Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

9Q 150. országos ülés 1897. július 29-én, csütörtökön. nak is javaslatok, kiosztották azokat évek előtt, még Wekerle Sándor minisztersége idejében, s ezek megmondják, hogy milyen formán és milyen módon akarja a t. kormány az ország adózási rendszerét egészséges alapra fektetni És, t. ház, még sem tudunk odajutni, hogy az ország ezen igazi, jogos, vitális érdeke, az igazságos államkormányzatnak ez az egyedüli alapja, végre valahára kikerüljön a kormány kezéből. És lm mi felszólalunk, akár az egyik, akár a másik idevágó javaslatnál, akkor a t. kormány részéről egyszerűen odavetik, hogy mi túlkövetelők vagyunk, hogy az ellenzék obstruál, mert ezt vagy amazt a törvényjavaslatot nem akarja megszavazni. Hát, t. ház, már a múltkor is mondtam, mondták mások is, hogy ha a t. miniszter úr törvényjavaslatot tesz a ház asztalára, a mely az országnak javára szolgál, azt mi mindnyájan egyhangúlag fogjuk megszavazni, Számíthat a pénzügyminiszter úr arra, hogy ha behozza az adóreformot és a földbirtok érdekében kiegyenlítést kivan keresni az adórendszer megállapításánál a tőkével szemben, (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) ott, t. ház, meg fogjuk találni azt az érintkezési vonalat, a hol mi fogunk a legjobb tanácscsal szolgálni a t. kormánynak, a mennyiben arra képesek vagyunk és a mennyiben tudunk, hogy e tekintetben a kormány szándéka az ország közérdekében a leggyorsabban érvényre jusson. Hanem mikor azt látom, t. képviselőház és pedig hivatalos adatok alapján, hogy a hasznos vállalatok tőkéi minden 100 forint után 18 forintot hoznak átlag, de helyenkint 60 százalékig menő jövedelmet élveznek, jogosan kiáltok fel itt ebben a házban épen ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál és minden közgazdasági törvénynél, hogy mikor jön már el az ideje annak, mikor a t. pénzügyminiszter úr és a t. kormány kötele.ségének tartja az államfentartó elem, a magyar mezőgazda helyzetének javítása érdekében egy igazságos földadótörvény behozatalát. (Ügy van! a bál- és szélső baloldalon?) T. képviselőház! Ne méltóztassék rekriminácziónak venni és ne méltóztassék az ellenzék álláspontja túlhajtásának tekinteni, hogy igenis mi, a kik egyáltalában a kormány részéről semmiféle ténykedést nem látunk és nem tapasztalunk, a mely ténykedésben az állampolgárok összeségének érdeke és java nyerne igazságos megítélést és kielégítést, hogy mi mindaddig, míg ebbe az irányba nem terelődik a mi államkormányzatunk hajója, ezzel a kormányzattal szemben és azon államférfiakkal szemben, a kik ma elfoglalják azt a helyet, a parlamenti harezok által biztosított erőmérésnek minden próbáját harczba viszszük, minden mértékét harezba rigEszük, hogy ennek a kormányzási rendszernek véget vethessünk. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Nem szándékom érdektelen statisztikai adatokkal a t. túloldalt untatni, mert úgy tapasztalom és úgy látom, hogy a statisztikai adatok, a melyek tuiajdonképeni igazságát képezik konkrét gazdasági kérdéseknek és azoknál az érvek igazi támogatására szolgálnak, ezeket a statisztikai dolgokat a túloldalnak a türelme egyáltalában nem birja el. (Derültség. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, ha ezt nem méltóztatnak rokonszenvvel fogadni, akkor én a magam részéről szívesen keresek, mert találok, sokkal rokonszenvesebb thémát is, (Halljuk! Halljuk!) a melyik miután prémiumról van szó, összefügg a czukorprémium-javaslatnak tárgyával, erkölcsével és anyagával. Az imént megérintettem, hogy a t. kormány ezen törvényjavaslatnál legalább tervezi, — így van ez a kormánypárti lapokban is jelezve, — hogy a mennyiben már a múlt években is az volt, hogy törvény alapján nem lehetett kellőképen a terv szerint prémiummal látni el a ezukorgyártást, tehát ezen törvényjavaslathoz egy pótszakaszt fog a t. pénzügyminiszter úr a tárgyalások során javasolni, hogy ennek hatása visszahatólag terjesztessék ki az elmúlt időre is, hogy azon egységárnak megfelelőleg, mint az a ma még fennálló törvény indokolásánál fel van sorolva, részesüljenek a gyárosok a prémiumban, vagyis mivel a múlt esztendőben az egységárak szerint kilencz milliót igényelt volna a czukorgyártás, de csak öt millióra volt felhatalmazás a régi törvényben, az elmaradt jutalom is fedeztethessék. A t. miniszter úr tagadó fejbólintásából azt következtetem, hogy ez nem szándéka a kormánynak. Lukács László pénzügyminiszter: Nem úgy, hanem másként! Sima Ferencz: Ez a más szándék magyarul megmondva az, a mit én itt jeleztem. S kérdem, hogy ezen más szándék czímén mily jogon kívánja a t. miniszter úr prémium czímén visszamenőleg is jutalomban részesíteni a czukorgyárosokat? Ha nem ez a kormány szándéka, annak idején majd meg fog nyugtatni bennünket a t. pénzügyminiszter úr. Én csak konstatáltam azt a tényt, hogy a kormánypárti lapokban ily irányú magyarázatok jelentek meg. Ezekkel szemben kijelentem, hogy részünkről a kormánynak minden ily irányú törekvése teljes ellenzésre fog találni. Mert ha a mostani prémiumot sem szavazhatjuk meg, természetes, hogy visszaható erővel sem ruházhatjuk fel azt. Már a múltkor említettem, hogy nem láttam egyetlen ezukorgyárost sem, a ki a múlt választás alkalmával az ellenzék zászlója alatt