Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

126 208. ortwágos ülés 1897, deetsember 22-én, aeerdán. közgazdasági érdekeinek szempontjából tartja helyesnek és szükségesnek, hanem mert a mai pillanatot és alkalmat olyannak tartja, a mit meg nem ragadni e párt részéről valóságos bíín volna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit hangoztat ezzel szemben a t. túloldal, és mit a t. kormány ? Halljuk tőlük, ha nem is itt a házban, de gyakran a sajtóban és magánbeszélgetések közben, hogy tartsuk fenn a mostani viszonyt és még most ne állítsuk fel az önálló vámterületet, mert az ország még nem erős hozzá, hanem csináljuk meg azt 10—12 év múlva. Ez az érvelés eszembe juttatja nekem az egyszeri korcsmárosnak az eljárását, a ki azt irta fel a czégére, hogy >ma pénzért, holnap ingyen«. Hát így van a t. túloldal is : a mikor eljött a tényleges alkalma annak, hogy ma az 1867 : XII. törvényezikk elvei és világos szavai szerint is megvalósíthatjuk az önálló vámterületet, akkor azt mondj a, hogy csak ma ne, hanem holnap, és ha eljön a holnap, akkor megint azt fogja mondani véleményem szerint, hogy ismét csak ma ne, hanem később. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A halogatásnak erre a terére a t. kormányt mi nem követhetjük, és a mi az 1867 : XII. törvényezikk 68. §-ban világosan lefektetve van, azt kívánjuk ma, kívánjuk az önálló vámterületnek és az önálló banknak törvénybe iktatását és a szükséges átmeneti intézkedések életbeléptetése után való létesítését. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hallottuk a képviselőházban és a sajtóban is pártunk ellen gyakran azt az ellenvetést, hogy a függetlenségi párt az, mely ennek a t. túloldal szerint tisztán közgazdasági kérdésnek bizonyos közjogi jelentőséget tulajdonít; sőt Enyedy Lukács t. képviselőtársam egyenesen azt mondta, hogy az önálló vámterület és az önálló magyar bank kérdése ma már tisztán függetlenségi párti kérdéssé vált. Hát nekünk semmi okunk nincs kitérni ezen szemrehányás elől. Igaz, mi bevalljuk őszintén, hogy mi az önálló magyar bankot és az önálló vámterületet akarjuk közjogi szempontból is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akarjuk azért, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy ez az ország önállóságának és függetlenségének egyik lényeges kiegészítő része és kelléke. De akarjuk azért közgazdasági szempontból is, mert tudjuk, hogy a magyar nemzet anyagi érdekeinek felvirágzása csak ezen intézmény létesítése után lehetséges. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, én azt tartom, hogy mind hzt az észrevételt, a mit a t. túloldalról tettek, aogy tudniillik mi közjogi kérdést csinálunk ezekből a szerintük tisztán közgazdágzati kérdésekből, önök a t. túloldalról velünk szemben hangoztatni nincsenek jogosítva. (Úgy van ! Úgy van! a szélsH baloldalon.) Hiszen ha figyelembe veszünk bizonyos tényeket, bizonyos jelenségeket, úgy igen könnyű le§z nekünk e padokról bebizonyítani azt, hogy épen a közjogi alapon álló pártok is bizonyos közjogi jelentőséget tulajdonítanak a vámkérdésnek és a közös vámterületnek. Ezen jelenségek közül csak egyre kívánok hivatkozni, arra, hogy íme, az összes közjogi alapon álló pártok, a melyek közt pedig más kérdésekben nagyon erős és éber ellentétek vannak, ma elfogadják a kormány javaslatát és ugyanazon alapon állanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy kell valami összekötő kapocsnak, indító oknak lenni abban a 67-es kiegyezésben, a mely mindazokat, a kik annak alapjára helyezkednek, arra készteti, hogy a javaslatot fogadják el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A másik jelenség, a melyre bátor vagyok hivatkozni, a néppárt állásfoglalása a pénzügyi bizottságban. A néppárt ottani képviselője: gróf Zichy János úgy indokolta állásfoglalását, hogy a néppárt feltétlen híve lévén a kiegyezésnek, ennek folytán — úgymond — bármely kormány részéről történjék olyan előterjesztés, a mely a kiegyezés fentartását vonja maga után, azt ők támogatni fogják. Major Ferencz: Meg lett czáfclva! Meskó László: Én így olvastam és ezen alapon tettem kijelentésemet; meglehet, hogy az indokot megezáfolták, de maga azon tény, hogy a néppárt a kormánynyai egy alapra helyezkedett és pártolja a kormány javaslatát, meg nem czáfoltatott. De menjünk tovább. Egy másik érvem e tétel bebizonyítására az, hogy még maguk a szakkörök sem vonhatják ki magukat teljesen annak a súlya alól, hogy a vámközösség és a közös vámteriilet kérdése elsősorban politikai, illetőleg közjogi kérdés. (Halljuk! Halljuk! a sxélső baloldalon.) E részben legyen Szabad hivatkoznom a budapesti kereskedelmi és iparkamara egy kiküldött bizottságának nézetére, mely jelentésében ezen kérdésről a következőket mondja (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A vámszövetség úgy, a mint Ausztria és Magyarország között létezik, tagadhatatlanul folyománya annak a politikai viszonynak, a mely Ausztria és Magyarország között fennáll, mert különben bármilyen vám- és kereskedelmi szerződést fogadott volna is el Magyarország, nem kellett volna azt oly szoros, egységes formában létesíteni. Tehát politikai momentumok is fogják befolyásolni annak megújítását, esetleg más rendszerrel való helyettesftését.«