Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

246 191. országos ülés 1897. deczember 7-én, kedden. megfontolás tárgyává tenni. Ne méltóztassék ilyen javaslatokkal szemben, a melyek esetleg még a tárgyalást meg is rövidíthetik, azt a merevséget, azt az eljárási módhoz való rag .szkodást tovább is tanúsítani, mely már eddig is oly sok bajt idézett elő parlamentáris tárgyalásainkban. Ne méltóztassanak ebben mást látni, mint azt a törekvést, hogy az a parlament akarjon és tudjon is megfelelni hivatásának. Ezért melegen pártolom Kossuth Ferencz tisztelt barátom azon javaslatát, hogy ez először mindenesetre az osztályokhoz utasíttassák. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A.zt, hogy ezenkívül több indítvány adatott be, annak tulajdonítom, hogy azt a szomorú tapasztalatot voltunk kénytelenek gyakran tenni, hogy bármennyire harczoljon mellettünk a parlamenti érdek, az elhomályosíthatatlan igazság, azért az nem fogadtatik el, hogyha megállapították azt, hogy így vagy úgy fognak cselekedni, ha önöket egyszer a »kötött marschruta« szerinti eljárásra már rábírták. Ennek az a következménye, hogy mi tartunk tőle, hogy ez a méltányos, igazságos és az önök érdekében épen úgy, mint a mienkben álló javaslat, a melyet az ország csak üdvözölhetne, nem fog elfogadtatni. Ezért van az is, hogy legalább erre az esetre biztosítékot kérünk az iránt, hogy jelezze a parlament, hogy ezt a fontos kérdést nem tekinti egyszerűen pénzügyi kérdésnek, hanem tekinti annak, a mi valósággal : Magyarország egyik legfontosabb államjogi és közjogi kérdésének. Ha ezt szintén mellőzik, akkor még azt a preczedenst is mellőzik, a mit a véderővitánál az akkori kormány megadhatónak tartott. Az szintén nem volt más, mint a véderőró'l szóló javaslat, és az mégis nemesak a véderőbizottsághoz, hanem az ig;izságügyi bizottsághoz is utasíttatott. (Úgy van! Úgy van! a szólső baloldalon.) Elég szomorú, hogy akkor, mikor ott felmerül a 25. §., melyet később módosítani voltak kénytelenek, és mi rámutattunk arra, hogy az minő alkotmánysértést foglal magában, az igazságügyi bizottság azzal ütötte el a dolgot, hogy ő nem vélte magát közjogi kérdésekre is hivatottnak. Itt a házban kimiitattatott, hogy ez a leghelytelenebb felfogás. Én sem kívánom, hogy megint egy preczedenst alkossunk arra, hogy ennek a háznak ne legyen semmiféle bizottsága, melyhez közjogi szempontból valamit utasítani lehetne. (Helyeslés a széhö baloldalon.) Ép ezért arra az esetre, ha nem méltóztatnak elfogadni az osztályokhoz való utasítást, nagyon óhajtom, hogy azt a példát kövessük, melyet hasonló fontos javaslatoknál 1865—67-ben láttunk, tudniillik, hogy e<íy külön bizottság küldetett ki. De ha ezt sem fogadják el, akkor ne bélyegezzük meg a parlamentet azzal, hogy ezt a kérdést pusztán pénzügyi kérdésnek tekintsük, hanem pártolom azt, hogy a törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák. (Élénk helyeslés és éljenzés a ssélső ha

1 oldalon. Felkiáltások: Öt perczet kérünk!) Elnök: Az idő, melyben az öt percznyi szünet megszokott adatni, még nem érkezett el, s miután több szónok van még felirva, Papp Elek képviselő úr beszéde után adnám meg a szünetet. (Helyeslés.) Papp Elek: Mélyen tisztelt képviselőház! Megvallom, hogy nem volt szándékom felszólalni, mert abban a reményben voltam, hogy azon érvek hatása alatt, a melyeket elvtársaim itt elég világosan és érthetően hangoztattak, a kik ezen törvényjavaslatnak az osztályokhoz való utasítását kívánják, a többség, a túloldal, minden habozás nélkül egyértelmŰleg elfogadja a mi indítványunkat. Azonban csalódtam, mert úgy látszik, egész egykedvűséggel és egész közömbösen ereszti el a többség a füle mellett ;i meggyőző indokokat és érveket, és halad azon az úton, a mely utat őneki a generálisa, a miniszterelnök úr megjelölt és meghatározott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De mindennek daczára nem azért, mint hogyha azt gondolnám, hogy az én felszólalásom csak egy hajszállal is közelebb hozza a t. túloldalt a mi indítványunkhoz, hanem azért, mert saját lelkiismeretemet meg akarom nyugtatni azzal, hogy ezen fontos ügyben, habár egypár szóval is a magam álláspontját jelezzem, felszólalni bá'or vagyok. (Halljuk ! Halljuk !) A túloldali lapok egyértelmŰleg mind nagy lelkesedéssel, hozsannával fogadják ezt a törvényjavaslatot és rá akarják sütni azt a bélyeget, hogy ime Magyarországnak az önálló rendelkezése a markába esett a nemzetnek; s azt mily bölcsen, mily okosan, mily előrelátó tapintattal és hazafiúi érzülettel ragadja meg a miniszterelnök úr, a mikor ezen törvényjavaslatot előterjeszti. T. képviselőház! Ez a törvényjavaslat nagyon osztrák-izű, ennek a törvényjavaslatnak a béltartalma semmi nem egyéb, mint a mely eddig kifordítva a 67-iki alkotmánynak a hívei által produkáltatott. Az tökéletesen mindegy, akár önszántunkból határozzuk azt el, hogy továbbra is a közös vámterületet és a közös bankot fentartjuk, akár az osztrákokkal egyetértőleg határozzuk el azt, eredményében egyforma káros a magyar nemzet közgazdasági életére és gyarapodására. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. kormány és a miniszterelnök úr oly értelmű törvényjavaslatot terjesztett volna elő, a melynek a tendencziája világos, iránya és félremagyarázhatatlan czélja az lett volna, hogy ezen provizóriumos állapotot csak azért akarja