Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

250 191. országo« Ölé* 18fl7. deczember 1-én, kedden. két állam kizárólag csakis arra az időre képez egy közös vámterületet és egy közös vámhatár­ral láttatik eb Ennek következtében, ha ennek a szerződésnek a hatálya lejárt, hogyan lehet­séges azt mondani, hogy mi ezen szövetség idejét egyoldalúan megtoldjuk, a közös vám­területnek a fennállását a törvény lejárta esetére is megtartjuk és megengedjük? Ez magával a törvénynek világos rendelkezésével állana ellen­tétben. (Élénk tetszés és hslyeslés a szélső balol­dalon.) Ezenkívül ott áll az 1867 : XII. törvény­cikk egész geriucze. Nem hivatkozom az össze­függő szakaszokra, nem hivatkozom a beveze­tésére annak a törvénynek, a mely elmondja, hogy eddig Magyarország országgyűlése kizáró­lag az ő fejedelmével állapodott meg az összes államjogi viszonyokra nézve; de miután Ausztriá­ban az abszolutizmust ő Felsége megszüntette és többé ott abszolút hatalommal rendelkezni nem fog, ennek következtében nemcsak a fejedelem­mel, de a másik államnak parlamentáris kor­mányzatával és törvényhozásával is viszonyba és szerződésre léptünk. Nem hivatkozom arra, hosy ebben a törvényben világosan, expressis verbis benne van, hogy ez az alapja, ez az indoka, ez az elengedhetetlen feltétele ezen tör­vénynek és a két állam között megkötött állam­jogi szövetségnek. Hivatkozom kizárólag egy szakaszra és egy kifejezésre, a mely abban az irányban feltétlenül döntő és nekünk ennél a kérdésnél az utat és az irányt a leghatározot­tabban kijelöli. Ez pedig azt mondja: »Magyar­ország Ausztriának országaival csupán csak par­lamentáris képviseletével léphet bármily közös viszonyra nézve érintkezésbe.« (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bármiféle közös viszony tehát, a melyeket önök Ausztria parlamentáris kép viselete és ennek közbenjárása nélkül óhajtanak szabályozni, magával a 67-iki közjogi renddel ellenkezik, és e mellett ebben a parlamentben szót emelni és azt törvényre emelni: ez meg­döntése annak a 67-iki alapnak, a melyet önök és ez a párt képvisel. Hogy mernek, t. ház, idejönni egy tör­vénynyel, a mely nemcsak viszonyt, de szövet­séget teremt, gazdasági közösséget teremt a két állam között, a midőn azon államnak nem par­lamentáris képviseletével szerződtek és kötötték meg az alkut, hanem önök önállóan? Hiszik és képzelik azt, hogy ez a közgazdasági közösség a parlamentáris képviselet elkerülésével, sőt ki­játszásával valósítható meg? De nem lehet szó nélkül Nagynom azt az elintézési formulát, a melybe a t. kormány és a t. miniszterelnök úr ezt a szövetséget foglalni akarja. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök úr, midőn arra több oldalról felhivatott, külö­nösen a nemzeti párt t. pártvezére részéről is, hogy tudniillik megteszi-e az előkészületeket arra, hogyha az egyezség a két állam között létre nem jő, Magyarországnak önálló rendelke­zési joga érvényesüljön: akkor a t. miniszter­elnök úr felállott és azt mondotta, hogy ő már meg is tette ezeket az előkészületeket, és tel­jesen készen van arra az eshetőségre, ha ez a szövetség a két államfél között létre nem jő; készen áll azon az alapon, hogy Magyarország­nak önálló rendelkezési jogát a legteljesebb mér­tékben érvényesíti. (Úgy van! a szélső balolda­lon.) És, t. képviselőház, előáll ezen törvény­nyel és az egész vonalon síppal és dobbal trom­bitáltatja azt, hogy ez Magyarország önálló rendelkezése, ez az a jog, a mely mint vívmány tekinthető; hogy íme, lehetséges ezt nekünk ön­álló törvényben szabályozni, hogy mi magunk taríjuk fenn ezt a közjogi rendet és szövetsé­get a nélkül, hogy a Deák által felállított al­kotmányos garancziák meglennének, a nélkül, hogy a szövetség a két álkm között, létre jönne, mi azt büszkén önálló rendelkezésnek minő­sítjük. Ha a formák meghamisításához ilyen nyíl­tan hozzá lehet férni, a parlamentarizmus meg­hamisítása már semmi; mert a parlamentariz­mus önöknek csak forma arra, hogy ezt a kormányzási rendszert, hogy ezt a pártural­mat az országban biztosítsák. (Ügy van! tlgy van! a ssélső baloldalon.) Ha önöknek csak forma kell, t, ház, akkor meg fogjuk érni azt, hogy ebbe a formába fogják belefojtani az önök ren­dé'kezesét és szabadságát, (Igás! Úgy van! CL szélső baloldalon.) Nem, t. képviselőház, egy ország jogával ilyen czinikusan visszaélni nem lehet! Mondják nyíltan és egyenesen, hogy ez ugyan nem önálló rendelkezés, az ugyan nem azt jelenti, a mit kontempláltak 1867-ben, a mit gondolt gróf Apponyi Albert és a melyet gondoltunk mind­nyájan, hogy ha a szövetség ideje lejár, akkor a kormány érvényt fog szerezni a törvény azon követelményeinek, hogy a közös vámhatár a két állam közt megszűnik és az elkülönítés minden gazdasági téren elkövetkezik. Hogy ezt önök nem tartották czélszerünek és a fennálló viszonyok és a monarchia helyzetének szempont­jából nem tartották szükségesnek, az meglehet. De azt mondani, t. ház, hogy ez önálló rendel­kezés, a mely a törvény 68. §-ában elo van írva, ez —- ismétlem —• rút meghamisítása a parlamenti formáknak s kijátszása maguknak a törvényes intézkedéseknek. Lehet, hogy önöknek sikerülni is fog a rendelkezésükre álló nagy apparátusokkal az ország közvéleményét, ebben az irányban leg­alább részben félrevezetni, de vájjon czélja-e

Next

/
Thumbnails
Contents