Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-203
208. országos fllés 1897. űecsemlier 22-én, síerűAn. J§g dig a hitelt a magyar földbirtokos a nagybirtokososztálytól, olyanoktól, a kiknek a váltóját elsőrendű nagykereskedő czégek Bgirálják, megtagadja. Ez kétségbevonhat]an tény, erre nézve szolgálhatok adatokkal. De ezenkívül gondoljunk csak vissza 1895-re, mikor a pénzkrizis beállott. Milyen szűkkeblűén viselkedett akkor az úgynevezett osztrák-magyar nemzeti bank a mi pénzintézeteinkkel szemben! És épen annak köszönhetjük igen nagy részben az akkori krízist, hogy a hitelt megvonta ezektől az intézetektől. Az egész köztudomású dolog, azt mindenki tudja, hogy a bank bizony sem s magyar vállalatokat, sem a magyar gyárakat nem támogatja, nem istápolja. Ausztriában ellenben egész más köztük a viszony. Nézzük meg, milyen a pénzpiaeznak a helyzete. Hiszen tudjuk azt, hogy a tőke évről-évre szaporodik, mindig több és több lesz és oly nagy a pénz- és tőkebőség Európában, hogy az elhelyezést sem talál, hanem elhelyezést más, távoleső világrészben keres. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért kerülné ki épen Magyarországot? Hiszen Magyarország Európa szivében fekszik. A túl felszaporodott tőke elhelyezést keres már Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában és Isten tudja hol. És ne felejtsük el, hogy a pénz a tőke felszaporodása folytán mindig olcsóbb és olcsóbb lesz. Európa czivilizált nyugati államaiban a kamatláb két-három százalék ; ha négy százalékra emelik fel, akkor már borzasztóan panaszkodnak a pénz drágasága ellen. Nézzünk már most egy kicsit széjjel, hogy minő a kamatláb Magyarországon, ne menjünk egy pár budapesti pénzintézethez; ott ez a kamatíáb meglehetős, habár ezek a budapesti pénzintézetek is természetesen nyerészkedő vállalatok, részvénytársaságok; ha a nemzeti bank ezeknek hitelt nyújt, ezek bizony megdézsmálják az osztrák-magyar nemzeti bank által nyújtott hitelt és a pénzt drágábban adják. No de Nagyján! Ez tűrhető és elszenvedhető kamatláb volna. Nézzünk azonban egy kicsit szét a vidéken, — hiszen maga Budapest nem Magyarország még, — minő nyomorúságos hitel- és pénzviszonyok uralkodnak ott? Már most egy vidéki földbirtokos — nem szólok azokról, kik deranzsirt állapotban vannak, hanem azokról, kik rendezett viszonyok között vannak — mondom, mit tegyen a szegény földbirtokos, a ki pénzre szorul? Elmenjen-e a földhitelintézethez, ott kösse le birtokát 30—40—50 esztendőre, és kunyoráljon kölcsön után? Hiszen, míg a földhitelintézetnél egy megszavazott kölesönt folyósítanak, ott hónapokig kell ám annak a földbirtokosnak várakoznia pénzére. (Igaz! Úgy van! a ssélsó baloldalon!) Ehhez járul még az óriási költség, bélyeg, betáblázás stb. sazután leköti birtokát, Isten tudja hány esztendőre! Hány földbirtokos van, ki ezt tenni nem akarja, kinek rövidlejáratú kölcsönre van szüksége ? Az olyan földbirtokos, ki tőkepénzzel rendelkezik, olyan ritka, mint a fehér holló; a legrendezettebb viszonyok között élő földbirtokos is szorul rövid lejáratú hitelre. Hiába kopogtat azonban ő a nemzeti bank ajtaján, az neki hitelt nem engedélyez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem mondom é i, hogy a nemzeti bank kisebb összegű, rövid lejáratú kölcsönöket engedélyezzen magánosoknak, de van ezen mizéria orvoslásának más, nagyon egyszerű módja, a mint azt beszédem folyamán ki fogom mutatni. (Halljuk! Halljuk!) A deranzsirt állapotban levő földbirtokosokról nem szólok, de a ranzsirt állapotban levő földbirtokosnak is pénzre lévén szüksége, ha a földhitelintézethez megy, hónapokig kell várnia, míg a megszavazott kölcsönt folyóvá teszik, s akkor is záloglevelekben kapja, 8 mindenféle levonásokat eszközölnek s évtizedekre kénytelen lekötni birtokát. A nemzeti banknál hiába kopogtat, tehát hová menjen? Elmegy a vidéki takarékpénztárhoz; ott ismerik anyagi viszonyait, s ha azok jók, a kölcsönt megszavazzák, ámde milyen kamat mellett? Egy pár jobban szituált vidéki takarékpénztártól eltekintve a kamatláb a vidéken 8°/o, (Egy hang a szélső baloldalon: Tizenkettő!) hozzájön a váltóbélyeg, a kezelési költség, úgy hogy, egy-két takarékpénztártól eltekintve, 10°/o-on alul pénzt nem kap. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem nyomorúságos egy állapot ez, tekintve, hogy Európában oly nagy pénzbőség van, hogy a nagy tőke már idegen világrészekben keres elhelyezést? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi ennek az oka? Azt nem lehet pretendálni az osztrák-magyar banktól, vagy, hogy ha az önálló magyar bankunk volna attól, hogy az még a kisbirtokosnak is direkt hitelt nyújtson, de azt már teljes joggal lehet pretendálni, hogy hitelt nemcsak egy-két nagy budapesti nyerészkedő részvénytársaságnak nyújtson, hanem a jól szervezett, szolid alapon álló vidéki takarékpénztáraknak is. Mi az oka ezen pénzdrágaságnak? (Halljuk! Halljuk!) Ne felejtsük el, hogy ezek a vidéki takarékpénztárak részvénytársaságok, azt nem lehet kívánni egy részvénytársaságtól, hogy a kiadott pénzért neki haszna ne legyen, ámde azért olyan nagyon drága a pénz, mert az a szegény kölcsönvevő a pénzt harmadik kézből kapja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A budapesti nagy pénzintézetek a nemzeti bank által nekik engedélyezett hitelt 4°/o-on kapják. Ezt a pénzt már megdézsmálják a nagy pénzintézetek és legalább l°/oot zsebre vágnak; je*
