Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

192, ornsiégM ülés í897. deczember 9-én, csittttrttikSn. 261 dés, hogy európai követelmény-e az, hogy a magyar-osztrák birodalom e nagyhatalmi állását az európai nemzetek szempontjából megtartsa, hanem az a főkérdés és az ország közgazdaságának érdeke, hogy nyomorúságos közgazdasági állapotát megjavítsa (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) és egészséges gazdasági viszonyokat létesítsen (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Nem kell vakulj magyar politika!) és mi első sorban azt mondjuk, hogy éhes az ország szegény népe és nyomorban van annak mezőgazdasága. íme, csak a tegnapi lapokban olvastuk, hogy annyira ment az elnyomorodás a nép között, hogy Szabolcsmegyében nem a mezei munkások, nem a kaszás, kapás emberek, hanem az elöljáróságok is szocziálisták lettek és annyira ment már ennek a kormánynak munkálkodása alatt a közigazgatási állapot, hogy a szolgabíráknak és közigazgatási tisztviselőknek rendeleteit nem hajtják végre a falusi elöljárók, hanem ad acta teszik. Nem tudom, hogy kitől tanulták, vagy mi okozza ezt, hanem kétségen kivíü az a nagy elkeseredés, a mely a mai kormánynak szomorú cselekedeteiből a nemzet nyakára zúdul. Mert ezen szocziáiis kérdés is azért állott elő, mert nyomorúságos Magyarországon a gazdasági állapot, mert a gazda a maga terheinek elviselése mellett oly szerencsétlen helyzetbe jutott, hogy nem képes a munkásembert sem kellőkép kielégíteni. Mikor ilyen kérdések vannak napirenden, akkor bizony nagyon felületes lelkiismeretre mutat az, hogy ilyen nagy kérdés felett, a mely ÜZ ország közgazdasági állapotát javítani, egészségessé tenni van hivatva, olyan könnyen akar a kormányelnök úr átsiklani, hogy annak még a megvitatását sem akarja megengedni. Ismerve ennek a kormánynak a múlt esztendőben tanúsított viselkedéseit, ismerve ennek a kormánynak erőszakosságát, a mely a törvényes korlátok közt is ilyen cselekedeteket művel és a melynek művelete abban különbözik az osztrák törvényhozó háznak állapotától, hogy ide csendőrök segélyével hozták be a képviselőket, onnan pedig csendőrök segítségével viszik ki a képviselőket, (Igaz! Ügy van! a szélső bah oldalon.) mikor azt látjuk, hogy ez a kormány a törvényes korlátok határai között is ilyen vakmerő dolgokat követ el, pénzen vásárolja a becsületes polgárokat és rontja meg az emberek erkölcseit, a mely erkölcsöket mi nagy munkával építünk fel, korrigálunk és reparálunk : akkor méltán aggodalmat kelt, hogyha egy ilyen kormány azt kéri, hogy rendeleti úton, tehát törvényes korlátokon kívül intézkedhessek. Áz ilyen kormánynak teljes lehetetlenség alkalmat. szolgáltatni arra, és nekünk még az árnyékát is el kell vetni azon gondolatnak, hogy az az idő elkövetkezzék a mi hozzájárulásunkkal, a mi tiltakozásunk és erős harczunk nélkül, hogy ez a kormány abszolutisztikus módon (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) rendeletileg kormányozhasson. T. ház! Mi a tisztesség útjáról a mi viSidkedésiinkheii soha le nem térünk és elvárjuk, hogy a többség miként viselkedik velünk szemben és ha még ezt az ártatlan kívánságunkat sem teljesíti, a mikor jogosan és az igazsághoz híven azt követeljük, hogy mód nyújtassál? a tárgy alapos megvitatására, akkor ez nyílt provokáczíó a többség részéről és akkor igen természetes, hogy nekünk azt el kell fogadni és tovább vinni a tisztesség és törvényesség határai közt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ezekben kívántam röviden kifejteni álláspontunkat és ezek után, mielőtt a törvényjavaslatnak az érdemleges tárgyalása bekövetkeznék is, alkalmunk lévén akkor az érdemleges vitában szélesebb mederben is résztvenni, egyszerűen kinyilatkoztatom, hogy csatlakozom t. pártelnököm, Kossuth Ferencz azon indítványához, hogy a beterjesztett törvényjavaslat az osztályokhoz utasíttassák, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! Sajnálom, hogy az eddig benyújtott határozati javaslatok egyikéhez sem járulhatok, mert a magam részéről abban a véleményben vagyok, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat sorsa, hogyha akár a parlamenti tárgyalások igazi rendjét, akár a törvényalkotás körüli eljárás kellő komolyságát követi a t. ház, más nem lehet, mint, hogy az egyszerűen vissza adassék a kormánynak. Mert a provizoriáiis kérdésbeu ez a törvényhozás a kormány által bejelentett és beterjesztett törvényjavaslatot, a mely az osztrákmagyar gazdasági viszonyoknak egy évre való meghosszabbítását javasolta, elfogadta, és ez a törvényjavaslat keresztülment a törvényhozásnak másik házában is. A helyzet tehát a magyar parlamentre nézve az, hogy a provizórium kérdésében a törvényhozásnak van egy alkotása, a melyről ma még nem tudhatom, — mert nem tartozik rám tudni, miután hivatalos részről ez iránt a képviselőház felvilágosítva nem lett -— hogy vele tulajdonképen mi történt. Egyet tudunk csak, ez pedig az, hogy a képviselőház az 1867 : Xíl. törvényczikk idevonatkozó rendelkezésére való támaszkodással a közgazdasági viszonyok fentartása érdekében, hogy Ausztria részéről is a békés tárgyalás ég megoldás lehetővé tétessék, mondhatnám ez oldalról is, minden ellenzés nélkül alkotta meg azon javaslatot tör-