Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

196. országos ölés 1897. deezember 14-én, kedden. 359 tehetne, hanem a legnagyobb hatást tette az az erkölcsi önbizalom, a mely ezen törvény folytán (Halljuk! Halljuk!) a kedvüket vesztett szőlömívelőkbe visszatért. Az országnak akárhány részét tudnám mutatni, a hol a már elNagyott kopár szőlőterület ára 30—40 forint volt, méltóztassék megkérdezni, ma 3—400 forint az ára. A szőlőmívelés, azt el fogja mindenki ismerni, igen alkalmas arra, hogy minél több munkásnak dolgot adjon, annál alkalmasabb, mert a szőlőmunka nincsen az esztendő egy szukához kötve. A selyemtenyésztés két milliónyi forgalmat közvetít. A selyemtenyésztés is olyan, a melylyel épen a legszegényebb emberek foglalkoznak. A mikor az országot valamely nagy csapás éri, mindjárt látjuk, hogy a selyemtenyésztés menynyire halad, hányan adják magukat erre a mellékgazdasági ágra. Igen fontos törvényjavaslat, a mely már szintén elkészült és remélem, a jövő év folyamán a ház elé terjeszthető lesz, az öntözésről szóló törvényjavaslat. (Általános, élénk helyeslés.) Hogyha az Alföldön öntözés által kétszer olyan termékenységet lehet előidézni, akkor kétszer annyi nép fog ott tudni megélni. De, t. ház, a kormány egyébként is (Halljuk! Halljuk!) foglalkozik azzal, hogy a munkásoknak minél több munkát adjon, Azokon kivűl, a miket már a házzal egy interpelláczió alkalmával közölni szerencsém volt, jelenthetem a háznak, hogy az én tárezám keretében tárgyalások vannak folyamatban, a melyeknek fonalán remélem rövid idő alatt, talán már ezen évnek végén egy törvényjavas'atot terjeszthetek elő, a mely szerint különös tekintettel az aldunai áradásokra, rendkívüli munkaképen soronkivül az 1898. és 1899-iki hitelekre felosztva, két milliónyi munka végeztessék, és úgy fogok intézkedni, hogy ezen két milliónyi rendkivtíli munka legnagyobbrészt földmunka legyen. De, t. ház, a törvényhozás ezenkivííl is máiirányával jelezte azt, hogy a munkásoknak azon törekvését, hogy maguknak egy kis otthont létesítsenek, vagy egynehány hold földet szerezhessenek, előmozdítja. Az 1897 : XXXII. törvényezikk 6. §-ában e részben már kezdeményes intézkedés foglaltatik, és hogy a kormánynak micsoda az iránya, azt jelezhetem azáltal is, hogy csak a napokban voltam leun Kecskeméten ; Kecskemét városa elhatározta, hogy tiz munkástelepet létesít. És a milyen életrevaló közönség lakik ott, meg vagyok róla győződve, hogy ezen 6000 lélekre számított munkástelep, a hol mindenkinek meglesz a maga kis háza és a maga kis földje, mielőbb létesíttetni is fog. (Helyeslés.) Ha pedig arról van szó, hogy milyen szellemben működünk, engedjék meg, hogy ennek igazolására egy nyári, bizalmas körrendeletet olvassak fel, (Halljuk! Halljuk!) hogy tudniillik a kormánynak mi a nézete, hogy a munkásokkal miként kell bánni (olvassa); »Mindenekfelett szükségesnek tartom, — a belügyminiszter úrral egyetértőleg adtam ki — hogy az 1876: XIII. törvényczikk szerint a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt panaszos és peres ügyek mindenkor gyorsan, soronkivííl intéztessenek el. Szükségesnek tartom továbbá, hogy az elsőfokú hatóságok a területükön folyamatban levő nagyobb földmunkálatoknál, építkezéseknél stb. foglalkozó munkáscsoportokat időnként a helyszínén keressék fel, ott a munkások élelmezéséről, a velük való bánásmódról szerezzenek közvetlenül meggyőződést s a szerzett tapasztalatok szerint a szükséges intézkedéseket tegyék meg. Különös súlyt helyezek arra, hogy legkivált az idegen vidékbeli munkásokra fordítsanak nagyobb figyelmet a tisztviselők és hatósági közegek, mert a hivatali székhelytől rendszerint távol dolgozó, a vidéken járatlan, az idegenben bizalmatlan és bátortalan munkások legtöbbször jogosult és indokolt panaszukat is elhallgatják, azzal nem mennek a hatóság elé s az így orvoslást nem nyert panaszokból gyülemlik meg az izgatásra fogékony elkeseredettség.« Ily szellemben megy tovább. A t. ház figyelmét tovább igénybe venni nem kivánom, a rendelet bárkinek rendelkezésére áll. (Zaj és közbeszólások a szélső baloldalon : Végre lett-e hajtva ?) Hogy Lukáts Gyula képviselő úrnak kíváncsiságát kielégítsem, tudatni kivánom vele, hogy daczára azon mesterséges izgatásoknak, melyeket bizonyos részről folytattak, az egész aratási campagne-t sikerült, főleg a belügyminiszter úr segélyével úgy lebonyolítani, hogy Magyarországon vérengzés nem volt. Azt hiszem, ezen rendelet, ba egyebet nem is ért el, ezt elérte. (Helyeslés jobbfelől.) Sima Ferencz : Volt számtalan helyen ! (Felkiáltások jobbfelől: Hol ?) Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter : Még egyet kell kiemelnem és ez az, hogy a költségvetésbe a munkások érdekében az ő Segélyalapjaik támogatására, erkölcsi czéljaik előmozdítására egy új tétel van 155.000 forinttal felvéve. Ezzel egy, Sima Ferencz képviselő úrhoz igen közel álló lap azt mondja, hogy ez a kormánytól és törvényhozástól hitvány alamizsna. Kérem, méltóztassék a képviselő úrnak a plajbászt a kezébe venni és kiszámítani, hogy 155.000 forint a rendes költségvetésbe, vagyis mint évi tétel micsoda tőkének felel meg; negyedfél millió tőke keli ahhoz, hogy az évenként 155.000 forint kamatot hozzon. Ha erre azt mondja a képviselő úr vagy az ő lapja, hogy »ez hitvány alamizsna*, akkor