Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

191. országos Illés 1S97. decxember 11-én, szombaton. 309 kiható, hogy úgy mondjam a megnyitott második ezredév dicsőbb bevezetésére szolgálható feladat, teher nem várakozik, mint azon társadalmi, nagy, az emberek lelkületében vulkánkép mozgó, minden pillanatban kitörésre váró és a törvényhozással szemben épúgy, mint a nagy társadalom egyetemével szemben egész követeléssel fellépő agrár-szoczialisztikus kérdésnek emberies értelemben való megoldása és rendezése. Én azt vártam volna a miniszter úrtól és méltán azt várhatta az egész magyar közvélemény, hogy akkor, a midőn majdnem tíz év óta minden évben az ország egyik vagy másik helyén az agrár-szoczializmus nevében követelésekkel áll elő a társadalomnak munkásrétege, akkor a t. kormány ezzel a követeléssel szemben a kérdést egy nagy, úgy a vagyonos, mint a munkásosztály érdekeit a közös emberszeretet nevében messze időkre terjedő megoldás elé juttató törvényjavaslat útján kívánja rendezni. Erről itt szó sincsen. Nem említem fel, mert hiszen ennek a törvényjavaslatnak keretébe nem tartozik, de érintés nélkül még sem Nagyhatom, hogy én a munkásosztályt a magyar társadalomnak époly független eleméül tekintem, melynek számára a törvényhozás a gazdával teljesen egyenlő jogot kell hogy biztosítson, (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) sőt, hogy ha veszszük azt, hogy az emberiség igazi törvénye nem az, hogy az erőst emelje és gyámolítsa, hanem, hogy az emberiség nemesebb szeretetének, az én lelkem ideáljai által táplált törvénye az, hogy a gyengébbet, az elesettebbet s a segítségre inkább rászorultat támogassa: akkor, ha én ezt keresem ebben a törvényben, az egész vonalon csak a jobbágyi korszak szellemét, a régi földesúri világot látom életre keltve. Eddig nem volt ez így. A 48-as törvények napirendre tértek egy ezredéves korszak felett. Az egyenlőség eszméje volt az, a mely 1848-ban a régi kiváltságok válaszfalait rombadöntötte és felépítette az új Magyarországot, új néppel, új szellemmel, az egyenlőségből származott emberszeretet törvényei által védelmet nyújtva az utolsó, röghöz kötött polgárnak is. Most ez a törvény visszatér a 48 előtti idők szelleméhez és annak a nevében statuál rendszabályokat, hogy ember és ember között különbséget tegyünk csak azért, mert az egyik polgára ennek a földnek nemes, minden polgártársa által mély tisztelettel körülvett munka útján, a másik a véletlen útján, a harmadik bármiképen azon kiváltságos sorshoz jutott a társadalomban, hogy 8 a munkaadók listájára jön. Ez a lista nem jogosult arra, hogy ennek a nevében törvény alkottassák, a mely a nemzetnek másik listáján lévő milliók jogait és azoknak exisztencziáját csak egy napra, csak egy pillanatra is kétségessé tegye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvény szelleme nem az, a melynek a nevében egy liberális korszaknak liberális kormánya, egy liberális nemzet igazi liberális lelke megszólal. Á t. előadó úr, Krístóffy József t. képviselőtársam, a maga álláspontjából tekintve, egy szép, okos beszédben, Makfalvay Géza t. képviselőtársunk egy rideg, a XV. század korszellemével együtt járó lélekkel tárgyalja ezt a kérdést és ajánlja fel a nemzetnek boldog jövő képeként azt, hogy íme itt ez a törvényjavaslat, nincs semmi másra szükség, csak ezt kell törvénybe iktatni s a gazda boldog lesz, a munkás sorsa enyhítést talál. Nemcsak azt mondja, hanem hogy ezen törvényjavaslat törvénybe iktatása fogja az agrár-szocziaíizmusnak a fennálló mai rend megbontására irányuló törekvéseit és felemelt szárnyait megszegni. No hát én ezzel a jóslattal szemben az egyszerű rideg valóságra mutatok rá, s akkor önök látni fogják, hogy ha egyáltalában szükség van törvényjavaslatra, a mely a munkás és munkaadók közti viszony rendezését foglalja magában, az a törvényalkotás nem ez, mert ennek a törvényalkotásnak már a kiinduló pontja is hibás, a szelleme rossz, a mely átlengi, a felfogása messze tévedések alapján nyugszik s a jóslat, a mely erre építve van, a legszerencsétlenebb képet tárja Magyarország jövője elé. Azt mondja a miniszteri indokolás, a melylyel ez a törvényjavaslat a ház elé tétetett, hogy legkivált az elmúlt esztendők alkalmával tapasztalt munkásmozgalom, mely a munkaadónak sorsát, de egy nagy nemzeti tőkét is veszélyeztetett és koczkáztatott, tette szükségessé ezen törvényjavaslat benyújtását és azt, hogy £z sürgősen tárgyaltatván, sürgősen törvénybe iktattassák. Hát én is ott élek és ott éltem le életem legnagyobb részét a nagy magyar Alföld azon síkjain, a melyeken nap-nap után a munkásnép elégületlensége felüti fejét. De miért, t. képviselőház ? Talán azért, a mint széltében és hosszában hirdetve van, hogy külföldről bevándorolt internaczionális szoczialista izgatók képtelen vágyakat költenek fel lelkében? No hát, t. képviselőház, az alföldi józan munkásnép nevében, a melyet én ismerek, és a melylyel mint vízszabályozó-igazgató heteken, hónapokon, évek során át ezer és ezer munkást foglalkoztatva, mondhatnám, együtt éltem, tiltakozom az ellen, hogy az alföldi józan munkásnépre idegen, sőt a magyar nyelvet beszélni nem is képes internaczionális izgatók szava bármily hatással is lenne. Nem lehet az alföldi munkásnépet puszta szóval lábrakelteni, de lábra kél, mert lábra kell kelnie, mert az inség kopogtat az ajtóján, az az inség, a melyik nagy arányban magát a munkaadót, a birtokos osztályt is jö-