vallásra. Mi eltűrjük ezt a mosolyt. Eltűrjük, ha minket idealistáknak neveznek, nem is szabadkozunk az idealizmus elnevezés ellen. Mert az ideálok az emberek lelkét magasra emelik, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mi pedig arra törekszünk, hogy a mi lelkünk s velünk együtt a szunnyadó nemzet lelke emelkedjék fel azon magaslatra, a mely magaslaton elérheti magyar hazánk függetlenségét és szabadságát. (Úgy van! Úgy van! Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi, t. ház, azt a kis szirtet képezzük, a mely törhetetlenííl áll a czinizmusnak árjában, a melyet hiába csapkodnak ezen árnak hullámai; mert ez a szirt, legyen bár kicsiny, de gyökere mély, talaja erős, mert hiszen gyökere bele nyúlik a nemzet szivének mélyébe, (Igaz! Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) és onnan soha, de soha ki nem lesz irtható. (Élénk helyeslés és éljenzés a széls'd báloldalon.) T. ház! Ez a mi elvi álláspontunk. Azt, hogy nemcsak idealisták vagyunk, bebizonyítottuk határozati javaslatunkkal, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és azt, hogy nemcsak idealisták vagyunk, bebizonyította maga a hely zet is, mert hiszen elválott az önök akarata ellenére, (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) csaknem kényszerszertíleg annak lehetősége, hogy a valóság nekünk adjon igazat és hogy megvalósulhasson elveinknek azon fontos része, a mely hazánknak gazdasági függetlenségével és önállóságával van kapcsolatban. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt nem tagadom, t. häz^