Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

205. országos Ülés 189?. deczember 27-én. hétfőn. jgj nak államjogi minőségét.Kimondjuk tisztán és vilá­gosan, hogy ez az állapot a külön vámterület állapota. Vámszövetség nincs, nincsen tehát közös vámterület sem, mert az utóbbi az előbbi nélkül merőben képzelhetetlen. Ha pedig nincsen többé közös vámterület, akkor az az állapot, a melyet a 68-ik szakasz igénybevétele, maga az önálló rendezk ed esnek puszta ténye meg­teremtett, a külön vámterület állapota. így szól a törvény s így szól a törvények törvénye: a logika. Ezt sem félremagyarázni, sem elhomá­lyosítani, sem elcsűrni semmiféle csalafintaság­gal nem lehet. A napfénynél is világosabb tehát, hogy a mikor a végleges kiegyezés meghiúsu­lása bekövetkezik, s a 68. §. szerint való állandó szabályozásra kerül a sor, ez más jogalapon, mint a külön vámterületen, nem tör­ténhetik. A függetlenségi párt nem az állapotnak államjogi minőségét definiálja, hanem egy új gazdaságpolitikai irányt követel.'Azonnal felállí­tandónak tartja a vámsorompókat és sürgeti az Ausztriától való gyökeres gazdasági elszaka­dást. Mi ellenben megállapítjuk, hogy a 68-ik szakasz a külön vámterületet feltételezi, sürget­jük e jogalapnak a törvényjavaslatban való világos megjelölését, de nem akarjuk sem a kormány, sem a törvényhozás kezét előre meg­kötni a végleges kiegyezés meghiúsulása után követendő gazdaságpolitikai irány tekintetében. A külön vámterület jogalapján sokféle vámpoli­tika lehetséges. Ismételjük, hogy ebben a tekin­tetben az állam- és nemzetgazdasági ezélszertíség szempontjai döntenek. A külön vámterülettel bíró Magyarország megteheti azt, hogy eltekint a vámsorompók felállításától s a kölcsönösség alapján vámmentes forgalmi szabadságot állapít­hat meg Ausztriával; vagy felállíthatja a vám­sorompót s csinálhat tisztán pénzügyi vámokat, avagy védvámokat, avagy összeállíthat mind a kettőből egy vegyes rendszert. Tisztán politikai kérdés ez, a melyre nézve nem kell, sőt nem is szabad már most az önálló rendelkezés első lépésénél prejudikálni a későbbi fejleményeknek. De époly kevéssé, sőt még kevésbbé szabad az 1867 : XII. törvényczikk jogbiztosítékai közül épen a legbeesesebbek egyikének elsikkadnia pusztán azért, mert feutartása és érvényesítése pillanatnyi kényelmetlenséget okozna a kormány­hatalomnak. A közjogi kiegyezésnek legszebb diadala az, hogy biztosítja a nemzet számára a vámszövetség felbomlása esetén a külön vám­területnek spontán feléledését. Ezt a legszebb drágakövet nem szabad a dualizmus nevíí ék­szerből ép azoknak kitörniök, a kik harmincz esztendő óta e klenódium sérthetetlenségét hir­dették s ragyogásának élvezetével alig tudtak betelni. Kimondjuk nyíltan, hogy a 68. §. értelmében elcsavarása megrendítené az or­szágnak a közjogi kiegyezés politikai értékébe és erkölcsi becsébe vetett hitét. Hisz vannak abba letéve más vonatkozású nemzeti jogok is, a melyek épúgy, mint a 68. §. biztosította elvben alkotmányos biztosítékát láttuk és Ht­juk államiságunk integritásának, nemzeti sza­badságunknak és anyagi jólétünknek. Az 1867. évi XII. íörvéayczikk a, nemzeti jogoknak egy gazdagon felszerelt tárháza s ha kétségek bán­tották, vagy a kishitűség akarta megszálíani a nemzetet, elég volt e tárházra tekintenünk, hogy izmosodjon bennünk a mi hatalmunk öntudata. Hát már most, hogy bízhatnánk ezentúl ebben az arzenálban, ha most, a mikor először kellene a benne őrzött fegyverek egyikéhez nyúlnunk, az őrök azzal utasítanának vissza a küszöbről, hogy azok a fegyverek csak arra valók, hogy a szemünket legeltessük rajtunk, de hozzájuk nyúlnunk nem szabad. A Deák Ferencz műve eddig csak jó napokat látott; a megpróbáltatás ideje csak ezentúl következik be. A kik azt kívánják, hogy ez a mű beváljék fölfelé, azok ne gátolják a lefelé való beválását A magyar nemzet örömest teljesíti minden kötelességét, de elvárja, hogy csupa háladatosságból ne rövidít­sék meg a jogait. Ismételjük: a külön vámterület de jure és de facto megvan, vájjon miért irtóz­nak ennek a nyilt bevallásától? De az ő irtó­zásuk kétszeres komolysággal inti a nemzetet az óvatosságra.* (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) T, képviselőház ! Nagyon örülök rajta, hogy legalább van a 67-es alapon álló oly közvéle­mény, a mely nem estiri-csavarja a 67-iki XII. törvényczikk 68. §. értelmét és nem barátja annak aprovizóriumostörvényjavaslatnak. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez a párt a törvény alapján áll, a törvény védelmére kelni mindenkor készek vagyunk. Tudják a magyar birtokosok, kereskedők, ipa­rosok, hogy érdekeit védjük akkor, mikor a hazának gazdasági önállóságáért küzdünk. A mi fegyverünk ; a törvény és az igazság, pajzsunk a hazaszeretet. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Mi nem kérünk és nem várunk senkitől semmit, mi nem várunk hivatalt, nem várunk províziót, nem várunk húsosfazekat (Derültség a szélső baloldalon.) nem várunk se rendet, se ran­got, se nem teljesített érdemekért érdemkolom­pot, — pardon, érdemkereszteket akartam mon­dani ; (Derültség a szélső baloldalon.) mi megyünk a magunk egyenes útján, ragaszkodva program­munkboz és küzdünk ezen törvényjavaslat ellen azért, mert ebben látjuk nemzeti önállóságunk­nak, gazdasági téren kerékkötőjét. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A túloldalhoz van még egy pár szavam. (Halljuk/ Halljuk! a szélső báloldalon.) Elég volt

Next

/
Thumbnails
Contents