Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

150. országos ülés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. 81 sem látom alaposnak és érveink közül egyetlen egyet sem látok megdöntöttnek, azért én kérem határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Marsovszky Endre! Marsovszky Endre: T. ház! (Zaj. Sálijuk! Halljuk! Elnök csenget.) Nincs szándékomban hosszasan igénybe venni a t. ház figyelmét. Kizárólag csak egy megjegyzést óhajtok tenni a pénzügyminiszter árnak múltkori beszédére. Ő tudniillik azzal vádolt minket, hogy mi a tőke ellen izgatunk. Hát bocsánatot kérek, L miniszter úr, ez nem áll. Igen jól tudom én azt és igen jól tudjuk mindannyian, hogy minden termelésnek egyik tényezője a tőke, azonban azt is tudjuk és a t. miniszter úr is fogja tudni, hogy a termelés jövedelmezősége mellett egyik főfontosságú kérdés, hogy milyen áron lehet ezt a tőkét megszerezni. Az én és a mi meggyőződésünk az, hogy mi annak a külföldi tőkének, a melyet a magyar termelésbe befektettek, túlságos nagy kedvezményeket, valóságos uzsorakamatokat fizettünk, és akarnak velünk továbbra is fizettetni. Ezek voltak az okok, melyek miatt küzdöttünk ezen javaslat ellen és ezért nyújtottam be határozati javaslatomat. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Marsovszky Endre: Ne egyes termelőknek adjunk kedvezményeket, hanem kedvezzünk azon termelő osztálynak, a mely Magyarországon igen súlyos, válságos helyzetben küzd. Ezért vagyok bátor újólag a ház becses figyelmébe és elfogadásra ajánlani határozati javaslatomat. (Helyeslés halfelöl.) Rakovszky István jegyző: Sima Ferencz ! Sima Ferencz: T. ház! Az én álláspontom ezen törvényjavaslattal szemben nem pusztán a czukoripar terére szorítkozott, hanem a czukorprémium kérdését, mint a magyar közgazdasági életnek egyik ágát tekintettem és állítottam szembe a mi közgazdasági rendszerünk keretében a közgazdaság többi ágaival és ezen összehasonlítás közben jutoltam arra a konzenqueneziára, hogy a magyar parlament a magyar közgazdasági élet ellen bűnt követ el, hogy ha kiszakít az ipari életből néhány jelentékeny és fontos tárgyat és ezeket a többi iparágak és a közgazdaság többi ágának rovására, prémiumban részesíti. Ez volt az én kiindulási pontom és ez lesz ma is, a mikor a kérdéshez hozzászólván, a zárszó jogán igyekezni fogok lehetőleg a mai ülés ideje alatt, (Mozgás.) a kérdést, úgy a mint azt az ország érdeke megköveteli, és megkívánja, szűk keretben bár, de kellőleg megvilágítani, és igyekezni fogok meggyőzni a t. túloldalt, de még az ellenzék bizonyos részét is, arról, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. IX. KÖTET. tévedés forog fenn úgy itt a parlamentben, mint a közvéleményben és a sajtóban is, ha a tárgyalás mai idejében bárki oda igyekszik magyarázni a czukorprémium kérdésében elfoglalt álláspontunkat, mint hogyha az ezen tárgy felett idáig fejlődött vitának, ma már egyedül a kormánynak a 16. §. kérdésében elfoglalt makacs álláspontja képezné az alapját. Igaz, és ezért nagy elismerés illetheti a kormányt és a t. kormánypártot, hogy a 16. §. kéidésében elfoglalt álláspontjával odahangolta az ellenzék érdeklődését és a vitára való készséget, hogy a czukorprémium kérdésének tárgyalása alatt meggyőzni igyekezett a t, kormányt és pártját arról, hogy az ellenzék hozzájárulása, készsége és rokonszenve nélkül a kormány könnyen nem alkothat törvényt, bármily nagy többséggel rendelkezzék is. Azonban, t. képviselőház, a 16. §. kiindulási pont volt az ellenzék erősebb akcziójára, de egyúttal alkalom arra, hogy a míg a múltban megtörtént, hogy a legfontosabb közgazdasági kérdésekre vonatkozó törvényjavaslatok, mondhatnám minden megfontolás nélkül, pusztán csak a pártok hivatalos szónokai által érintve s még az ország köz- és igaz érdekének minden komoly bírálása nélkül is trab-galopp mentek keresztül a parlamenten, mostan ezen vita folyama alatt, bármiként igyekezzék is bárki kicsinyelni az ellenzék részéről itt és amott (a hal- és szélső baloldalra mutat) történt felszólalásoknak érdemi értékét és szakszerű súlyát, mindenesetre kétségtelen és bizonyos dolog az, hogy a magyar parlamentben eddig, minden túlzás nélkül mondom, 1867 óta oly szakszerű, oly beható, a dolog minden részére kiterjeszkedő, az egész közvéleményt felvilágosító, de egyúttal megnyugtató vita és tanácskozás egyetlen egy esetben és semmiféle kérdésben nem volt, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) mint a milyen vita fejlődött ki a czukorprémium kérdésének vitatása és megbírálása alkalmával. (Úgy van! Úgy van/ balfelől.) Ezért, t. ház, az ellenzék méltán elismeréssel tartozik a kormánynak és pártjának, mert ez a mai parlamenti helyzet csak jó alkalom volt arra, hogy egyszer már a parlament fontos, országos, közgazdasági kérdéseket, a mikor azok ide a ház asztalára jönnek, olyan megfontolás tárgyává tegyen és olyan vita után igtasson törvénybe, a mely vitának világa mellett úgy itt a parlamentben, mint a parlamenten kivtíí mindenki tisztában lehet az iránt, hogy vájjon ezen szóban forgó kérdésnél a kormány volt-e az, vagy az ellenzék, a mely a nemzet igazi közérdekét képviselte azon harcz és vita közben, a mely a szóban forgó kérdés körül kifejlődött? Hát, t. ház, az kétségtelen dolog, a felett a vitát, azt hiszem, hogy a kormánypárt részeli