Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-193

193. országos ülés 1897. de< hozzá nem járulunk. (Zaj. Egy hang a szélső halóidalon; Hát ha nem oly szent az az érzelem?) T. ház! Mi szászok nyolczadfél század óta vagyunk e hazában. (Zaj a szélső baloldalon.) II. Géza behivott bennünket, nem mint jogtalan bevándorlókat, hanem mint egész népcsoportot. Királyi szóval és pecséttel biztosított nekünk jogokat. Behivott bennünket Erdély déli és északkeleti részének gyarmatosítása végett. Az ottani mocsaras és erdős dezertumból mi csináltuk azt a jelenleg szászok lakta vidéket, azt a viruló és kultúra tekintetében sem utolsó községcsoportot. T. ház! A mi elődeink adták a községeknek, a városoknak, a hegyeknek és a völgyeknek neveiket. Minden egyes névhez a mesék és mondák egész köre van fűzve és most a mi szeretetünket történetünkhöz el akarják kobozni azáltal, hogy neveinket feledésbe akarják juttatni. (Mozgás.) Én azt hiszem, t. ház, ez nem lehet komoly szándék. Mert ha egy nép történetéhez való szeretetében gyengíttetik, akkor maga a nép gyengíttetik. És ha az volna a szándék, hogy a szász népet gyengítsék, akkor nem cselekednek helyesen, mert a szász népnek kulturális missziója van délkeleten és ezt mindig teljesítette. A magyar irók is elismerik a szász népnek ezt a szerepét, sőt az »EzredévtS Magyarország* czítnű, Jekelfalussy miniszteri tanácsos által kiadott könyvben Herrmann Antal, a néprajzi társaság alelnöke azt mondja, hogy ezeket a hazafias német törzseket erősíteni kell, mert ezek a délszlávok és románok ellen védfala a magyar államnak. Olay Lajos: A Schulverein mit csinál? (Zaj. Elnök csenget.) Schmidt Károly: T. ház! Engedje meg nekem, hogy ezen a helyen Deák Ferencz egy pár szavát hozzam emlékezetébe. (Halljuk! Halljuk!) A nemzet bölcse egyik beszédében a következőket monda (olvassa) : »A múlt idők szomorú eseményei sok károsító félreértést idéztek elő köztünk és a nem magyar ajkú polgártársaink közt. Ezeknek a polgártársainknak is vannak követeléseik nemzeti érdekükben, melyeket nem lehet ignorálni, melyeket nem is akarunk ignorálni. El vagyunk határozva, mindent megtenni, hogy ezen félreértések megszüntettespenek, s megteszünk mindent, mit tehetünk az önállóság szétdarabolása és feladása nélkül, hogy e hazának minden nemzetiségű polgárai érdekeikben, szerelmünkben egyesüljenek.* T. képviselőtársaim! Vegyék fontolóra, szívleljék meg a nemzet bölcsének ezen szavait és ne tegyék törvénynyé ezen törvényszakaszt. Francziaország 200 évig bírta Elsass-Lotharingiát és senkinek sem jutott eszébe, hogy Saarbrücken, Metz, Strassburg, Mühlhausen stb. német helyneveket franczia nyelvre fordítsák át. Gyakran czember lö-én, pénteken. cijgy szoktak hivatkozni Poroszországra, hogyan bánik a lengyelekkel. De Porosz Lengyel országban még mindig léteznek a régi lengyel helynevek. Előfordulnak ott Warosnie, Znin stb. Eötvös Károly t. képviselőtársam hivatkozott, hogy az észak-amerikai Egyesült-Államokban a németek elangolosodnak 3 ennek daczára nem jajgatnak. Állítólag tiz millió német angolosodott el. Eötvös Károly: Az utóbbi hatvan év alatt! Schmidt Károly: Hatvan év alatt, állítólag. De ez az állítás egy francziának művéből van véve, a ki nem igen nagy előszeretettel viseltetik a németek iránt, Tocqueville-nak művéből és én merem kételyeimet kifejezni ezen mű irányában. De legyen akárhogy, az tény, hogy Észak-Amerikában létezik Neu-Berlin, Neu-Ulm, és számos más német nevű helység. Egyetlen egy példára hivatkozhatnak, és ez az általuk nem igen imádott autokrata Oroszország. Oroszország hasonlóképen megkisérlette a német hely ue vek kiküszöbölését, de kevés eredménynyel. És ha kérdezem t. képviselőtársaimat, hogy ismerik-e Jurjew-et, azt hiszem, alig fog akadni, a ki ezt híréből is ismeri; de ha azt kérdem, hogy iämerik-e a hires egyetemi várost, Dorpat ot, mindenki igennel fog felelni. De, t. ház, én azt hiszem, hogy czélszerűtlen is ez a javaslat, a mely a nem magyar helynevek kiküszöbölését czélozza. Mert a külföld nem igen hamar fogja magát beleélni a magyar helynevek használatába. Nem fog az belejönni a tankönyvekbe és egyéb hivatalos, valamint a tudományos, földrajzi, történeti könyvekbe és nem lehet kiküszöbölni a német és más helyneveket ép oly kevéssé, mint a hogy a franczia gyárosok ezentúl is Fünfkirchen-be fogják czímezni leve'eikeit és nem Pécsre. És ha ahhoz a radikális kúrához nyúlnának, melyet Eötvös Károly ajánlatba hozott, hogy a posta- és tárvirdaforgalomban ne továbbítsák a német helynevekkel ellátott leveleket, akkor azt hiszem, hogy lehetne ebből a külföldnek is kára, de nagy kára lehet Magyarországnak is belőle. Kíváncsi volnék, hogy ha Eötvös Károly t. barátom egy megbízást kapna külföldről, visszautasítaná-e azért, mert német felírással van ellátva mert a helynév németül van rajta? (Derültség.) Azt hiszem, nem utasítaná vissza, és ha esetleg megtörténnék, hogy a posta nem kézbesítené neki, azt hiszem, ő volna az első, a ki ezt rekriminálná. (Derültség.) Mielőtt beszédemet befejezném, bátor vagyok még gróf Széchenyi István két mnudatára hivatkozui. (Halljuk!) Ezelőtt 55 évvel a hires hazafi ezeket rconlá (olvassa): »M;ii időkben nem elég törvényeket irni, azok számára szimpátiát, rokon-