Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-197

370 197. országos ölés 1.897. deczember 15-én, szerdán. oldalról meggyőztek bennünket arról, hogy ezen fontos törvényjavaslat, mely épen azon czéljánál és tartalmánál fogva, hogy büntetőjogi következményeket mond ki és így igen nagy fontosságú, a lehető legnagyobb pongyolasággal terjesztetett a ház elé, (Úgy van! balfélöl.) s hogy mily mértékben érdemel gáncsolást, azt azon körülmények teszik súlyossá, a melyek közt ez a javaslat itt beterjesztetett. Mikor a munkások várakozása az egész országban felkeltetett, s mikor a lelketlen izgatók által a mozgalom még nagyobb hullámokat vett, a javaslatnak »ad hoc« jellege s csakis az alföldi munkásmozgalom ellen irányúit, a józan és tisztességes munkásoknak óriási többségét ezen javaslat pongyolaságánál fogva, — nehogy félreértessem — tisztán pongyolaságánál fogva önérzetében mélyen sérti és természetes jogi felfogásával ellenkezik. De míg egyrészről úgy engem, mint a velem egy nézeten lévő képviselőtársaimat megnyugtat a földmívelésügyi miniszter úrnak az a kijelentése, mely szerint ő nem zárkózik el a ezélszerű módosításoktól, úgy másrészt az ő elismert jogi érzete is biztosít erről és ezenkivűl biztosít engem gróf Bethlen András t. képviselőtársamnak tegnapi felszólalása, ki épen azon sérelmes szakaszok ellen emelt szót, a melyek a javaslatnak kedvezőtlen fogadtatását idézték elő künn a munkások közt. És megnyugtat továbbá az, hogy épen gróf Bethlen András t. képviselőtársamnak azon részletekre vonatkozó kiterjeszkedését, mely tulaj donképen a büntetőjogi következmények ellen szól s a mely részletek nem sértik a nemzeti vagyont és nem az aratási munkával állanak összeköttetésben, ezen kiterjeszkedését a túloldalon igen sokan, sőt épen a t. túloldalnak egyik vezérszónoka, Krístóffy József képviselőtársam helyeslőleg fogadott. De szerencsétlensége a törvényjavaslatnak az a körülmény is, hogy a részletes tárgyalás, a melynél történendő javítások vannak hivatva arra, hogy a. munkásosztályt felvilágosítsuk s az izgatók kezéből kivegyük a fegyvert, mondom, ezen részletes tárgyalás előreláthatólag a bekövetkezett politikai helyzetnél fogva messze el lesz tolva, és így ezen alakban, ezen pongyolaságában beterjesztett törvényjavaslat esak állandó izgató eszköz lesz azon lelketlenek kezében, a kik fel akarják használni ezen törvényjavaslat hiányait arra, hogy ezen törvényjavaslatnak legnemesebb intenczióit is perhorreszkálják és az ellen mintegy védekezésre szítsanak. És, mélyen tisztelt ház, ez még annál is inkább fontos, minthogy a munkáskérdés általános megoldásáról szóló törvényjavaslat, a melynek beterjesztésére az idő már rég elmúlt, és a melynek már régen a ház asztalán kellene feküdnie, a melyben ki kellene domborodnia a earitasnak teljes mértékben, hogy ezen várvavárt törvényjavaslatnak előpostáját épen ezen ad hoc törvény képezi, a mely azon indokból jött létre, mert az Alföldön az aratási sztrájk kiütött. Az előadottak után, t. ház, szabad legyen belebocsátkoznom az indokokba, a melyek szülték ezen munkáskérdést, s a mely mozgalom, mint az Alföldön jelentkező sztrájk, a társadalom minden rétegében forrong és csak kitörésre vár, melyeket a harminczéves önző liberális kormányzat teremtett e hazában. Vessünk egy pillantást, t. ház, azon hosszú időkre, és meg fogunk győződni arról, hogy a nemzet zömét alkotó nagy osztályokról a liberális kormány teljesen megfeledkezett, értem ez alatt a birtokososztályt, az iparos-és munkásosztályt. Mert mármár odajutunk, t. ház, hogy a liberális kormányzat egyoldalú iránya maholnap a kisbirtokososztályból, egyáltalában a birtokososztályból új jobbágyságot teremt, az önálló iparos kezéből kiveszi az eszközt, a munkásosztály exisztencziáját pedig a bizonytalanságba dobja belé. (Helyeslés balfelől.) Ha visszavezetni akarjuk, t. ház, a magyar társadalomnak kuszált szálait, melyeknek csakis kis részecskéjét képezi az aratási sztrájk, az általános forrongások a liberális kormányzat lejtőjén rohamosan haladnak, ha csak azon irányzat, a mely a valláserkölcsi tényezőket tűzte ki alapelvül és támaszul, még pedig konzervatív alapokon, ezen törekvéseknek ezen lejtőn útját nem állja. Áttérve, t. ház, a törvényjavaslatra, elismerem azt, hogy sürgős és elodázhatatlanná vált ennek beterjesztése; de el kell ismerni azt is mindenkinek, hogy ezt esak a végszükség teremtette, és el kell ismerni azt is, hogy ez csak palliativ eszköz arra, hogy a nagyon szükséges általános munkástörvényt mielőbb a ház asztalán lássuk, mert a munkások családi tűzhelyének és exiszteneziájának biztosítását, azoknak valláserkölcsi életét és művelődését csakis egy általános és józan alapra fektetett munkástörvény fogja megoldani és csak ez fogja biztosítani ezen ad hoc törvénynek jövőjét és hasznosságát. (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Nem akarok arra kitérni, t. ház, hogy a munkástörvény beterjesztésének elmulasztása, hogy harmincz évig pihent a munkástörvény meghozatala, milyen rombolást vitt véghez az egész társadalmon. Nem akarok a munkásosztályokhoz egészen letérni és ott szemlélni azon zilált viszonyt, a mely ott úgy a házi tűzhelynél, mint a tűzhelyen kivűl szemlélhető, a mely szétziláltság csak kedvező talajt teremtett, hogy a szoczializmus azon beférkőzzék és ezen zilált talajon ő maga készítsen elő egy új társadalmat. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mert a