Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

196. orsságos ülés 1897. deczember 14-én, kedden. 355 meggyúl a falunak egyik sarka, biztos az ember a tekintetben, hogy a másik sarka nem fog égni? (Élénk helyeslés.) A t. képviselő úr térjen inkább egy kicsit magába, (Elénk derültség.) és ha magába tér, akkor nem fog elzárkózni az elől, hogy azon társadalmi rétegeknek, a melyeknek a jelen társadalmi rend fentartása érdekükben áll, a tűzzel nem szabad játszani; (Helyeslés a jobboldalon.) mert hogy hol fog kigyu ladni, melyik ház fog megégni, azt senki előre nem mondhatja. (Igaz! Úgy van!) Meszlény Lajos: A 67-es számú ház fog kigyúlni! (Derültség.) Darányi Ignácz földmívelésügyi mi niszter: Most még csak az hiányzik, hogy a 67-esről is beszéljünk. (Derültség.) Most áttérek azon tárgyilagos ellenvetésekre, melyek a törvényjavaslat ellen felhozattak és mindenekelőtt Krístóffy József t. képviselő úr jeles beszédjével foglalkozom. A t. képviselő úr hangsúlyozta beszédjében, hogy ő óhajtaná az úgynevezett diszkrécziós munkát eltörölve látni, és erre czélzott — ha jól tudom — gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr is. Nem szeretem, hogyha a diszkrécziós munkát robotmunkának nevezzük, mert a mint én a gazdasági viszonyokat ismerem, a diszkrécziós munkát, mely a kínálat és kereslet törvényeinek keretébe esik, kiküszöbölni nagy gazdasági rázkódtatás nélkül nem volna helyén. De megengedem, hogy a hol lehet, a hol a viszonyok már megérettek arra, indikált a diszkrécziós munkát vagy eltörölni, vagy pedig kellő korlátok közé szorítani. így például a törvényjavaslat módot ad arra, hogy az egyes törvényhatóságok szabályrendeleteket alkossanak. Ha tehát valamely törvényhatóság területén — például Csanád vármegyében — annyira érettek a viszonyok, hogy a diszkrécziós munkától el lehet tekinteni, én azt örömmel üdvözlöm s ily szabályrendelet megerősítésénél semmi akadály nincs. De már maga az, hogy a diszkrécziós munka a szerződésbe felveendő lesz, maga ez a nyilvánosság, mely neki biztosíttatik, alkalmas bizonyos visszaéléseket megszüntetni. Gróf Károlyi Sándor súlyt helyez arra, hogy a hol minimumról van szó, az lehetőleg ne kész pénzben, hanem terményben szabassék meg. Én ez irányt egészségesnek látom. Kiküszöbölni a készpénzt a javaslatból egészen nem lehet, főleg, mert sok helyürt vannak távolról jött munkások, kik nem is tudnának a terménynyel mit csinálni s kénytelenek volnának azt elvesztegetni. (Helyeslés.) De oda törekedni, hogy a minimum lehetőleg terményben biztosíttassák és törekedni arra, a mire nézve, úgy tudom, módosítás is fog bead tni, hogy a választás joga ne aratás elején adassék meg, a mikor még sokszor bizonytalan az eredmény, mert közbe jöhet jégverés, vagy más elemi csapás, hanem a végén, a mikor a munkás sorsa inkább biztosítható: azt hiszem ez helyes és humánus javítás volna. Makfalvay Géza, gróf Károlyi Sándor és Lits Gyula képviselő urak foglalkoztak a munkásverseny kérdésével. Makfalvay Géza képviselő úr azt találta, hogy az a tartalék, melyet tavaly Mezőhegyesen felállítottam, annyiban hátrányosnak bizonyult, a mennyiben a Felvidéken a munkabéreket emelte. Erre csak egy megjegyzést teszek. Leginkább panaszkodott e miatt a sárosmegyei gazdasági egylet, már pedig az adatok bizonyítják, hogy Sárosból egyetlenegy munkást sem hozattam. Tehát nem ez az intézkedés okozta a felvidéki munkásbérek emelkedését, hanem az általános irány, hogy tudniillik az Alföldön sztrájkolván a munkások, a munkaadók kénytelenek voltak nagyobb mennyiségben a Felvidékről hozatni munkásokat. Azt mondja a képviselő úr, hogy a munkások nem minden irányban váltak be. Megengedem, bár hozzám panasz alig érkezett. Mindenki tudja, hogy az alföldi munkással senkisem versenyezhet, nemcsak magyarországi, felvidéki, de más országbeli munkás sem. (Igaz! Ügy van!) De azért jöjjön el a képviselő úr és nézze Mezőhegyesen, hogy a felvidéki tótok hogyan aratnak. Azt hiszem, az az aratás is ki fogja vívni megelégedését. (Ellenmondás balfelől.) Méltóztassék megnézni és azután beszélni. T. ház! Csak annyit mondhatok, hogy a kormány az ország iránt tartozó kötelességét teljesítette akkor, mikor a mezőhegyesi munkástartalékot szervezte. (Általános helyeslés.) És ámbár remélem, hogy e törvényjavaslat elfogadásával a helyzeten sok irányban segítve lesz, azért azt hiszem, hogy mikor ilyen nagy közgazdasági érdekről van szó, elbizakodni nem szabad, és hogy szükséges lesz a jövőre is gondoskodni, hogy ilyen munkás-tartalék az Alföld részére Mezőhegyesen, a Dunántúl részére pedig, hol ezen mozgalmak már kezdődnek, — már pedig ott legveszedelmesebbek e mozgalmak, a hol kezdődnek, — Kisbéren létesíttessék. (Általános helyeslés.) T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezen törvényjavaslat czélját röviden vázoljam. A törvényjavaslat elvei szerint munkára senkisem kötelezhető. Ha senkisem akar dolgozni, nincs az a hatalom, mely őt arra kényszerítse. Ha össze akarnak beszélni, a kik nem szerződtek, az sincsen tiltva. A 65. §-nak nem az a szelleme. Ha szükséges, világosabban is ki tehet fejezni. Csak az van mondva, hogy az összebeszélés érvénytelen, joghatálylyal nem bir. Ez pedig nem új dolog, át van véve az ipartörvényből. Ha szabad volt az ipartörvényben