Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-149
60 149. országos ülés 1897. július 28-án, szerdán. nyire igyekezzem magam egyenesen és világosan kifejezni, erőszakosan félre fog magyaráztatni. Napok óta tapasztalom úgy itt a házban, mint a sajtóban, hogy múltkori kijelentésem félremagyarázásban részesült. Azért most szavaim értelminek helyreigazítása és napokon át folytatott személyes megtámadtatás czímén kérek néhány perezre engedélyt a szólásra. (Halljuk! Halljuh !) Gróf Károly Sándor t. képviselő úr az én szombati felszólalásom alkalmával, mikor a parlamenti helyzetet ecsetelve, szembeállítottam a küzdelmek különféleségét, a mely onnan folytattatott mi ellenünk, szembeállítottam az eszközök különféleségét, melyek alkalmaztatnak a közéletben, beszédem egyik passzusánál bözbeszólt valamit, a mit én nem értettem, de ezen közbeszólás olykép volt magyarázható, mintha abban Tisza István igen tisztelt képviselőtársam személye ellen egy burkolt gyanúsítás fogh Itatott volna. Én ismervén gróf Károlyi Sándor t. képviselő urat oly korrekt gentlemannek, hogy burkolt gyanúsításra magát oda nem adja, az ő reputácziója érdekében félbeszakítottam beszédem fonalát és direkt kérdést intéztem hozzá, hogy ezen közbeszólása és integetése mit jelent. Sajnálatomra választ nem nyertem. Ezen közben mondfam, — kapcsolatban azzal az eszmemenettel — hogy a t. képviselő urnak mondhatnék a fegyver használatát illetőleg közelebbről érintő dolgokat, a mikor emlékezetébe hozhatnám azt, hogy a szoezialisztikns mozgalmak idejében figyelmeztetve lettem arra, hogy az alföldi nagy latifundiumok gazdálkodási rendszere egyik oka annak, hogy az alföldön a szoczializmus annyira terjed. Ebben semmi direkt vád, sem gyanúsítás nem volt a képviselő úr ellen. Konstatálása volt annak a ténynek, hogy felszólítva lettem arra, hogy állítsam a közönség elé a szoczialbmus egyk indokául a latifundiumok kezelését, és rámutattam arra, hogy daczára annak, hogy t. képviselőtársam politikai ellenfelem, ezzel a fegyverrel a kormánypárti sajtó még sem élt. Ez a tény. Mi történik azóta folyton ? T. képviselőtársaim is és a nemzeti párt egyes tagjai folyton arról beszélnek, hogy gróf Károlyi Sándor képviselő úrnak magándolgaiba beavatkoztam volna. Készségesen elismerem, hogy ha ezt teszem, helytelenül cselekszem. De nem is tettem. Én számítottam arra, hogy ha hasonló fegyverrel akarnánk élni, akkor mi is kereshetnénk fegyvereket, a kapzsiság és meggazdagodás fegyverét oly férfiúnál, a kinek a meggazdagodásra egyáltalában szüksége nincsen. Ivánka Oszkár: Hiába keresnék! Elnök: Kérem, kérem, szavainak értelmét magyarázza meg a szóló! (Derültség balfelől.) Gajári Ödön: Azt hiszem, hogy a mint a mélyen tisztelt elnök úr kijelentésében is foglaltatik annak elismerése, szorosan a tárgynál maradok és a szombaton elmondott szavaim valóságos értelmét igyekszem helyreállítani teljes tárgyilagossággal, minden an.imozitás nélkül. De szavaim értelme fél remagy áraztatott Károlyi Sándor gróf által többszörösen. Úgy állíttatott oda szombati felszólalásom, mintha Károlyi István grófról is valami hasonlófélét mondottam volna. A ki legkisebb figyelemre méltatta szombati igénytelen felszólalásomat az nem érthetett mást szavaimból, minthogy azoknak értelme csak az lehetett, a mit azoknak én tulajdonítok. De ugyanakkor úgy állíttatott oda — és ezt vonatkoztatom azokra a személyes támadásokra, a melyekben a túloldalról részesülök — mintha én múltkori felszólalásomban gróf Károlyi Sándor privát ügyeibe avatkoztam volna. Mi történt a múlt alkalommal? Gróf Károlyi Sándor azt mondotta erre az egész többségre, foglalkozván közvetlenül az én felszólalásommal, hogy a mi liberalizmusunk viczinális liberalizmus, a meggazdagodási vágy liberalizmusa. Erre mondottam én közbe azon szavakat, hogy: Ezt azon férfiú mondja, a ki először a fővárostól zsebrerakja a köszönetet, azután beadja a fővárosnak a főváros által, az ő engedélyével elfoglalt területért a túlborsos számlát. Ivánka .Pszkár :^ Gajári Ödön adta volna! Gajári Ödön: Én nem tudom; de még erre a részre is kitérek. Én ezzel csak egy tényt akartam konstatálni, azt, hogy a meggazdagodás vágya nem áll távol még oly férfiaktól sem, a kik óriási vagyonnal birnak; mert az én — mint fővárosi képviselőnek és fővárosi polgárnak — meggyőződésem szerint azon felszámítás, melyet gróf Károlyi Sándor nyilvános fórum előtt a főváros ellenében tett, nem vezethető vissza semmi más jogezímre, mint a meggazdagodás vágyára. Ezzel éu csak azt akartam kitüutetui, hogy azok illetnek bennünket mint váddal, a meggazdagodás vágyával, a kik maguk is, ha ez a vágy bűn, ugyanazon bűnben leiedzenek. És ma Sima Ferencz t. képviselő úr párhuzamot vont gróf Károlyi Sándor közéleti működésének jogosultsága és az én igénytelen személyem közéleti működésének jogosultsága közt és a párhuzamot úgy vonta meg, mint hogy ha én, mikor a közélet fórumán vitatkozom a nemes gróffal, vele nem állhatnék azonos jogalapon. Sima Ferencz: Nem mondtam! Gajári Ödön: Megnyugtathatom t. képviselőtársitmat, hogy azt a jogosultságot én, hogy egy aránylag elég hosszú életen át eltöltött munkával küzdöttem ki magamnak itt a szereplési jogot, (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) tartom
