Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

9í 150. országos ülés 1897. Julius 29-éu, csiltSrtökön. árulásnak bélyegeznék. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Mert nyíltan hazaárulást követ el az, a ki a hazától nyert egyéni létét és azzal járó minden erkölcsi értékét nem arra használja fel, hogy a hazának érdekeit kifelé minden irányban megvédelmezhesse, hanem tanulmányutat tesz, hogy miképen lehessen Magyarország érdekeit más idegen államok érdekeinek alárendelni és kiszolgáltatni. Addig, t. uraim, míg a vezérférfiak közül kerülnek ki ilyenek a kormánypártban, részünkről nem jogosulatlan, de természetes az az aggály, hogy bármiféle közgazdasági javaslatot hozzanak a törvényhozás elé, abban egyenesen, nyiltan és határozottan az ország hátrányát, kárát tekintsük. Épen ezért, mert ilyen államférfiakkal dicsekedhetünk, — nem kell, hogy megnevezzem önök előtt, tudják jól, hogy ki az, a ki vállalkozott Magyarországon arra, hogy tudományával, eszével és szorgalmával Ausztriának szolgáltasson adatokat a maga követeléseinek felcsigázására, — a helyett, hogy azt tenné, hogy hazafiságának teljes mértékével az osztrák érdekekkel szemben igyekeznék állást foglalni, — akkor, mondom, t. ház, mikor ily államférfiak vannak : (Felkiáltások a jobboldalon : Ki az?) én azt hiszem, hogy az ellenzék minden tagja jogosan támaszt aggályt, bármiféle közgazdasági kérdéseiben járuljon a t. kormány, itt a törvényhozás szine elé. (Nyugtalanság és zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr most a képviselőház egy tagját hazaárulással vádolta. Ily általánosságban való gyanúsítás nem szabad. Ha a képviselő úr a ház valamely tagja ellen valamely vádat akar emelni, azt nem szabad általánosságban tenni, hanem tartozik az illetőt megnevezni. (Helyeslés a jobboldalon.) De ilynemű eljárás, milyent a képviselő úr követ, nem fér össze a képviselőház azon szabályával, a mely tiltja azt, hogy akár a ház méltósága, akár a háznak egyénei megtámadtassanak. Itt pedig többre hárul az a gyanú s ezért a képviselő úr a szabályok ellen vétett. (Helyeslés a jobboldalon.) Sima Ferencz: T. ház! Én úgy érzem, hogy a mélyen tisztelt elnök úr nem jól hallotta azt, a mit én mondottam, mert én nem mondtam, hogy az illető hazaáruló, hanem jeleztem, hogy más országban hasonló tény hazaárulás számba mehetne.fJÍ/ewA derültség jóbbfelől.) Azonban, t. ház, a mennyiben provokálva vagyok ezért hát kijelentem, hogy az az államférfiú a pénzügyminisztérium egyik volt államtitkárja, Láng Lajos képviselő úr. Már most, t. ház, én hivatkoztam egy tényre, hivatkoztam arra, hogy Láng Lajos volt pénzügyminiszteri államtitkár úr, a lapok állítása szerint — de akkor a quótabizottságban is tárgyalva volt — vállalkozott arra, hogy a pénzügyminisztérium titkos irattárát igénybe véve, statisztikai adatokat állítson össze, a melyekből azt a következtetést vonja le, hogy Magyarország nem panaszkodhatik akkor, hogyha két-három százalékkal emelik a quótát. Ha én ezen, mint parlamenti tag megütközöm, ezt ne méltóztassanak másnak tekinteni, mint egy magyar ember azon jogos várakozásának minden másik magyar emberrel szemben, hogy minket nem azért adott ez az ország magának, hogy idegen országnak érdekeit szolgáljuk, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem a mi hazafias kötelességünk az, hogy Istentől nyert minden tehetségünkkel és minden érzékünkkel ennek a hazának érdekeit minden idegen beavatkozás- és követeléstől megoltalmazzuk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hivatkoztam erre a tényre, t. ház, azért, mert ágy ennél a törvényjavaslatnál, mint sok másnál a t. túloldal részéről hangoztatva van az, hogy az urak azt hiszik, hogy csak önök azok, a kik a hazának érdekeit igazán megvédelmezni akarják. Az urak itten tündökölni akarnak az igazi hazafiak sziliében és jellegében és a t. túloldallal szemben egykor és máskor a kifogásokat e tekintetben fentartják és nyilván hangoztatják. Hát hivatkoztam arra a tényre, mint olyanra, hogy akkor, mikor vezérszereplő egyének ilyen szerepre vállalkoznak, jogos a mi aggályunk, ha vájjon pénzügyi kérdésben, az Ausztriával való kiegyezés kérdésében biztos és jó helyen fekszik-e az ország érdeke akkor, mikor azon urak vezetik az országot, kik az ország élén állanak? Mert ha én elmentem volna a pénzügyminiszter úrhoz, hogy adjon nekem felhatalmazást arra, hogy a pénzügyminisztérium levéltárát igénybe vehessem ilyen tanulmányútra, meg vagyok győződve, hogy a t. pénzügyminiszter úr ezt a szívességet nekem meg nem tette volna. Ha tehát a t. pénzügyminiszter úr megengedte Láng Lajos urnak azt, hogy ő a pénzügyminisztérium irattárát tanulmányútra használja fel, még pedig nem azért, hogy mikép lehessen az országnak érdekeit Ausztriával szemben megvédelmezni, hanem azért, hogy mikép lehessen Magyarországnak anyagi érdekeit alárendelni Ausztria követeléseinek: ez a tanulmányút nem az, a melyet mi hazafias szempontból elismeréssel honorálnánk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a tanulmányút az, a melylyel szemben kell, hogy az egész nemzet közvéleménye felemelje az elitélés kárhoztató szavát. Mert azt megengedem, hogy a t. kormány maga, a mely közjogi alapon állván igyekszik minden kiegyenlítő módot megkeresni, hogy a kiegyezésnek kérdései Ausztriával szemben minél szelídebb