Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

149. országos ülés 1897, Julius 28-án, szerdán 53 ken. Hiszen igen gyakran nem látjuk itt magát a miniszterelnök urat sem, a ki beterjesztette ide ezt az indítványt. Eendesen a miniszter urak közíü is egy vagy kettő van csak jelen, egyedül arra vigyázva, hogy egy miniszter jelen legyen, mert azt megkívánja a házszabály. Ha tehát még négy óra alatt sem képesek figyelemmel kisérni a tárgyalásokat, hogyan tegyék öt vagy nyolcz óráig? Már pedig a tanácskozásnak nem az a czélja, hogy az időt húzzuk vele, hanem az, hogy a képviselő urak tanulmányozzák a kérdéseket. Úgy látom ez indítványból, hogy a quóta felemelése czakugyan be fog következni. (Derültség jobhfelöl.) Nem fog bekövetkezni ? Tisztán a ezukorgyárosok kedvéért nyújtotta be ezt az indítványt a miniszterelnök úr. Fél a kormány, hogy az ellenzék a quóta felemelése ellen kifejti minden erejét, nehogy a nemzetre újabb terheket rakjanak . . . Nagy Mihály: Hisz önök megigérték, hogy felemelik! Lepsényi Miklós: Nem tudom, kik azok az önök. Én tudom, hogy nem ; azt is tudom, hogy képviselőtársaim közül e párton senki! Nagy Mihály : Gróf Zichy Nándor Kecskeméten ! Elnök: Csendet kérek! Lepsényi Miklós: A quóta felemelhetése végett akarják hát megrendszabályozni az ellenzéket épen akkor, midőn leggyengébb. Pedig volt idő, midőn az ellenzék majdnem kétszer annyi tagból állott, kifejtette elveit, nézeteit mindenkor, de sohasem akasztotta meg a parlamenti tárgyalások menetét, a midőn olyan törvényjavaslatokat hoztak a házba, melyek a nép javára, a haza üdvére válnak. S ha ily eset forogna fenn, ma sem tenné az ellenzék. Midőn pedig a miniszterelnök úr szükségét érzi erősebb eszközöknek, ezzel maga bevallotta, hogy olyan javaslatokat szándékozik előterjeszteni, a melyek ellen az ellenzék legerősebb küzdelme várható. Tehát mivel ettől fél, mivel ezen küzdelem ellen fel akarja magát vértezni, azért szeretné a klotíírt behozni és azért van szüksége arra, hogy az ülések meghosszabbításával az ellenzéket kimerítse. (Úgy van! halfelől) T. ház! A klotűr erőszak, az bizonyos. Bizonyos, hogy a klotűr nem a szabadság fáján fakadt. De hát azt kérdem : erőszak szülhet e jót? Lehet-e erőszakkal békét csinálni? Erőszakkal lehet-e a parlamenti tárgyalások nyugodtságot biztosítani? Én azt hiszem: nem. (Ügy van! bálfelöl.) Ha tehát nem, akkor, t. képviselő urak, vagy ne fenyegessenek bennünket klottírrel, vagy pedig ne csapjanak fel itt a békesség apostolaivá. Akkor mondják meg egyszerűen, nyiltan: Mi be akarjuk hozni a klotürt, hogy titeket eltaposhassunk, hogy szátokra kosarat köthessünk, hogy a szavakat és elveket, melyeket itt hirdetni akartok, kebletekbe visszafojthassuk. (Úgy van! Úgy van! a dal- és szélső baloldalon.) Ez a beszéd őszinte és nyilt beszéd volna, ebből értenénk. De a midőn, t. ház, a túloldali képviselő uraknak egyik kezében a békesség olajága van, a másik kezében pedig kifent pallos, a melylyel hadakozni kivannak, akkor nem lehet békéről beszélni, sőt még csak álmodozni sem. (Mozgás jobbfelól.) A klotűr hívei a háborúnak és nem a békének hívei. A kiotűr seholsem vált be, seholsem szült jót. Azzal takaróznak a t. túloldali képviselő urak, hogy hiszen az be van hozva más országokban is, a nyugotnak majdnem minden államában megvan. Ez igaz, t. ház. Méltóztassék azonban meggondolni, hogy azon nyugoti államok szenátusaiban, képviselőtestületeiben oly jelenetek szoktak időnként lejátszódni, a minők még e házban nem fordultak elő. Emlékezhetünk rá, — nem régen történt, — hogy az osztrák miniszterelnök tarnak a fejéhez vagdosták az irományokat, pedig ott van klotűr; emlékezhetünk rá, hogy két esztendő előtt egyik spanyol miniszternek a frakkját leszakították az országházban és a leszakadt szárny ott maradt a terem közepén, pedig ott is van klotűr. Emlékezhetünk rá, hogy a párisi képviselőházban is igen sokszor oly viharos és botrányos jelenetek fordulnak elő, a melyeket csak pofozkodással tudnak kiegyenlíteni; pedig ott is megvan a klotűr. Látjuk tehát. t. ház, hogy az a klotűr, ha megvan is a nyugot államaiban, nem vált be, mert olyan rendszabály, a mely lehetővé tesz ilyen izgalmas, botrányos, az egész világ előtt megszégyenítő jeleneteket, nem ér semmitsem. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Minálunk nem volt klotűr, de a tárgyalások mégis nyugodtabb mederben folytak, mint a nyugoti államokban. Nálunk nem volt klotűr, de azért itt verekedések még nem fordultak elő és erkölcsi tekintetben a magyar képviselőház, ha annak múltját veszszük, bizonyára kiállja a versenyt még az angol képviselőházzal is. Ez a ház mindenkor megvédte méltóságát klotűr nélkül is, míg a többi parlamentek nem voltak képesek megőrizni méltóságukat klottírrel sem. Mi haszna van tehát a kloturnek ? Talán a békességet akarja megszilárdítani? Ellenkezőleg, izgalmat szül. Mert egyes esetben, mikor egyik-másik képviselő úgy érzi, hogy nagyon ki van híva és szóval nem vághat vissza annak, a kinek szeretne visszavágni, akkor meglehet, hogy talán az majd másutt kézzel folytatja a dolgát. Klotűrre csak annak a kormánynak van szüksége, mely túlkapásokat akar megvalósítani,