Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

150 204. országos ülés 1897. deccember 23-án, csfltírtflkön. talán irályilag nem is valami szép.« Bizony nem ! (Derültség a szélső baloldalon.) »De én, a ki Magyarország gazdasági érdekeinek biztosítását keresem a vám- és kereskedelmi szerződés megkötésében, én azon erősebb összehúzásra vagy összekapcsolásra törekszem.« Ez szép, őszinte vallomás. Utóbb ugyan — és ezt is szószerint olvasom fel — enyhítésül hozzátette: »ez tehát semmiesetre sem közjogi sérelem«. Megvallom, szeretem, hogy ez az utóbbi kijelentés a miniszterelnöki székből megtörtént, mert kivált az első felszólalásból mindenki teljes joggal magyarázhatja azt, hogy a miniszterelnök úr a közjogi helyzetet is megsértette. A miniszterelnök úr eredeti felszólalásában csak a viszonyról beszélt az osztrákokkal szemben, a mely féllel való viszonyainknak tehát nemcsak gazdasági, hanem egyéb viszonyainknak is nem szétbontására, hanem erősebb összehúzására törekszik. Erősebb gazdasági összehúzásra törekszik. Mit jelent ez? Comparativus modusban van, tehát az eddiginél erő'sebbre, mert különben annak a fokozott módnak nincs értelme. Tehát az országnak még azt a kis önállóságát is, a melyet netalán fenNagyott volna ez eddigi vámközösség, meg akarja szorítani; a kapcsot pedig még szilárdítani akarja, meit hiszen, az 8 felfogása szerint, az áll érdekében, hogy a kapocs minél erősebbre huzassék. De a ki így gondolkodik a gazdaságra nézve, az csak logiee fog gondolkodni, ha akkor, a mikor alkalomadtán a közjogi szempontokat is ilyeténképen fogja fel. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Nekünk tehát teljes jogunk van már a logika törvényeinél fogva, ha egyébre nem tekintünk is, hogy ezen nyilatkozat után feltegyük róla azt, hogy a mit most még csak gazdasági téren lát opportunusnak kijelenteni, majd alkalomadtán nemcsak kijelenti, hanem meg is cselekszi közjogi téren is. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én báró Bánffy Dezső tegnapi kijelentése után kénytelen vagyok róla feltenni azt, hogy ha tőle függne, alkalomadtán képes volna a dualizmust még szorosabbra összekapcsolni reálunióvá és tulajdonképeni unióvá, a mely esak egy lépés a Kolonics által tervezett Gesamuitreichtől. A ki rálépett egyszer a lejtőre, az feltnrtózhatatlarúl bukik azon a lejtőn lefelé. (Igáz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Véghetetlenül rossz jelnek tartom azt a tegnapi nyilatkozatot, mert az az »erősebb« szó minden nyelvtörvény és logika szerint azt teszi, hogy az eddiginél erősebb, szorosabb, tehát az eddigi gazdasági szolgai állapottal, az Ausztriával szemben lenyűgözött vámügyi állapottal nincsen megelégedve s az xij kiegyezést még erősebbé akarja tenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ügyelnünk kell, ha valaha, most erre az ügyre, annál inkább, mert ebben a javaslatban, mely itt előterjesztetett és a miniszterelnök úr tegnapi beszédében — megvigyáztam nemcsak én, mások is, a kiknek ez a dolog feltűnt, mert a miniszterelnök úr, a ki szerei homályban vagy legalább félhomályban bujkálni — s abban a konczessziós javaslatban, a mivel ezt az igen tisztelt oldalt (a baloldalra mutat) kívánta megnyerni és sikerűit is, remélem, csak bizonyos fokig, megnyerni, sohasem az önálló, hanem a >külön« vámterület kifejezését használta. A külön vámterület alapján állanánk, ha január elsején a törvény létre nem jön. Ahhoz nem kell sok magyarázat, hogy az önálló és külön vámterület között igen nagy a különbség. Ez a párt különbséget tesz; mi az önálló vámterületnek vagyunk hívei, az a külön vámterület, mely 48-tól 50-ig fennállott, nem elégít ki. A külön vámterület kifejezését az általam mélyen tisztelt gróf Apponyi Albert képviselőtársam is használta az ő beszédében s épen azért, mert annyira tisztelem az ő nemes idealizmusát, mert meg vagyok győződve annak átlátszó tisztaságáról, kérem őt: legyen oly kegyes s alkalomadtán magyarázza meg, mit ért a külön vámterület kifejezése alatt. A miniszterelnök úrhoz nem fordulok, mert az vagy elhallgatná, vagy még inkább elhomályosítaná a dolgot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És bízva abban a nemes hazaszeretetben, idealizmusban, nyíltságban és őszinteségben, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselő úrnál mindig tapasztalunk, hiszem, hogy 8 fel fog világosítani minket, egyetért-e azzal a felfogással, mely előttünk nagyon dubiózus a külön és önálló vámterület közti különbségre vagy talán annak egyazonosságára nézve. Én tehát innen várom a felvilágosítást, melylyel gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam a helyzet tisztázására nagy szolgálatot fog tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban a t. miniszterelnök úr még egyéb kirohanást is tett tegnapi beszédében, még pedig speczialiter a függetlenségi párt. ellen. A t. miniszterelnök úr beszédének előbbi részében annál, hol ezt az úgy közjogilag, mint gazdaságipolitikailag elszomorítóan fontos nyilatkozatot tette, ezen oldalhoz fordulva, így szólt (olvassa): >Önök esetleg azokkal a fegyverekkel, a melyekkel Ausztriában meggátolták a parlamenti gépezet működését, (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Kit gyanúsít?)«. — »azokkal a fegyverekkel, t. ház, lehetséges, itt e házban is meg fogják gátolni azt, hogy ezen most tárgyalás alatt levő javaslatból törvény legyen.« Azután következik a fenyegetés, mit fog ő majd akkor tenni. Azt kérdem a t. miniszterelnök