Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

191. országos ülés 1897. deczemfter 7-én. kedden. 235 az ország visszanyeri teljes önrendelkezési jogát; igen jól tudták azt is, hogy a provizóriumjavaslat azért szavaztatott meg, hogy még egy évi idő adassék arra, hogy megköttessék újra az a szerződés, a mely az év végével lejár. Mindezeket az osztrákok igen jól tudták és mégis visszavetették az alkalmat tárgyalni és esetleg megkötni a vám- és kereskedelmi szerződést és megállapítani a bankszabadalom folyLehetetlen ebben fel nem ismerni azt, hogy az osztrákoknak nincs többé kedvük velünk újra megkötni a lejáró szerződést. Az osztrákok magatartása folytán Magyarország tényleg visszanyerte önrendelkezési jogát, a mit egyébiránt az előttünk fekvő javaslat is elismer. Csakhogy vigyáznunk kell arra, hogy az ország miképen fog élni most először harminez év óta önrendelkezési jogával. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A status qno fentartása az önrendelkezés alapján annyit tesz. mint egy oly szerződésnek fentartására irányuló törekvés, mely szerződést az osztrákok minden látható jel szerint nem akarnak többé fentartani. Kérdem tehát, miért ajánlkozunk mi folyvást, miért sietünk mi annyira még az önrendelkezési joggal élve is fentartani a status quot, mikor még azt sem tudjuk, hogy az osztrákok fenn akarják-e tartani (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.), olyannyira nem tudjuk ezt, hogy maga a törvényjavaslat is oly részeket tartalmaz, a melyek világosan mutatják, hogy a kormány is kételkedik abban, hogy az osztrákok fenn akarják-e tartani a status quot, kérdem, uem lenne-e helyes és kötelességszerű jobban megfontolni azt, hogy miképen tegyük meg az első lépést azon a téren, a melyet végre az Isten keze visszaadott Magyarországnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) I)e, t. ház, kérdem, valóban oly fontos-e a kérdés, a mely előttünk fekszik, hogy érdemes volna sokkal mélyebb megfontolásra, mint egyszerűen a pénzügyi bizottsághoz való utasítás ? e kérdésre én, a körülöttem ülő párt s az egész nemzet igennel válaszol. A 67-es törvények értelmében az önrendelkezési jog visszaszállott reánk. Ezen önrendelkezési joggal úgy szándékozik élni a kormány, hogy a status quot akarja meghosszabbítani. Jól tudja a kormány és az egész ország, hogy a status quo meghosszabbítása Ausztriában a jelen viszonyok közt alkotmányos, parlamentáris módon lehetetlen, jól , tudjuk mindnyájan, hogy Ausztriában ezt csakis a ceászárparagratüssal lehet a jelen viszonyok közt keresztülvinni. Már most, t. ház, hangosan kimondom, hogy a magyar alkotmány császárparagrafust nem ismer. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar alkotmány világosan megállapítja azt, hogy Magyarország és Ausztria közt a közös ügyek létezésére elkeríílhetlen feltétel az, hogy Ausztriában az alkotmányos és parlamentáris lét teljes egészében fennálljon. Ha tehát nyilt kérdés volna is, hogy máris tényleg megszünt-e az alkotmányosság Ausztriában, annyi mindenesetre igaz, hogy legalább is lényegileg megszűnt Ausztriában a parlamentáris alkotmányosság, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert alkotmányos létnek nem lehet tekinteni azt, midőn a birodalmi gyűlésen tanácskozás helyett hónapok óta veszekednek és nem tanácskoznak, és midőn rendőri karhatalommal vezetik ki a nép képviselőit a birodalmi gyűlésből. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Parlamentáris állapotnak nem lehet tekinteni azt, midőn egy országban a parlamentet össze sem lehet hívni, mert attól félnek, hogy ha összehívják, ismétlődni fognak a lefolyt nagy botrányok. Ez semmi esetre sem alkotmányos és parlamentáris állapot lényegében, még ha tényleg nincs is felfüggesztve Ausztriában a parlamentáris alkotmány. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De bármiképen vélekedjünk is e felől, az tény, hogy Magyarország az osztrák alkotmánynak 14. §-át nem ismeri. (Helyeslés a szélsőbalon.) Magyarország törvényt nem alkothat abban a reménykedésben, hogy az osztrák császárparagrafus által lesz e törvény Ausztriában keresztül erőszakolva, és az osztrákokra e törvény végrehajtása ráparancsolva. (Helyeslés a ssésö baloldalon.) Ezen pártnak álláspontja az, hogy Ausztriában megszűnvén a tényleges alkotmányosság, visszaszállt erre az országra az önrendelkezési jog minden téren. (Igaz! Úgy van! Éljenzés a szélső baloldalon.) Meszlény Lajos: Csak jó szabadúszók kellenek! Kossuth Ferencz: Visszaszállt tehát az önálló hadseieg, önálló külképviselet feletti intézkedési jog és visszaszállt minden téren, a melyen hazánk összeköttetését Ausztriával hozzáfűzte a fennálló törvény Ausztriának alkotmányos parlamentáris létéhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De szorosan megmaradva annál a kérdésnél, a mely most előttünk fekszik, ki kell emelnem azt, hogy a közgazdasági téren a fennálló törvények igen világosan kimondják e tekintetben azt, hogy ha megszűnt, lejárt a szerződés utolsó tíz évi periódusa és az ország visszanyerte mint, most visszanyerte, önrendelkezési jogát, e joggal úgy kell hogy éljen az ország, mint a hogy legjobb belátása szerint érdekei megkövetelik, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most kérdem a t. túloldaltól, hiszi-e valaki, hogy Magyarország érdekei azt követelik, hogy oly status quot igyekezzünk fentartani, a mely sem nekünk nem előnyös, sem pedig az 30*