Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

203. országos ülés 1897. deczemljer 22-én, szerdán. 141 tik az osztrák iparosokat, mert ha az önálló vámterületet felállítjuk, a mi nyers terményeinket a világpiaczokon mi eladhatjuk legfeljebb méter­mázsánként 20 krajczár árkülönbséggel mindig ér­tékesíthetjük. De ha felállítjuk az ónálló vámterü­letet, az esetben Ausztria nem lesz képes ipar­czikkeit eladni, mert Magyarország akkor neki teljesen külföld lesz és nem lesz Magyarorszá­gon olyan ember, a ki a rossz osztrák gyárt­mányokat megvegye, mikor a kitűnő angol és franezia gyártmányokat ugyanazon árakon meg­veheti. Ausztria egészen ránk van utalva, mert ha mi az ő iparczikkeit kitiltjuk, vagy erős vámsorompókkal elzárjuk, neki mint iparos, államnak fennállása úgyszólván lehetetlen lesz. Tehát, ha mi az önálló vámterületet felállítjuk és magunkat sorompóval elzárjuk, a mint ki­mutattam, az reánk nem lehet veszedelmes, mert statisztikai adatok mutatják, hogy nyers termé­nyeinket a világpiaczokon mindig és csak cse­kély árkülönbséggel eladhatjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, nem akarok hosszas lenni, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) csak egyet­len dolgot akarok még említeni. Nekünk hosszú éveken keresztül rendezetlen pénzügyi viszonyaink voltak. Mi volt ennek oka ? Tisztán a vám­szöve^ség, a közös vámterület. Statisztikai ada­tok bizonyítják, hogy ha az önálló vámterületet felállítottuk volna, az esetben csak az Ausztriá­ból bejött 329 millió értékű iparczikkek után vámbevételeink évenként 69 millió frtot kaptunk volna. A deficzit egy évben sem volt annyi. Tehát ezen egyetlen tétel által, eltekintve a többi érdekektől, a pénzügyi egyensúlyt helyreállít­hattuk volna. Hátha még ezen óriási milliókat saját kulturális érdekeinkre fordítottuk volna, ma Magyarország boldog lehetne. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De eltekintve ettől a nagy tételtől, van szá­mos más indoka is annak, hogy az önálló vám­terület Magyarország föltétlen érdeke. Itt van, hogy ne mondjak mást, a sör-, a dohány-, szesz-, czukor-, hús- és borfogyasztási adó. Mindnyájan tudják önök, legjobban tudja a pénzügyminiszter úr, hogy csak a három tételnél: a szesz-, sör- és czukornál Magyarország évenként milliókat fizet Ausztriának, mert a helyett, hogy felállítanák a fogyasztási adóra uézve azt a rendszert, hogy mindenütt az fizeti a fogyasztási adót, a ki fo­gyasztja a czikket, a három tételre: a sörre, czukorra és szeszre nem ezt a helyes rendszert követik, hanem azt, hogy ott fizetik, a hol ter­melik, ez pedig azért történik, mert ezen czik­kekből a behozatal Ausztriából és nem Magyar­országból Ausztriába történik. A húsra és borra nézve pedig, a mely czik­kek Magyarországból Ausztriába történik a be­vitel, ott fizetik a fogyasztási adót, a hol a czikkeket fogyasztják. No hát magyar kormány volt az, a mely a magyar nemzet érdeke elle­nére oly vámszövetséget kötött, (Igaz: Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy Magyarországot vilá­gosan csak ezen fogyasztási adótételeknél mil­liomokig engedte megraboltatni, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) erre finomabb szót használni nem lehet ? Ott van a czukorprémium kérdése. Hát ezt sem osztja meg a termelés arányában, s erre nézve sem mondja ki, hogy az az ország fizeti a prémiumot a melyik országból a kivitel történik, hanem fizetjük közösen Ausztria és Magyarország összes termelése után, és ennél a tételnél Magyarországot Ausztria csaknem két millió forinttal károsítja. Hogy mennyire vesze­delmes, mennyire hátrányos Magyarországnak Ausztriával szemben a közös vámterület, mutat­ják a statisztikai kimutatások, a melyek szerint be van bizonyítva, hogy az Ausztriából hozzánk való behozatal évenként rendesen 329 és 340 millió között váltakozik; mi pedig Ausztriába csak 61 millió értékíí iparczikkeket visííink be Ausztriába. T. ház! Ha ilyen adatok után mondhatja valaki, indokolhatja valaki a vámszövetséget politikai indokokkal — mondja meg azt nyíltan és őszintén: én megértem és tisztelem minden­kinek ellenvéleményét, bármilyen helytelen legyen is, de azt mondani, hogy Magyarország érdeke a vámszövetség: ez bűn; ezt magyar ember önérzettel és joggal nem mondhatja Én tehát Magyarországnak — érdekében programmom alap­ján — is wi önálló vámterületet óhajtom, (Él­jenzés a szélső baloldalon.) testtel-lélekkel Kossuth Ferencz, pártom vezérének határozati javaslatá­hoz csatlakozom. (Élénk éljenzés a szélső bal­oldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy egynéhány szót még szóljak a kérdéshez. Beszédem vége felé, (felkiáltások a szélső balol dalon: Rektifikál ? Halljuk! Halljuk !) összetarto­zásról, vagy összehúzásról szóltam és a mint vettem észre, némelyeknél az nagy ^visszatet­szést szült. Thaly Kálmán: Méltán! (Zaj. Halljuk! Halljuk 1) B. Bánffy Dezső miniszterelnök:... Sőt, t. ház, Olay Lajos t. képviselő úr beszé­dének elején mindjárt evvel is foglalkozott, s ezért engem igen erősen támadott. (Halljuk/ Halljuk!) Elhozattam, t. ház, korrekczió nélkül — nem nyúltam hozzá — a gyorsírói jegyze­teknek már közönséges írásba áttett lapjait és azokat elolvasva, megvallom egész őszintén, nem értem, hol méltóztatnak ebben sérelmet találni

Next

/
Thumbnails
Contents