Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

198. országos ülés 1897. deczember 16-án, esütSrtSkSn. baloldalon.) A magyar ember természete az, hogy jogára rendkívül kényes, (Úgy van! jobbfelöl. Derültség a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) De hát nem igaz, t. képviselő urak? Hiszen épen a képviselő urak azok, a kik itten hirdetik, hogy jogot soha semminemű* politikai ideiglenes előny kedvéért feladni nem szabad, és mi önöknek felfogását teljes mértékben tisztelni vagyunk hajlandók; hanem abból, hogy tényleg e

gy j°g fenforog, még nem következik az, hogy minő irányban kívánunk ezzel élni, (Úgy van! jobbfelóí. Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) és a legkevésbbé következik az, hogy előre megkössük magunk kezét, hogy oly irányban kívánunk vele élni, a mely irányban az azzal való élés meggyőződésünk szerint, esetleg kártékony is lehetne. Csak a gyermek az, a ki, hogy kimutassa, hogy van kése, kész magán sebet ejteni. (Helyeslés jóbbfelöl. Mozgás és derültség a szélső baloldalon.) Én itt csak azt akarom konstatálni, hogy a jog tekintetében mindannyian egyetértünk és hogy az, a minek tekintetében esetleg eltérések forognak fenn, — mert mutatkoztak már a pénzügyi bizottság kebelében, — nem jogi, hanem politikai kérdés. A politikai kérdést illetőleg pedig a ezélszerííségi érvek súlya az, a mely döntő épen úgy, mint a hogy a jogi érvek tekintetében nem a czélszeríiség, hanem a jog elismerése, vagy el nem ismerése a döntő szempont. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Tgy tehát a törvényjavaslat nem mostani, hanem a jövőre vonatkozó határozmányainak meglatolásánál a politikai érdek szempontja az, a mely döntő kell hogy legyen előttünk. (Úgy van! jobbfelóí.) És itt kétségtelenül egy lényeges különbség állott elő a felfogásban azon képviselő urak közt, a kik ezen padokon ülve (a szélső baloldalra mutat) a pénzügyi bizottságban is ezen álláspontokat juttatták kifejezésre, és a pénzügyi bizottság tagjainak többsége között. Egy részről az vitattatott, hogy múlhatatlan nemcsak az önálló vámterület jogának kifejezésre és elismerésre juttatása, — mert, mint mondom, e tekintetben különbség nincs, — hanem proklamálása azon szándéknak, hogy azon esetre, ha a 3. §. harmadik bekezdésében foglaltak be nem válnak, az önálló vámterület, illetőleg nem is az ónálló vámterület, hanem a külön vámterület és a vámsorompók, meg az önálló nemzeti bank alapján való rendezkedés előre és mint kötelező rendszabály megállapítandó a kormánynak adandó utasításban; míg más részről ezen kötelező rendszabályul való utasítás ellen kifogás tétetett, és a pénzügyi bizottság azt el nem fogadta két szempontból. Először, mert politikailag nem tartja szükségesnek kötött utasítással ellátni nemcsak KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XI. KÖTET. a kormányt, (Nagy zaj. Ellenmondások a szélső baloldalon.) hanem önmagát a törvényhozást oly időben, mikor még bőven marad tér (Ellenmondás és zaj a szélső baloldalon.) a politikai érdekek megfontolására és a mikor a tárgyalások folyamáni alakulások méltányos mérlegelése mellett még mindig módjában van a törvényhozásnak, akkor is, időközben is, bármikor megszabni azon utat, a melyet e tekintetben az országgal követtetni kivan; (Ellenmondások. Zaj, nyugtalanság a szélső baloldalon.) másodszor azért, mert komoly aggodalmai voltak a pénzügyi bizottság többségének a tekintetben, (Felkiáltások a szélső balon: Nono! Azt tudtuk! Az természetes!) hogy a nemzet előtt kívánatos ezélnak tüntettessék fel oly állapot létesítése, melynek létesítése legalább is aggodalmas, sőt számos felszólaló, és számos tag szempontjából kétségtelenül veszélyt rejt magában az országra nézve. (Egy hang a szélső baloldalon; Erről a törvény intézkedik!) Mert ne áltassak magunkat. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Egy ilyen utasítás törvénybe való felvételének kétségen kívül azon jellege volna, hogy azon utat, azon czélt, a melyet, mint esetlegest kitííz, a nemzet nagy részében mintegy óhajtandó, mintegy kívánatos ezélnak tüntesse fel. Madarász József: Hiszen mindig az volt! Pulszky Ágost előadó: Mi pedig a magunk részéről a külön vámterületet és az önálló nemzeti bankot és gazdasági életünknek a maitól más alapra való átfektetését mindenesetre legalább is igen veszélyesnek és igen kritikusnak tartanok . . . (Zajos éüenmondások és »AOCÄ«kiáltások a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Közbekiáltások a bal- és szélső baloldalon: Szégyen l Gyalázat!) Elmondhatják a képviselő urak és el is fogják mondani erre vonatkozólag véleményüket, de kérem, Nagyják a szónokot beszélni. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Szégyen, gyalázat ilyeneket mondani!) Pulszky Ágost előadó: ... Mondom, igen veszélyesnek és igen kritikus fordulatnak tartanok az ország közgazdasági életére vonatkozólag. (Zajos ellenmondások, nagy nyugtalanság és felkiáltások a szélső baloldalon: Hoch! Eláll! Ne beszéljen tovább!) Én nem akarok most ennek a vitatásába bocsátkozni, (Közbeszólások a szélső bal<yti: Pedig jó lenne! Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk/ Halljuk!) épen azért, mert még hónapok választanak el azon időponttól, melyben az országgyűlés e tekintetben helyesen és czélszerííen dönthet, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Döntött az már régen! Ne beszéljen ilyeneket! Nagy zaj.) és rendkívül csodálom, hogy a képviselő urak nem az időtől várják elveik győzei-