Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-194
302 18 *« oritz&gos fllé* 1897. decnember 11-éB, gíombatoii. gában foglalja a földbirtok legnagyobb érdekét, a termés letakarítását, mindkettő együttvéve pedig azon fontos nemzeti érdeket, a mely a birtokos osztály és a munkásnép ellentétes érdekeinek kiegyenlítésében nyer kifejezést. (Igás! Ügy van! a jobbóldalon) így felállítva a kérdést, azok a sokat hangoztatott ellentétes érdekek sokkal kevésbbé mérges színben tűnnek fel. Mert a mily méltányosnak kell találnunk, hogy a munkás részesedése az általa végzett nehéz munkával a rossz termés daczára is arányba hozassék, époly jogosult, hogy a megkötött aratási szerződések teljesítése minden törvényes eszközzel bizto síttessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Szerény nézetem szerint ebben a két körülményben nyugszik a javaslat súlypontja. Ha ezt a kettőt szerencsésen megoldottuk, a munkaadók és munkások ezen két nagy érdeke körül kiélesedett ellentétet törvényes diszpozicziókkal elsimítottuk : ágy sikerült megállapítani a munkaadók és mezei munkások között azon jogrendet, mely ha az agrárszoczializmus teljes megszűnését nem is fogja eredményezni, de legalább annak káros kinövéseit, a földbirtok és munkásnép nemzeti fontosságú érdekeivel szemben abszorbeálni fogja. Épen ez okoknál fogva, t. ház, különös súlyt kell fektetnünk arra, hogy a minimum eszméjét oly módon és oly mértékben körülbástyázzuk, hogy a munkás többi visszaéléseknek és csalódásoknak kitéve ne legyen. Mert ha a munkás ezentúl is azt fogja tapasztalni, hogy a megállapított legkisebb pénzérték, vagy termény-hányad az általa végzett nehéz munkával arányban nem áll, úgy a megkötött szerződésről csak azt fogja tartani, a mit eddig tartott, viszont a munkaadó, a kinek most már hivatása a munkás megélhetését biztosítani és ennélfogva egy új kötelezettséget, új terhet vállal el, ha ezen törvény által a megkötött aratási szerződés teljesítését biztosítva nem látja, a létminimum megállapításánál fog magának regresszust szerezni, miből önként következik, t. ház, hogy ez a két fontos kérdés oly szerves összefüggésben áll egymással, hogy bármelyiknek hibás, vagy csak részleges megoldása is oly visszás hatással volna a másikra, a mely az egész törvény üdvös intézkedéseit illuzóriussá tenné. Ismételve hangsúlyoznom kell tehát, t. ház, ha a munkás nyári keresetét az elemi csapások és lelketlen munkaadók eljárásával szemben biztosítottuk ; másrészt, ha a munkaadóosztály számára a megkötött aratási szerződés teljesítése és végrehajtása tekintetében minden lehetőt elkövettünk, úgy az alföldi agrár-szoczializmus méregfogát vettük ki, a mely, ha nem is fogja ezen mozgalom teljes megszűnését eredményezni, de az a körülmény, hogy a munkásnak legalább nyári keresetét biztosítottak, az egész mozgalom békésebb jellegű fejlődését és lefolyását fogja eredményezni. És jólehet, t. ház, a munkás megélhetésének biztosítását e kérdés rendezésénél elengedhetetlen feltétel gyanánt kell tekintenünk, jólehet azon szigorú, jogrendszerben, melyet az egész javaslat elénk tár, talán ez képezi az egyetlen humánus vonást, mely nem a jogelvekből, hanem az emberiesség érzetéből fakad, mégis a munkaadóosztály tagjai, különösen a bérlők közül sokan megütköznek a javaslat ebbeli rendelkezésén, úgy állítván fel a kérdést, hogy a részesedés fogalma jóban és rosszban egyaránt köti a munkást, és hogy a rossz termés nemcsak a munkást, hanem a gazdát is érzékenyen sújtja, miből következik, hogy a munkás a reménylett termés hányadrészén felül több keresetre igényt nem tarthat. Elismerem, t. ház, hogy a rossz termés a gazdát is érzékenyen sújtja; de mennyivel szánandóbb ennél a munkás helyzete, a ki egész családjával kizárólag ezen nyári keresetre van utalva, mig a gazda szenvedett kárát a földjében fekvő tőke és a hitel, valamint egyéb terményeinek hozama által mégis csak enyhítheti. Elismerem én azt is, t. ház, hogy a részesedés fogalma a jóban és rosszban egyaránt köti a munkást. De szem előtt tartva azt, hogy ez csaknem egyedüli keresete az alföldi mezei munkásnak, méltányosnak kell ^találni, hogy ez a részesedés ne bízassék kizárólag a gazdasági esélyekre, hanem hogy egy részesedési minimum által a munkás megélhetése biztosíttassák. (Helyeslés.) Mindezekből az következik, t. ház, hogy az agrár-szocziális mozgalom kinövéseinek orvoslásánál a minimum eszméjét nem mellőzhetjük. Ez képezi a javaslat egyik súlypontját és a törvényhozónak minden előrelátására szüksége van, hogy a munkás a minimum daczára újabb visszaéléseknek és csalódásoknak kitéve ne legyen. A javaslat 10. §-a szerint, midőn a munkabér a remélt termés bizonyos hányadrészében köttetik ki, — a mi a legszokottabb, — a minimun vagylagosan: vagy készpénzben, vagy terményben állapítandó meg. Én Őszintén bevallom, t. ház, hogy a pénzértékminimum által, — mert rossz termés esetén a pénzértékben való munkabért is minimumnak tartom, — a munkás megélhetési érdekét biztosítva nem látom. De nem előnye ez a gazdának sem, mert kizárja a közös érdeket, a mi abban áll, hogy a munka mindkét fél érdekében gyorsan és jól végeztessék. A főszempontot azonban a munkás megélhetésének érdekében keresem, mert noha igaz az, hogy a pénzérték egy bizonyos mennyiségű gabonának felel meg, a mely pénzértékkel az a gabona
