Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

366 196- orsíágos ülés 1897. « leczember 14-én, iedden. legalább is olyan jó hazafiak mint bárki és e tekintetben mintául szolgálhatnak. Én megengedem, hogy a jelenvoltak legnagyobb része csakugyan ebben a véleményben van és törekszik is arra, hogy minél jobb hazafi legyen. Fel is tételezem, hiszen magyar fiák voltak. De attól félek, hogy ilyen vezetés mellett, a mely a magyar nemzet társadalmának különböző rétegei között a viszályt, sőt a végsőig menő gyűlölködés magvait veti el: kételkedem, hogy azok oly irányban hathassanak társaikra, hogy azok valóban jó hazafiak legyenek. Mondhat az a munkás-vezér akármit, nem jó hazafi, a ki a magyar társadalom különböző osztályai között oly gyűlöletet szít, hogy a munkás-osztály az úri osztályban nem vezetőjét, hanem elnyomóját látja, a ki szándékosan rabszolgaságban tartja. Ez minden országban veszedelmes, de nálunk százszorta veszedelmesebb. Mert mi történik külső veszedelem idején, ha a szocziális izgatásnál fogva a nép azt hiszi, hogy a kabátos ember, ki után indulnia kellene, neki halálos ellensége? Ez nagyobb katasztrófához hat az országra, mint a mekkorát a török és tatár hozott rá ! Ezek a munkás-vezérek a maguk szempontjából igen czélszerííen járnak el. Valóságos tanfolyamot nyitottak, a hol kitanítják embereiket a vándorapostolkodásra. Jó hangú, jó testű, eszesebb fiatal embereket kitanítanak egyes beszédekre, melyek magukban foglalják a szocziáldemokráczia törekvéseit. Volt alkalmam vidéken néhány ily kiküldöttel találkozni. Asztaloslegények voltak H mint mondták, csak azért mentek oda, hogy néhány hétig munkálkodva elszórják a szoeziáídemokráczia üdvös tanait. Beszéltem velük. Mondhatom, kitűnően ki voltak oktatva, úgy, hogy jól össze kellett szednem magam, hogy argumentumaik ellen argumentumokat találjak. (Derültség balról.) Képzeljük el azonban, hogy ilyen ember valamely kurta korcsmába, egyszerű falusi munkások közé kerül; milyen pusztulást visz véghez közöttük! Hogy mit beszélnek ott, nem tudom, mert van eszük, hogy nem beszélnek olyankor, hogy ha baj is lehetne belőle. De gyaníthatjuk az eredményt. Tudja mindenki, hogy az ország különböző vidékein az agrár-munkások között egy jelszó van, mely kétségkívül e vándorapostolok prédikáczióinak az eredménye s ez a jelszó a földosztás. S vájjon az iparosmunkás előtt mit prédikálhatnak? E tekintetben már óvatosabbak, bár lapjaikban némileg jelzik a dolgot; beszélnek arról, hogy a munkásoknak joguk van a munkaeszközök közös birtokára. Ez szépen kiterjeszthető oda, hogy övék a gyár, a gépek, a föld, melyen a gyár áll stb., vagyis kimagyarázható innen is a kommunizmus felé való törekvés. akarom kétségbe vonni, hogy Visontai Soma t. képviselőtársamat csakugyan azzal vitték oda, hogy itt az ország minden vidékéről sok földmívelő lesz jelen és azoknak beszédei után magát kellőleg tájékozza, mert lapjaik csakugyan ezt híresztelték. En magam is azt gondoltam, hogy ilyen gyűlésben fogok részt venni, de mondom, legnagyobb keresésem daczára egyetlen polgárembert láttam csak. Konstatálom, t. képviselőház, azt, hogy a gyűlésen jelenvoltaknak legkevesebb 4

/s része egészen fiatal ember: 18, 19, 20 éves volt, a kik, tudjuk, hogy a fiatal vérnél fogva könnyen hevülnek és lelkesülnek. Hát hogyne kiabálnának ezek abczugot, (Derültség.) s ha esetleg uralomra jutnának, hogyne vinnék a nyaktiló alá a minisztert és képviselőket, (Mozgás.) mint annak idején tették a francziák, hogyne vinnék oda, mikor minden szavuk csak az: ez a javaslat a munkásoknak rablánczokra fűzésére való, rabszolgaságba akarják őket dönteni. Semmi kifogásom az ellen, hogy a munkások az ő bajaikat megbeszéljék, sőt én követelem, hogy mielőbb a ház asztalára jöjjön a gyülekezési szabadságról s^óló törvény, hogy mindenki, minden párt, a munkások is egészen szabadon beszélhessék meg az ő ügyeiket; sokkal jobb az, ha az egész világ hallatára teszik azt, semmint hogy ha ettől elüttetvén, bujkálnak és mire majd még rettenetesebben izgatnak, mint itt a Víg-utezában. Ismétlem, hogy csak ezen javaslatnak tagadhatatlan hiányait domborították ki roppantul nagyítva, de hogy ebben a javaslatban a munkásokra nézve van előny is, arról egy árva szót sem hallottam. Épen azért én, mint szintén munkás eredetű, ki mióta eszemet tudom, dolgozom 2—3 emberre való munkát, ha nem is épen kapävalkaszával, iparkodom munkás-testvéreimnek jólétét lehetőleg előmozdítani, de kénytelen vagyok megbélyegezni azt, hogy ezen javaslat ily rosszakaratú, gyűlölködő hangon tärgyaltassék. (Helyeslés.) Ha azok a munkás-vezérek igazi vezérek akarnak lenni és a népet igazán fel akarják világosítani, tiszta bort öntsenek a pohárba és a javaslatot ismertessék úgy, a hogy kell, előnyeivel és hátrányaival, nem pedig oly hangon, melynek vége csak lázadás lenne, ha elég erejük volna hozzá. A mint előbb említettem, kívánom, hogy a gyülekezési jogról szóló javaslat mielőbb előttünk feküdjék, hogy a munkások az ő bajaikat egész nyíltan beszélhessék meg, hogy így eleje vétessék — a mint azt előttem szólott t. képviselőtársam is hangsúlyozta — annak, hogy titkon, alattomban, áskálódva tanácskozzanak ügyeikről. Én azon a gyűlésen hallottam egy nagyszerű nyilatkozatot arra vonatkozólag, hogy a szoeziáldemokraták miiyen jó hazafiak;