Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

250 191. országo« Ölé* 18fl7. deczember 1-én, kedden. két állam kizárólag csakis arra az időre képez egy közös vámterületet és egy közös vámhatárral láttatik eb Ennek következtében, ha ennek a szerződésnek a hatálya lejárt, hogyan lehetséges azt mondani, hogy mi ezen szövetség idejét egyoldalúan megtoldjuk, a közös vámterületnek a fennállását a törvény lejárta esetére is megtartjuk és megengedjük? Ez magával a törvénynek világos rendelkezésével állana ellentétben. (Élénk tetszés és hslyeslés a szélső baloldalon.) Ezenkívül ott áll az 1867 : XII. törvénycikk egész geriucze. Nem hivatkozom az összefüggő szakaszokra, nem hivatkozom a bevezetésére annak a törvénynek, a mely elmondja, hogy eddig Magyarország országgyűlése kizárólag az ő fejedelmével állapodott meg az összes államjogi viszonyokra nézve; de miután Ausztriában az abszolutizmust ő Felsége megszüntette és többé ott abszolút hatalommal rendelkezni nem fog, ennek következtében nemcsak a fejedelemmel, de a másik államnak parlamentáris kormányzatával és törvényhozásával is viszonyba és szerződésre léptünk. Nem hivatkozom arra, hosy ebben a törvényben világosan, expressis verbis benne van, hogy ez az alapja, ez az indoka, ez az elengedhetetlen feltétele ezen törvénynek és a két állam között megkötött államjogi szövetségnek. Hivatkozom kizárólag egy szakaszra és egy kifejezésre, a mely abban az irányban feltétlenül döntő és nekünk ennél a kérdésnél az utat és az irányt a leghatározottabban kijelöli. Ez pedig azt mondja: »Magyarország Ausztriának országaival csupán csak parlamentáris képviseletével léphet bármily közös viszonyra nézve érintkezésbe.« (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bármiféle közös viszony tehát, a melyeket önök Ausztria parlamentáris kép viselete és ennek közbenjárása nélkül óhajtanak szabályozni, magával a 67-iki közjogi renddel ellenkezik, és e mellett ebben a parlamentben szót emelni és azt törvényre emelni: ez megdöntése annak a 67-iki alapnak, a melyet önök és ez a párt képvisel. Hogy mernek, t. ház, idejönni egy törvénynyel, a mely nemcsak viszonyt, de szövetséget teremt, gazdasági közösséget teremt a két állam között, a midőn azon államnak nem parlamentáris képviseletével szerződtek és kötötték meg az alkut, hanem önök önállóan? Hiszik és képzelik azt, hogy ez a közgazdasági közösség a parlamentáris képviselet elkerülésével, sőt kijátszásával valósítható meg? De nem lehet szó nélkül Nagynom azt az elintézési formulát, a melybe a t. kormány és a t. miniszterelnök úr ezt a szövetséget foglalni akarja. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök úr, midőn arra több oldalról felhivatott, különösen a nemzeti párt t. pártvezére részéről is, hogy tudniillik megteszi-e az előkészületeket arra, hogyha az egyezség a két állam között létre nem jő, Magyarországnak önálló rendelkezési joga érvényesüljön: akkor a t. miniszterelnök úr felállott és azt mondotta, hogy ő már meg is tette ezeket az előkészületeket, és teljesen készen van arra az eshetőségre, ha ez a szövetség a két államfél között létre nem jő; készen áll azon az alapon, hogy Magyarországnak önálló rendelkezési jogát a legteljesebb mértékben érvényesíti. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, előáll ezen törvénynyel és az egész vonalon síppal és dobbal trombitáltatja azt, hogy ez Magyarország önálló rendelkezése, ez az a jog, a mely mint vívmány tekinthető; hogy íme, lehetséges ezt nekünk önálló törvényben szabályozni, hogy mi magunk taríjuk fenn ezt a közjogi rendet és szövetséget a nélkül, hogy a Deák által felállított alkotmányos garancziák meglennének, a nélkül, hogy a szövetség a két álkm között, létre jönne, mi azt büszkén önálló rendelkezésnek minősítjük. Ha a formák meghamisításához ilyen nyíltan hozzá lehet férni, a parlamentarizmus meghamisítása már semmi; mert a parlamentarizmus önöknek csak forma arra, hogy ezt a kormányzási rendszert, hogy ezt a párturalmat az országban biztosítsák. (Ügy van! tlgy van! a ssélső baloldalon.) Ha önöknek csak forma kell, t, ház, akkor meg fogjuk érni azt, hogy ebbe a formába fogják belefojtani az önök rendé'kezesét és szabadságát, (Igás! Úgy van! CL szélső baloldalon.) Nem, t. képviselőház, egy ország jogával ilyen czinikusan visszaélni nem lehet! Mondják nyíltan és egyenesen, hogy ez ugyan nem önálló rendelkezés, az ugyan nem azt jelenti, a mit kontempláltak 1867-ben, a mit gondolt gróf Apponyi Albert és a melyet gondoltunk mindnyájan, hogy ha a szövetség ideje lejár, akkor a kormány érvényt fog szerezni a törvény azon követelményeinek, hogy a közös vámhatár a két állam közt megszűnik és az elkülönítés minden gazdasági téren elkövetkezik. Hogy ezt önök nem tartották czélszerünek és a fennálló viszonyok és a monarchia helyzetének szempontjából nem tartották szükségesnek, az meglehet. De azt mondani, t. ház, hogy ez önálló rendelkezés, a mely a törvény 68. §-ában elo van írva, ez —- ismétlem —• rút meghamisítása a parlamenti formáknak s kijátszása maguknak a törvényes intézkedéseknek. Lehet, hogy önöknek sikerülni is fog a rendelkezésükre álló nagy apparátusokkal az ország közvéleményét, ebben az irányban legalább részben félrevezetni, de vájjon czélja-e