Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

74 150. országos illés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. ményképben egyesül ebben a névben: Petőfi Sándor. (Tetszés.) És mindez ott ragyog már a múltnak tiszta fényében. (Tetszés.) Indítványomhoz több szavam nincs, mert feleslegesnek tartom, hogy azt bővebben indokoljam akkor, a midőn biztosan tudom, hogy az érzésnek, az akaratnak és a határozásnak összhangja me-van köztünk. (Helyeslés.) Röviden tehát csak azt mondom és azt ajánlom a t. háznak, hogy a szoborleleplezési ünnepen a ház nevében tegyünk le koszorút. (Általános, élénk helyeslés.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Rátkay László képviselő úr azt indítványozza, határozza el a ház, hogy a folyó évi Julius 31-én Segesvárit tartandó szoborleleplezési ünnepélyen a Petőfiszoborra koszorút tesz. A képviselő úr ezen indítványához érdemében hozzájárulok; ez alkalommal azonban, tekintettel a házszabályok 149. és 150. §-ára, nem tartom lehetőnek, hogy a ház érdemben határozzon. A magam részérő] kijelentem, miszerint hozzájárulok szívesen ahhoz, hogy a házszabályok értelmében az érdemleges tárgyalást a ház elrendelje és tekintettel arra, hogy legközelebbről, már 31-én van ezen szobornak a leleplezése, ezen indítványnak az érdemleges tárgyalását a holnapi napirendre tűzze ki. (Helyeslés.) Azt gondolom, nincsen kétség az iránt, hogy az indítványt méltóztatnak egyhangúlag elfogadni. (Helyeslés.) Hogy én ehhez mégis ragaszkodom, ezt kizárólag csak azért teszem, hogy a házszabályok szigorú betartásával járjunk el. (Helyeslés.) Kérem tehát a t. házat, méltóztassék az indítványozó úr indítványának elfogadásával elhatározni, hogy ezen indítvány tárgyalását a holnapi ülés első tárgyául tűzze ki. (Általános, élénk helyeslés.) Elnök: Úgy látom, egyértelműség uralkodik arra nézve, hogy Rátkay László képviselő úr indítványa a holnapi ölés napirendjének első tárgyát képezze. Ennélfogva a ház határozatát ily értelemben mondom ki. Következik a napirend értelmében a ezukoradóról szóló 1896 : XIX. törvényezikk hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat (írom. 188, 199) tárgyalásának folytatása, illetőleg a zárbeszédek megtartása. Rakovszky István jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Most, midőn a zárbeszéd sora rám került, abban.a vélekedésben vagyok, hogy félreismerném a ház hangulatát, ha valami nagyon hosszas, valami nagyon kimerítő beszédbe bocsátkoznám, (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) mert a tárgy — legalább az ellenzék részéről — kellőképen meg volt vitatva. Ha a j t. kormány és a t. többség hallgatott a vita folyamán, azzal a mi elismerésünket ugyan nem nyerte meg, azt hiszem, a nemzetét sem, de azért maga a kérdés, a mi abban lényeges, annak daczára is tisztába hozatott úgy a parlament, mint a nemzet közvéleménye előtt is. (Igaz! Úgy van! a bal- és széls'ó baloldalon.) Szólanom mégis kell, mert a t. pénzügyminiszter úr e hó 19 én tartott igen harczias beszédében oly vádakkal illette az ellenzéket, a melyek bár kellő méltatásban, mondhatnám, kellő visszautasításban részesültek azok részéről, a kik előttem felszólaltak, de a melyekről nekem sem szabad még most sem hallgatnom. (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminiszter úr ugyanis harczias beszédének a végén határozottan, részletesen és félreérthetetlenül kijelentette, midőn hozzánk fordult, hogy: »önök megkárosítják az ipart, önök megkárosítják az államkincstárt, önök megkárosítják a közérdeket, önök megkárosítják az alkotmányosságot és a parlamentarizmust.* Ilyen vádakat az ellenzék szemébe vágni, még pedig a miniszteri padokról; ilyen vádakat emelni komoly férfiúnak, a minőnek a t. pénzügyminiszter urat ismerjük: mindenesetre nagy dolog

; de ha ezeket a vádakat igazolni nem tudja, ránézve s az általa képviselt kabinetre nézve is a könnyelműség vádját vonja maga után, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a nemzet szine előtt az ellenzék és pedig nemcsak a függetlenségi párt ellen, melyhez tartozni szerencsém van, hanem äz ellenzéknek minden /.rnyalata ellen ily súlyos, ily lehetetlen vádakat, — melyek ha igazak volnának, a hazaárulás bélyegét foglalnák magukban, — (Úgy van! a baloldalon.) tökéletesen lesújtó bizonyíték nélkül emelni nem lehet; emelni politikai nagy vétség. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elhangzottak ezek a vádak é« sem a sajtó, sem a közvélemény nem igen vette azokat tudomásul. Nem vette pedig tudomásul azért, mert ezen vádak képtelensége az első pillanatra kiviláglott. Ilyen vádakat a pénzügyminiszteri székből emelni már azért sem szabad, nehogy a pénzügyminiszter szavai úgy itt, mint a ház falain kivtíl egyáltalában súlytalanoknak tekintessenek. A t. pénzügyminiszter úr bizonyos kedvteléssel hozott fel némely személyes észrevételeket ellenem is, a mely kedvetöltő észrevételekkel talán maga is mulatott, de mulattatta azokkal főleg a pártot, a melyet képviselj Felhozta ugyanis, hogy én a ezukrot csak annyiban ismerem, a mennyiben fekete kávénál szoktam vele néha foglalkozni és aztán, hogy én bizonyos Lustkandellel értek egyet akkor, mikor neki nincsen igaza stb. stb. Mindezekre én nem terjeszkedem ki; hiszen