Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

í'i 149. országos ülés Í897. Julius 28-án, szerdán. ajánlott béke érdekében, mint a béke valósítására alkalmas eszközt, kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Következik már most a szavazás. A kérdést ugy szándékozom feltenni, hogy mindazok a határozati javaslatok, a melyek beadattak, tulajdo^képen lényegökben ellenindítványok, úgy, hogy ha a miniszterelnök úr indítványa elfogadtatott, ezek az ellenindítványok eo ipso elvettetnek. Kérdem már most, elfogadja-e a ház a miniszterelnök úr indítványát: igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem, azokat a kik elfogadják álljanak fel. (Megtörténik. Felkiáltások: Többsrg! Kisebbség!) Kívánják az ellenpróbát? (Nem!) Többség. A ház az indítványt elfogadta. Ennélfogva, a beadott többi indítványokat, illetőleg határozati javaslatokat a ház nem fogadta el. (Félkiáltások balfelől: Mikor kesdöäik a károm óráig tartó ülésezés ?) Győry Elek képviselő úr kér szót. Győry Elek: T. ház! A mint méltóztatnak látni, ezen kérdés felett, hogy az ülés tartama meghosszabbíttassék, a szavazás megtörtént. A napirendre ki van tűzve még a czukorprémiumra vonatkozó javaslat is. Azonban azt hiszem, hogy miután azok, a kik e kérdésben határozati javaslatokat adtak be, nem lehettek arra elkészülve, hiszen nem hogy a vita véget ér, (EUenmondások jóbbfelöl.) és a t. háznak egyáltalában nem lehet inteneziója az, hogy azok a maguk zárszavával ne élhessenek: a méltányosság úgy kívánná, hogy ezen ülést még ne tartsuk három óráig. Én tehát azt a kérést terjesztem a t. ház elé s azt indítványoznám, hogy méltóztassanak belenyugodni abba, hogy ma még az ülés két órakor zárassék be. (Általános helyeslés.) Elnök: Ezek szerint a ház elhatározza, hogy ma még az ülés két óráig tartson. Holnaptól kezdve azonban az ülések három óráig fognak tartatni. (Helyeslés.) Ezzel az ülést öt perczre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Következik a napiren szerint a czukoradóról szóló törvényjavaslat (írom. 188, 199) tárgyalásának folytatása, illetőleg a zárbeszédek megtartása. Az előadó úr kíván szólani. Neményi Ambrus előadó : T. ház! Úgy hiszem, a ház hangulatának és óhajának felelek meg, ha előre kijelentem, hogy csakis a szó legszorosabb értelmében vett előadói kötelességem teljesítésére kívánok szorítkozni azaz arra, hogy röviden nyilatkozzam azokról a határozati javaslatokról, a melyek szembeállanak azzal a törvéiryjavaslattal, melyet a pénzüg)i bizottság megbízásából itt képviselni szerencsém vap és hogy egy-két felvilágosítással szolgáljak némely ténybeli kérdésre, a mely egyenesen hozzám i itéztetett. Ez lévén a feladatom, első sorban foglalkozom Kossuth Ferencz képviselő úr határozati javaslatával, mint a legkonzervativebbel. A »konzervativ« szót természetesen csak vonatkozással a jelen törvényjavaslatra alkalmazom, a mennyiben úgy találom, hogy a képviselő úr javaslata aránylag még legközelebb áll a törvényjavaslathoz és a pénzügyi bizottság álláspontjához. Mielőtt azonban ezt a határozati javaslatot elemezném, szükségesnek tartom néhány szóval válaszolni egy kifogásra, melyet a t. képviselő úr, valamint utána mások több ízben hangoztattak. Hivatkozik a képviselő úr a pénzügyi bizottság tavalyi és mostani jelentéseire, a melyekben világosan és határozottan megmondjuk, hogy a prémiumrendszert semmi tekintetben sem tartjuk kívánatosnak és ennek alapján a képviselő úr következetlen -seggel vádol azért, mert ezen általunk is elitélt rendszeren alapuló törvényjavaslatot itt e házban mégis képviseljük és elfogadás végett ajánljuk. Ámde, t. ház, a választ erre megadja a bizottság jelentése és én bátor voltam már bevezető beszédemben e tekintetben szintén elég részletesen nyilatkozni. A kérdés ma nem az: vájjon helyeseljük-e a prémiumrendszert, vagy sem, — mert az egyáltalában nem kérdés — hanem a kérdés az, hogy oly időben, mikor Európa összes államai ezt a rendszert fentartják, sőt kiéle?ítik és azzal a szándékkal tartják fenn és élesítik ki, hogy a kisebb államokat és ezek között Magyarországot is a czukorpir.ezról leszorítsák, hogy ily időben egyedül a magyar czukoripart akarjuk-e a kiviteli jutalmak hirtelen megvonásával védtelenül kiszolgáltatni hatalmas versenytársainak: igen, vagy sem? És mikor válaszolni készülök erre a kérdésre, a válaszomat ismét csak Kossuth Fe rencz képviselő urnak egy nyilatkozatához fűzöm. Kossuth Ferencz képviselő úr a ezukorprémiumok tárgyában tavaly folytatott vita alkalmával egy igen pittoreszk hasonlatot használt, mikor azt mondta, hogy tekintettel arra, hogy minden állam egymásután és egyenlő mértékben emeli a czukorprémiumokat, ez olyan, mintha senki sem emelné. Hozzátette, hogy ez olyan, mintha ennek a teremnek összes padjait egyszerre egy méterre! m gasabbra emelnék; ennek ismét csak az volna a következménye, hogy az összes padok egyenlő magasságban volnának és nem változnék az általános színvonalon semmi. Hát ez a kép kétségkívül kifejezi a való hely-