Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-204
204. országos ttlés 1897. deczember 23-án, csütörtökön. 165 tebb érdekei ellen vét. Igenis voltak olyanok, magam is azok közé tartoztam, a kik azt hitték, hogy ezen az alapon lehet az önálló és független Magyarország létestilését jobb időkben megerősödve kivívni. De mit kellett tapasztalnunk, t. ház? A helyett, hogy békében ülhettünk volna azon szekerén, a melyen ez irányban haladni véltünk, le kellett szállnunk, le kellett ugrálnunk, hogy azon meredek lejtőn, a melyre jutott, le ne guruljon a szekér. Meg kellett ragadnunk a kerekeket, hogy az ország alkotmánya örvénybe ne zuhanjon. (Élénk helyeslés a seélíő baloldalon.) Ep azért, t. ház, midőn azt tapasztaltak, hogy ez a törvény kezd életbelépni, hogy a magyar hadsereg tulajdonképen nem exisztál, hogy van egységes osztrák hadsereg ; a midőn láttuk, hogy a vezérlet, vezénylet és a belszervezet alatt mit értenek, hogy hogyan lehet elkonfiskálni Magyarország legszentebb jogait, nyelvét és zászlóját; a midőn azt látjuk, hogy a magyar katonának idegen vezénylet és idegen zászló alatt kell küzdeni: akkor lehetetlen azt mondani, hogy ez az elközösítést mozdítja elő. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És hasonló dolgokkal találkozunk magában ebben a vámszövetségben is. Van közös hadügy, közös külügy, a hadsereg el van egységesítve, ki van tiltva a vezérletből hazánk nyelve, hazánk zászlója és hazánk czímere. Külföldön még csak tudomással sem bírnak rólunk, mert konzulátusaink és külügyi képviseletünk idegen czímert és idegen zászlót használnak. Mert még csak az hiányzott, hogy a szomszéd országgal területi egységbe jussunk. Csinálhatunk igazságügyi és vallásügyi tőrvényeket, de minden más kérdésben Ausztriával egyetértői eg kell, hogy eljárjunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De van a vámszövetségi törvényben oly rendelkezés is, mely világosságot fog vetni arra is, hogy azon javaslat, melyet a kormány benyújtott, hogy a status quot fentartsa, egyszersmind képtelenség és kivihetetlenség s hogy nem azon az alapon fognak beállni azok a nehézségek, a melyeket mi javasoltunk, hanem e törvényjavaslat lesz való ságos szülőanyja minden zavarnak. A törvényjavaslat első szakasza azt mondja . . . (Folytonos zaj. Elnök csenget, felkiáltások a szélső balo 7 dalon : Folytonosan konvergálnak oda át !) Elnök (csenget): Csendet kérek! Higyjék meg, az ott folyó konverzáczió inkább zavarja a szónokot, mint az itteni (a jobboldalra mutat). Győry Elek: A törvényjavaslat 1-ső szakasza azt mondja, hogy fentartatik az í887. évi XXIII. törvényczikk 1. §-ának második bekezdése. Már most, t. ház, nézzük, mi van az 1887. évi XXIII. törvényczikk 2-ik bekezdésében és mi az elsőben ?-. Az elsőben az van, hogy az 1878 : XX. törvényczikk szerint alkotott vámszövetség meghosszabbíttatik 10 évre, a másikban pedig, hogy ezen 10 év tartama alatt az a módosítás jött létre, hogy a közösügyi költségeket előre levonják a vámjövedelmekbőí és csak azntán adják oda, és csak azután födözi Ausztria és Magyarország a közösügyi költségeket. Hát ha ez a törvényjavaslat törvénynyé lesz, kérdem, hogy egy évre vagy 10 évre fog-e a vámszövetség meghosszabbíttatni. Úgy látszik, hogy nem olvasták el a törvényt annak idején, mikor fenn akarják az eddigi állapotot tartani. Azt mondják, fentartjuk az eddigi állapotot egy évre és május 1-éu az idők és körülményekhez képest nyújtsunk be állandó és végleges rendezés czéljára törvényjavaslatot. Már most a vámszövetség ideiglenes meghoszszabbításával, azt mondják ki egyoldalúkig, hogy a közösügyi költségek fedeztessenek a vámbevételekből és kimondják, hogy a vámbevételek közös jövedelmet képeznek. Hát hogy egy parlament önálló rendelkezése alatt — pedig a 68. szakasz, a melynek alapján e javaslatot előterjesztették, erről beszél — azt értsük, hogy a parlament, egy másik helyett is rendelkezik és közös jövedelemmé teszi a vámbevételeket, elrendeli, hogy ezeket hová fordítsák, no erre csakugyan nem mondhatok mást, mint hogy e javas lat. képtelenséget tartalmaz. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Nézzük már most tovább is, mi minden van még ebben a vámszövetségben és mi minden jön újra létre, ha fentartjuk ezt a vámszerződést, mikor nemcsak alkalmunk van, de kötelességünk is szabadulni tőle. (Halljuk! Halljuk!) Itt van, hogy mindkét államterület egy vámés kereskedelmi területet képez, melyet közös vámhatár vesz körűi. Tehát benne van a közös vámterület. Az idegen államokkal kötött kereskedelmi, vám, hajózási, konzulátusi, p03ta- stb. szerződések Magyarországra és Ausztriára egyaránt kötelezők. Itt tehát Magyarország szoros értelemben vett belügyéről van szó. Már most e törvényjavaslat ennek ideiglenes fentartását mondja ki, de azt is mondják önök, hogy az önálló vámterület alapján állunk. Hogy egyezik ezzel, hogy e téren minden ellátást a közös külügyminiszter végez., Közös ügyet teremt, a mely a kiegyezési törvényben nincs. Az elv tehát az, hogy legyen független Magyarország papiroson, de tényleg soha. Mi egyéb ez, mint hogy legyen választási szabadság, de tényleg soha; mi egyéb, minthogy a legkisebb czenzust akarjuk alkalmazni, mint a belügyminiszter úr mondta, de soha ezzel elénk nem jőnek; mi egyéb, mint hogy theoriában magyar emberek legyünk, a valóságban soha! (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Kötelességünk egyetértő szabályok szerint
