Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

205. országos ülés 1897. deczember 27-én, hétfőn. 173 Saját önállóságunkak azt a mértékét sem őrizhettük meg, mint azt ínég a 67. kiegyezés is megNagyta. Már bocsánatot kérek, t. h 1867: XII. törvényczikknek ily értelmezése, ily magyarázata egyenesen rosszakaratú fanatizmus. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mely nem törődik azzal, hogy mivel éri el czéljáí, hiszen világosan kinyilatkoztatta az igen tiszlelt miniszterelnök úr, midőn azt mondotta, hogy szorosabbra akarja fűzni a viszonyt Ausztriával, tehát közössé akarja tenni még a gazdasági részt is. Á nemzet jogainak ilyen kijátszását a függetlenségi párt nem fogja megengedni. Ha kellett, t. túloldal, önöknek n törvény eddig, tartsák meg ezután is, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) midőn lehet, hogy önöknek kellé metlen, de az országnak hasznot hoz. Van a magyar embernek egy igen jó tulajdonsága: a törvénytisztelet. Ne iparkodjanak benne azt megrendíteni, mert az beláthatlau végzetes következéssel birhat. Azonban van a törvényjavalat indokolásában egy másik pont is, a mely szerintem egyenesen az 1867: XIÍ. törvényczikk ellen irányúi s ez az, midőn azt mondja (Olvassa) : »Természetes, hogy a jelenlegi állapotnak ideiglenes fen tartása is csak úgy lehető, ha a jeleidegi állapot és a viszonosság ő Felsége többi királyságaiban és országaiban is tényleg fentartatik, de hogy ez milyen rendelkezések alapján történik: az ama királyságoknak és országoknak teljesen belügyét képezi, melyhez Magyarországnak, mely maga részéről az önálló intézkedés jogát veszi igénybe, beavatkozási joga nincsen, de ez Magyarországot jogilag nem is érdekelheti.« Én félek, hogy ez a kifejezés jogilag nem is érdekelhető, még nagyon sok keseríí órát fog okozni a nemzetnek, mert itt még nagyobb mértékben ismétlődni látom -azt a törvénymagyarázatot, a mely ehhez az önálló rendelkezéshez vezetett. Hiszen ne ringassuk magunkat csalódásban a felől, hogy Ausztriában milyen állapotok uralkodnak. Nézetem szerint nagyon is komoly az ottani állapot, és fájdalom hazánkat ie közelről érdekli, azon viszonynál fogva, a mely bennünket összeköt. A németségnek abszolutizmusra és a sziávságnak föderalizmusra irányzott határozott törekvésével szemben az alkotmányosságnak ott el kell buknia, ha ugyan már eddig el nem bukott. Bizony minket jogilag nagyon is érdekel megtudnunk, hogy mit akar a kormány az 1867 ; XII. törvényczikk 25. §-a értelmében az alkotmányossággal, a mely az egésznek alapföltételét képezi. Jogilag nagyon is érdekel megtudnunk, hogy mit akar tenni a kormány az 1867: XII. törvényczikk 21. §-a értelmében, — a quótát értem, — a melyről törvény szerint még ez évben kell tanácskoznia mindkét törvényhozásnak. A taktikázásnak végének kell lennie a nemzet jogaival szemben, vagy pedig vessük nyíltan végét ennek az álparlamentarizmusnak, (Hosszantartó zaj és helyeslés a szélső baloldalon.) és jelentse ki nyíltan a kormány, ha meri, hogy Magyarországot nem törvényekkel, hanem rendeletekkel akarja kormányozni. Ily viszonyok mellett ki várhat jót közülünk a javaslat 3. § ában kifejezett állandó szabályozástól ? Ha ilyen ennek a kormánynak önálló rendelkezése, az Isten mentse meg az országot annak az állandó szabályozásától. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) De a midőn önök ezen törvényjavaslatot visszavonni nem akarják, még hozzánk fordulnak, és azt mondják, hogy ne rázkódtassuk meg a monarchia nagyhatalmi állását. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez én előttem czél nem lesz soha. Én a hazám javát, boldogulását ennek a czéínak alája soha nem rendelem, (Tetszés a szélső baloldalon.) mert ez tőlünk csak vér- és pénzbeli áldozatot követelt és követel, de a hiúság kielégítésin kivü'l még oly abnormis és veszélyes helyzeteket is teremt, mint a minő Bosznia példája. Az ilyen kis országnak, mint Magyarország, elsősorban belső konszolidácziójára kell gondolni. Miért fájjon nekünk mindig Ausztria feje? Nincs ennek az országnak elég baja, hogy még egy más ország bajára és érdekeire gondol. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) És a midőn Ausztria viszonyai romlásnak indulnak, nem az volna-e kötelessége minden magyar embernek, hogy kezet fogjon arra, hogy hazánk sorsát, boldogulásának útját elväliszszák azon ország útjától és sorsától, a melyek ellenséges érzülete nekünk csak bajt és károkat okozott ? (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) De az ország sorsának javulásához — szerintem — az út nem Bécsen keresztül vezet. Budáról kell állandóan kisugároznia annak a fénynek, mely fény majd ide téríti azokat is, kiknek most útjok rendesen Bécsnek visz. Azt is mondják önök, ne veszélyeztessük Magyarország domináló helyzetét a monarchiában. Hát én részemről ezen domináló helyzettel tisztában vagyok. Ha szükség volt reánk, kedvesek voltunk; (Úgy van! a szélső baloldalon.) ha a monarchiának egy része vagy egésze nem volt rendben, simogattak bennünket máskor is. De a régi bizalmatlanság rögtön visszatért, ha szükség nem volt reánk s a kedvencz mostoNagyermekké válik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják végre, hogy a mi akcziónkat elítéli az ország, só't, hogy meg fogja átkozni. Hát, t. ház, én nem követem azoknak a példáját,, a kik mintegy lelki szemeikkel a jövőbe