Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

203. országos illés 1897. deczember 22-én, szerdán. 139 Hiszen erre volt benne, tisztelem érette, elég bátorság, s ezt meg is mondta, hogy ő nem a nemzetnek, nem a többségnek, hanem ő Bécsnek miniszterelnöke és ott keresi a kegyeket. Mit törődik ő a nemzettel ? A nemzetnek azt kell tennie, a mit ő parancsol, mert ő hivata­los hatalommal, pénzzel és minden erőszak­ka) meg fogja mutatni, hogy mindig tud több­séget szerezni a maga kormányzásának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem volna szükséges részletesen foglalkoz­nom az igen tisztelt miniszterelnök úr beszédé­vel, de miután azokat, a miket mondott, mint magyar miniszterelnök mondotta, megkísértem részletesen, pontonként, mindazokra felelni, a miket az igen tisztelt miniszterelnök úr itten elmondott. Először azt mondotta, hogy nem lehetséges a jelen viszonyok között másként, mint a jelen provizóriummal kormányozni, mert a status quót fenn kell tartani. Hát tökéletesen igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy ha már az önálló vámterületre nincsen elkészülve, azt fel­állítani nem akarja és erre annak idején intéz­kedést nem tett, akkor csakugyan fenn kell tar­tani a status quót. Mi a különbség köztünk és az igen tisztelt túloldal között? Az, hogy mi ezt az egyévi status quót arra akarjuk felhasz­nálni, hogy önálló vámterület legyen, a többség, illetőleg a t. miniszterelnök úr pedig arra, hogy a vámszövetséget Ausztriával megköthesse, mert neki egyedüli czélja az, hogy Becsesei vám­szövetséget köthessen. (ÍJgy van! a szélső bal­oldalon.) Tehát ha mégis az önálló vámterület létesülne, az nem a miniszterelnök úr érdeme volna. Az önálló vámterület csak az egyetlen esetben létesülhet, ha a Reichsrath teljesen csődöt mond, annak létesülésébeu tebát Bánffynak semmi érdeme nem lesz, az önként fog a kormány ölébe hullani, sajnos, a viszonyok ellenkező ala­kulása esetében, Bécs akaiata ellenére, az ön­álló vámterületről szó sem lehet. A dolog tehát így áll: Ismétlem, a miniszterelnök úr utasítása, kötelessége az, várakozni, időt nyerni és adni arra, hogy Bécsben, az állapotok szanólódjanak és ha ez bekövetkezik, Ausztriával új vámszö­vetséget kötni. Azt mondja a miniszterelnök úr beszéde további folyamán, hogy neki nem volt módja szövetséget kötni Ausztriával, mert azok igaz­ságos és méltányos szövetséget kötni nem akar­tak. Ebben tökéleten igaza van, mert bármilyen széthúzásban és veszekedésben vannak maguk közt, mihelyt arról van szó, hogy Magyarország milyen egyezséget kössön, rögtön az egész Reichsrath egyértelmű és semmi egyéb czéljuk nincs, mint a mi volt 30 évig és az előtt, 300 évig, hogy Magyarországot megkárosítsák és hasznát vegyék. (Igaz! Ügy van! a szélső hal­oldalon.) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a parlament gépezete oda át elakadt s e miatt nem bírt egyezséget kötni. Ebben is tökéletesen igaza van. De ha ő csakugyan a magyar nem­zeti érdekeket képviseli, miért nem kapott az alkalmon? és miért nem létesítette a törvény alapján az önálló vámterületet? Nem azt tette, a mi lehetséges volt és a mit tenni kötelessége volt, hanem a felsőbb parancsnak engedelmes­kedve, mindig azt nézte, hogyan lehetne kiesz­közölni az időhaladékot, mikor Bécscsel új megegyezésre juthat és a vámszövetséget meg­kötheti, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr azt is megemlítette, hogy ismeri a kormánynak felette fontos és súlyos feladatát azon esetre, ha ebből a javaslatból törvény nem lenne. Mi az a fel­adat ós mi az a teendő? Magyarországnak jogá­ban áll a kormánytól ily fontos kérdésben meg­tudni, hogy mit fog cselekedni az esetben, ha ebből a javaslatból törvény nem lenne. Ez nem csak a parlamentnek joga, de joga az egész nemzetnek és minden egyes polgárnak. Meg­lehet, ha a miniszterelnök úr ezt őszintén meg­mondta volna, egyik-másik képviselő, bármily szükségesnek tartja is, hogy ily nagyfontosságú kérdéshez hozzájáruljon, látva, hogy a t. mi­niszterelnök úr törvényesen és az ország érde­kében fog intézkedni, talán eláll a szótól s módot nyújt arra, hogy ez a törvényjavaslat még ebben az évben törvényerőre emelkedjék. A t. miniszterelnök úr további beszéde folyamán a felelősséget erre a pártra hárította, a melyhez tartozni nekem is szerencsém van. Én azt nem tudom megérteni, miért lenne ez a párt felelős, ha esetleg a törvényjavaslat ez év­ben törvényerőre nem emelkedik. A miniszter­elnöknek módjában volt ezt a törvényjavaslatot hónapokkal előbb benyújtani, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) azt csak nem kívánja, hogy mikor ő várta, hogy mi fog történni Bécsben (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s a törvény­javaslatot nem terjesztette be, mi ezt a nagy elvet, az önálló vámterületet, melyért 30 év óta, mondhatnám 300 év óta küzdünk, feladjuk, meg ne vitassuk és a nemzet előtt világossá ne tegyük, minő nagy sérelem reánk nézve, hogy még a közgazdasági téren sem bírtuk önállóságunkat kivívni. Tehát nem mi, hanem tisztán a t. mi­niszterelnök úr a hibás, a ki ezen törvényjavas­latot nem terjesztette be annak idején, hogy módja lehetett volna az egész háznak és minden pártnak nagy dimenziókban ezt a nagy kér­dést megvitatni. Én hiszem, t. képviselőház, hogy azon párt részéről, a melyhez tartozni szerencsém van, 18*

Next

/
Thumbnails
Contents