Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-168
168. országos ülés 1897. október 6-án, szerdán. 37' helyre esik 15—20 nap, 1896 első felében 97 napot, a második félévben pedig a helyszíni vizsgálat ezéljából töltött a vidéken a pénztári vizsgálatoknál 26 napot, 1897 első félévében 14 napot, 1897-hen Székely-Udvarhelyt 66, vidéken 27 napot. Bocsásson meg a t. miniszter úr, ha abban a vármegyében, a melynek tiszti létszáma oly csekély, a községi számadások felülvizsgálására és elkészítésére a központból ennyi időt és ennyi erőt fordítanak, azt mondani arra az alispánra, a ki a felügyelettel törvény szerint meg van bízva, hogy nem gondoskodott a községek számadásainak megvizsgálásáról, bizony igazságosan nem lehet. Aztán a belügyminiszter úrnak másik indoka, hogy az alispán az anyakönyvi másodpéldányok elhelyezésére szükséges záros szekrények beszerzése körül a felsőbb rendeletek és utasítások által megszabott kötelességeket lanyhán és hanyagul teljesíti. Ezek is kemény szavak, t. belügyminiszter úr! Az eset pedig az, hogy Udvarhelymegye új vármegyeházat épített. A levéltárban, a jelenlegi kis megyeházbeli levéltárban annak a szekrénynek, a melyet a miniszteri rendelet szerint a levéltárban kell elhelyezni és abba a másodpéldányú anyakönyveket elhelyezni, ott helye nem volt. Ennek folytán az az intézkedés történt, hogy a második aljegyző hivatalos helyiségében egy szekrény állíttatott fel, a mely szintén zárral volt ellátva és az alispán a második aljegyzőnek hivatalosan azt mondotta és rendelte meg, hogy addig, a meddig az új megyeháza elkészül és az elkészített új szekrény ott elhelyezhető — mert itt el nem helyezhető, — abban a zárt szekrényben őrizze a másodpéldányokat. Hát itt a nagy bűn, t. ház, az, hogy nem az új szekrénybe tette, hanem a régibe és az az aljegyzőnek a szobájában állt és nem volt elcsukva, és nem a levéltárban s nem valami pánczélszekrényben. Ez is oly ok, t. képviselőház, melyért egy alispánt hivatalától el lehet mozdítani ? »A regálebérlet felmondása tárgyában a közigazgatási bizottság által a pénzügyminiszter úrhoz intézett felterjesztés fogalmazványának bemutatása iránt . . . szám alatt kelt főispáni rendeletet megsértette.« Hát, t. képviselőház, mi ez? A regálebérlet felmondásának ideje következett. Ennek a felmondási határideje szeptember 15. Ősz felé, augusztus vége felé a közigazgatási bizottság elfogadott egy határozatot. A közigazgatási bizottság határozata szerint az alispán utasíttatott, hogy szerkeszszen a pénzügyminiszterhez egy felterjesztést a regálebérlet felmondása tárgyában. Erre kap az alispán a főispántól egy rendeletet, a mely azt mondja: »A folyó hó 12-én tartott közigazgatási bizottsági ülés által elfogadott azon indítvány folytán, a melynek alapján felirat határoztatott s ennek szerkesztése Méltóságodra lett bízva a regálebérletnek felmondása tárgyában, e feliratot jelen hó 26 ig hozzám terjeszsze be.« Ez kelt augusztus 20-án. Ugyancsak ekkor, augusztus 19-én azt írja a főispán az alispánnak, hogy »Méltóságodat utasítom, miszerint távollétein alatt a közigazgatási bizottságot illető darabokat átvenni, kiosztani és a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék«. Erre a főispán elutazott. Augusztus 26-ára rendeli magához azt a feliratot s ugyanakkor megbízza az alispánt, hogy lássa el a hivatalos ügydarabokat, vegye át, azután oszsza ki, intézkedjék, más szóval lássa el a hivatalos aktákat. Az alispán beteg volt. Augusztus 23-ára felgyógyult, megcsinálta a felterjesztést és mert sürgős volt, nehogy a regálebérlet felmondásának határideje elteljék idefent, azt a nagy hibát követi el, hogy azt a hivatalos fölterjesztést aláírta és felküldte a pénzügyminiszternek g nem küldte el előbb a főispánnak akkor, a mikor a főispán az imént felolvasott intimátum szerint őt felhatalmazta arra, hogy vegye át az aktákat, oszsza ki az aktákat és intézkedjék. (Egy hang balfelöl: Gyalázat!) Különben is, mint a közigazgatási bizottság helyettes elnökének, az alispánnak azt az aktát törvényes joga volt elintézni és ha sürgős szükségét látta annak, nehogy abból a késedelemből az ügyre kár származzék, a mint hogy származhatott volna, ha késedelem lett volna a pénzügyminiszterhez való felterjesztésben, és ekkor követett volna el hivatalos mulasztást, nem pedig akkor, hogyha igyekezett a főispánnak privát passzióit teljesíteni. Ez is egy ok, hogy az alispán hivatalából elmozdíttassék? Azután a hivataláról lemondott Hoffer Nándor homoródoklándi állatorvos felmentése ügyében kiadott főispáni rendelettel ellenkező eljárást teljesített. Ez a Hoffer Nándor a homoródoklándi járás állatorvosa volt. Megjegyzem, hogy negyven s egynéhány községből áll a homoródoklándi járás, és körülbelül ugyanennyiből a székelyudvarhelyi járás. Ez a Hoffer Nándor lemondott hivataláról. Beérkezett a főispánhoz a lemondási okirata és a főispán elfogadta a lemondást és egyúttal megbízta az alispánt azzal, hogy Pál Jánost, a székelyudvarhelyi járás állatorvosát alkalmazza a homoródoklándi járásban is és ez lássa el ott az egészségügyi teendőket. És ebben a két járásban, a mire a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét is felhívom, 85 községet kellett volna annak az egy állatorvosnak ellátni akkor, a mikor száj- és körömfájás volt az állatok közt és pusztított a sertésorbáncz ebben a két járásban. Erről a
