Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-202

106 20?. országos ülés 1887. nyosságot a Lajthán túl, úgy mint itt, a Reichsrathnál, úgy mint a magyar országgyűlésen megtartjuk, tekintve a választások tisztaságát is, az létre sem jöhet. Miért? Mert az egyik fél, úgy mint a másik fél azt ma már nem akarja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Van úgynevezett tényleges akarat, van fiktív akarat, van állapot, van törvény, van törvény kijátszása úgynevezett törvényes formák által, de minthogy ma a kormányzat mind Lajthán túl, mind Lajthán innen, ép úgy ő Felsége többi koronatartományaiban, mint itt, oly terheket rak a ncp vállaira, hogy az alkotmányos törvényhozások nagyon nehezen fogják azt létesíteni s ez év folytán az itt levő érdekek és a Lajthán túli népek érdeke bajosan hozható harmóniába. Láttunk egy hatalmas akaratot, egy odavaló működést, hogy a vámszövetséget létrehozzák, és ebben működtek a kormányok eddig, s a mi illeti a mi oldalunkat, vagyis a magyarországi részt, az itt új választási rendszer útján igen nagy eredmény éretett el a létrehozás érdekében; de az a másik akarat, a mely szerintem az ország igen nagy részének spontán és őszinte akarata csak, az, hogy Magyarország egyszer valahára levesse azt a százados nyűgöt, azt a százados korlátot, mely közgazdasági tekintetben is Magyarországnak úgyszólván erejét mint nagy teher lenyűgözte, ez pedig volt az osztrák birodalomnak százados financziális, nemzetgazdasági politikája. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar embernek nem változott meg az a természete, a mely garanczia arra, hogy ez a nemzet élni akar és élni fog, hogy midőn ír és a jövőnek ír, akkor magyar, hazafiasán igaz alapokon írja le az állapotokat; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha az irodalmat tekintjük, ha a történeti múltat tekintjük, a mely néikűl ezt a kérdést nem fejthetjük meg, a mely nélkül ehhez a beadott törvényjavaslathoz nem szólhatunk, bármely írót vegyünk is, a ki magyarul írt, de nézhetjük azokat is, a kik latinál írtak: mind azt mondják, hogy a múlt század óta, 1745 óta Magyarországot Ausztria a saját érdekében provincziájává akarta tenni. És kolóniájává sülyesztette. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha a múlt század közepénél régebbre megyünk vissza, akkor is az első alkalomtól kezdve, midőn abba a viszonyba jutottunk, hogy egy fejedelmünk lett, I. Ferdinánd alatt is, azt találjuk, hogy Ausztriába a mi nyersterményeinket az osztrák szomszéd beereszteni nem akarta. Vele született ez az osztrák némettel, mert a németség az alkotmányossághoz nem értett úgy, mint a magyar, de gazdasági dolgokhoz az osztrákok, a mi az ő zsebüket illeti, százszor jobban értették, mint a magyarok. S ez épen nagyon fontos, mert mind a t. túloldalnak legjelesebb áilamdeezember 21-én, kedden. férfiai, a kik ehhez a kérdéshez hozzászóltak, a kik úgyszólván ezt a törvényjavaslatot szerkesztették, beadták, s a kik annak javításához mind máig hozzászóltak, ezek mindig a törvényesség kérdését is legalább annyira figyelembe akarják venni, hogy ezt nyilt törvénysértés nélkül akarják keresztülvinni. Hogy lehetséges lesz-e az, azt meg fogja mutatni a jövő, hanem hogy nekünk törvényes jogunk van arra, a mi itt a legnagyobb főkérdés volt, hogy tudniillik Magyarországnak, a mint az 1867 : XII. törvényczikk mondja, hogy a mint ennek e hónapnak utolsó napja lejár, akkor Magyarországnak törvényes joga életbe lép és intézkedhetik, ha akarja úgy, hogy a vámsorompók felállíttassanak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ez egy valóságos jogi tény és nem állapot. Történetileg be fogom bizonyítani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Legelső eset az, mióta hazánk ö Felségének többi országaival zivataros házasságban él, hogy a magyar nemzet országgyűlésén panaszt emelt Miksa király alatt 1567-ben, tehát 330 évvel ezelőtt és követelte azt, hogy a nyers termények bevitelét Magyarországból Ausztriába az osztrákok engedjék meg és a magyar országgyűlés kimondta törvényalakban, hogy Miksa magyar király hasson oda osztrák alattvalóinál, hogy Magyarországot ne károsítsák, hogy ellenkezőleg retorzióval él. Miksa király akkor azt mondta, hogy ezt törvény útján nem teheti, a törvényt nem szentesítette, de megígérte, hogy oda fog működni az osztrák rendeknél, hogy ezek a kívánságok teljesíttessenek. Ezek a kívánságok azonban az osztrák rendek által nem teljesíttettek, a huza-vona e kérdésben tovább évtizedekig tartott, míg nem az 1608-iki bécsi békében, a mely fegyverrel volt kivíva, először adtak Magyarországnak elégtételt, vagyis csak fegyvernek engedve tettek eleget az osztrákok Magyarország jogos óhajainak. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De nem tartották meg sokáig, természetesen ott nem is szokták a törvényt megtartani, úgy, hogy II. Ferdinánd alatt már ismét panaszkodni kellett a magyaroknak a szarvasmarha-tilalom, a borbeszállításnak tilalma és több más tárgyak tilalma ellen, úgy, hogy az 1625., 1632., 1635., 1638 : VI. törvényczikk, 1635:XLIII. törvényezikk mindarról szólanak, hogy Magyarország mim: független ország intézkedik ezen vámdolgokban és követeli azt, hogy az ő termesztvényei, kiviteli állatai a lajtántúli tartományokba, illetőleg Ausztriába bevitethessenek, azon keresztül a kereskedést Ausztria ne akadályozza. Az 1635 : XLI1I. törvényezikk határozottan épen abban intézkedik, hogy az osztrákok nem akarták Stájeron keresztül Olaszországba a marhahajtást megen-