Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-193

193. országos ülés 1897. deczember 10-én, pénteken. §89 a mi különösen szász honfitársainknak még legelsőrangú kötelessége is volna. (Igaz! Úgy van ! a szélső báloldalon.) De ha államellenes törekvéseket, úgynevezett sehulvereinos dolgokat látunk, ha az ország határain kivííl mennek panaszaikkal, sőt rágalmaikkal, ha idegen népeknél és idegen uralkodóknál keresnek ők maguknak orvosszert oly betegségek ellen, melyek itt nincsenek és a melyeket ők csak képzelnek, de a melyeket Magyarországra ráhozni szeretnének, akkor a nemzetiségi törvény újabb megfontolás alá jön épen a magyar nemzet részéről, mert a jogok és szabadságok csak addig érnek valamit, a meddig az állam erősségét és a magyar fajbiztonságát mozdítják elő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mely pillanatban e kettő ellen használtatnának fel, akkor a magyar nemzet is megteszi a bölcseség és az életszükséglet által követelt mindazon teendőket, a melyeket megtesz a nagy német nemzet otthon, a nagy franczia nemzet otthon és mindenütt, az angol és orosz otthon és mindenütt és minden okos, jóravaló és becsületes nemzet, Megteszszük mi is. Mikor Schmidt Károly képviselőtársam azt mondj H, hogy ők a hazafiságban állnak ott, a hol mi, én ezt a kijelentést örvendetes tudomásul veszem és garancziának tartom a jövőre. De tartom én ezt féknek is számukra a jövőre. Kimondtam minap Schreiber képviselőtársammal szemben, hogy én elhiszem nagy készséggel minden szavát és mindazt a hazafisági biztosítást, a mely szavaiban van; de Schreiber, valamint Schmidt képviselőtársamnak is, bár nem mondom, hogy szükséges azt a kijelentést tenni, de ha őszinték akarunk lenni és czélszertínek vélik a kijelentést itt a házban megtenni, el kell ismerniük, hogy szász ajkú honfitársaink között igenis sokan akadtak az utóbbi évtizedekben, a kik az ellen a tiszta hazafiság ellen, melyet ők hangoztatnak, igen súlyosan vétettek. Akadtak olyanok, a kik vétettek naponkint hírlapokban, a kik vétettek panaszkodásaikban, a Schulvereinhez való futkosásaikban, és a kik igen gyakran vétenek azzal, hogy itt a magyar állam intézményeiről és a magyar nemzetről nem azzal a hűséggel, tisztelettel, szeretettel és ragaszkodással beszélnek, a melylyel hazájuknak tartoznak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja Schmidt t. képviselőtársam, — és ez már a kérdésre vonatkozó dolog — hogy II. Géza király alatt jöttek ide be, és jöttek azért, hogy a vad rengetegeket, a vizek által elborított völgységeket kultúra alá vegyék, erdőt irtsanak, folyamokat szárítsanak, és ott a vad bessenyők és kunok szomszédságában egy virágzó vidéket, egy, a műveltségnek minden szükségleteire alkalmas tartományt képezzenek. Ez így van. De tovább folytatta, és azt mondja KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. t. képviselőtársam, hogy a szászok adták a neveket azoknak a hegyeknek, völgyeknek, folyamoknak, erdőknek, stb., tehát — ez a konzequencziája — a szászoknak joguk van ma is azoknak a völgyeknek, hegyeknek s folyamoknak elnevezéséhez. T. képviselőtársam ! A históriát a maga egészében vegye figyelembe! II. Géza előtt volt már magyar nemzet itt, II. Géza előtt volt egyebek között Árpád is, a ki ezt az országot elfoglalta, és talán ő több joggal adott nevet azoknak a völgyeknek, hegyeknek és folyamoknak, s talán nevet adni annak a nemzetnek volt joga elsősorban, a mely ezt az országot megalapította, és mely a nagyon szűk körülmények között és szabadság nélkül levő szászoknak itt földet, hazát, kenyeret és szabadságot adott akkorát, a mekkorát német földön csak az újabb időben sikerűit nekik elérniök. (Úgy van!) Jogot igenis szereztek a szászok ahhoz, hogy jó hazafiak legyenek, és a mellett az élet kényelmeit, a műveltség minden feltételeit maguknak a magyar nemzet védpajzsa alatt a magyar állam keretében biztosítsák. De arra II. Géza nekik jogot nem adott, hogy elsajátítsák a magyar nemzettől azon vidékek, hegyek és kornyékek neveit. Arra II. Géza, nekik privilégiumot nem adott, és ha adott volna, mi akkor sem fogaduók el, mert királyok és kormányok a nemzettől ily jogokat el nem sajátíthatnak. (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) T. képviselőtársam hivatkozik itt az általa úgynevezett alaptörvényre. Megjegyzem, hogy mi oly alakban, mint a minőben némely politikai és bölcsészeti tudományos munkák tárgyalják, alaptörvényeket nem fogadunk el. Mi ismerjük az ország törvényeit, elfogadjuk törvényeknek azokat, a melyeket a nemzet szabadon választott országgyűlése királyával egyetértve meghozott. Ezek mindaddig, míg föiniállanak, egyformán alaptörvények ; de a mikor itt, a nemzetnek szabadon, alkotmányosan választott országgyűlése királyával egyetértőleg ezen törvények megváltoztatását az élet szükségletei által parancsolva czélszertínek látja, akkor az alkotandó javaslatokkal az úgynevezett alaptörvények sértve nincsenek. S mikor ő az erdélyi unió-törvényre hivatkozik, igaz, az unió-törvényben benne van, hogy Erdély lakosságának jogai és szabadságai nyelv- és valláskülönbség nélkül biztosítva vannak, de ez alatt mindig az van, hogy azok a jogok és szabadságok a magyar nemzet ellen fel nem használhatók jogosan és a magyar nemzet ellen ki nem zsákmányolhatok. Én nem elvi szempontból vagy általános tudományos szempontból, de tényleges, aktuális indokokból nem helyeslem és nem fogadom el Pulszky Ágost t. képviselőtársam módosítványát 37