Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

148. országos fllés 189?. július 2?-én, kedden. 44! radikális kúrával. Ha süppedékes a talaj, a talajt kell megjavítani; azt a gyékényt kell a többség alól kirántani, melyen most miniszteri parancsok és pénzes zacskók hatalma által áll. T. ház! S vájjon a kúriai bíráskodás életbe­léptetését, mely mindenesetre egészségesebb vi­szonyokat teremtett volna, nem-e önök taktikáz­ták-e el azzal, hogy bezárták időnap előtt a képviselőházat? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezeket látva, lehetetlen arra a gondolatra nem jutni, hogy nincs tiszta szándék a túloldalon a tekintetben, hogy a ferdeségek kiegyenlítes­senek, a visszásságok elenyésztessenek s annyira a mennyire a különböző pártok politikai párt­állása megengedi, az egymással ellentétben álló pártok is közeledhessenek egymáshoz (Úgy van! a szélső baloldalon.) s a lehetőség határai közt egymás iránt bizalommal és elismeréssel visel­tessenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) És én, méltóztassanak elhinni, e tekintetben na­gyon, de nagyon sajnálom azt, hogy a többség oly ferde nézpontra helyezkedik, a melyről ő valóban soha sem láthatja meg azt a maga tel­jességében, a mit meglátnia kötelessége volna. Azt mondja: én vagyok a többség, mit beszéltek velem, maroknyi kisebbség? Hiszen a parlamen­táris rendszernek egyik legfőbb sarkalatos tör­vénye az, hogy a többség akarata érvényesüljön; a többség által hozott törvények respektáltas­sanak. Hát én sem az igazság, sem a méltá­nyosság helyett a többséget el nem fogadom, és kijelentem, mert a tapasztalat tanított meg bennünket, hogy az erőszakkal végrehajtott tör­vények igazában szentesítve sohasem lesznek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak az a törvény van igazában szentesítve, a melyet az ország lelkiismerete és a nemzeti közvélemény igazságszeretete szentesít. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha már azon álláspontra helyezkedünk is, hogy a többség akaratának bizonyos körülmények között érvényesülnie kell, azt kérdem én, hogy ezen túlhatalomuak ellen­szere mi leune más, ha nem a sajtószabadság, ha nem a szólásszabadság, a gyülekezési és az egyesülési szabadság. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) És ezek azok, a mik önök előtt olya­nok, mint a bika előtt a vörös posztó. Igen! A sajtószabadság, a szólásszabadság, az egyesülési szabadság és a gyülekezési szabadságtól úgy fél­nek, mint az ördög a tömjéntől Ha önök a többség feltétlen jogára hivatkoznak a parlamen­táris rendszer mellett, akkor méltóztassék azon garancziákat is teljességükben és teljes őszinte­séggel elfogadni, fentartani, melyek a többséget korlátozhatják e tekintetben, hogy hatalmát nem fogja a szélsőségig terjeszteni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Fejezd be már! Ne beszélj annyit!) KÉPVB. NAPLÓ. 1896 — 1901. IX. KÖTET. Bocsánatot kérek, még egy jó félóráig be­szélni akarok. Igaz ugyan, hogy már bezártam volna beszédem, de most már nem fogom be­zárni. (Halljuk! Halljuk!) Azt Pulszkyval meg lehet tenni, hogy leültetik, de velem nem lehet! (Zaj.) Elnök (csenget): Figyelmeztetem a kép­viselő urat, miután ezt felhozta, hogy a háznak van egy határozata, mely szerint az ülések két óráig tartanak. A ház udvariasságból meg szokta hallgatni a szónokot kettőn túl is, ha a szónak birtokában van; de ezt az udvariasságot hasonló kímélettel szokás viszonozni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Kérem, már most tessék folytatni. Papp Elek : T. ház ! Azt mondja szent vagy talán bölcs Salamon: (Derültség balfelöl.) nincs állandó a nap alatt. A hatalom sem állandó, (Úgy van! a szélső báloldalon.) s azért, ha most azon urak, a kik a többséghez tartoznak, sze­retnek a hatalom melege mellett sütkérezni, győ­ződjenek meg arról, hogy be fog következni az az idő, a mikor százszor megbánják, ha e klotűrt életbeléptetik, mert be fog következni az az idő, a mikor a magyar példaszó teljesedésbe megy, hogy tudniillik »a ki másnak vermet ás, maga esik belé, nem más«. Nem hiszem, hogy lett volna erősebb párt Európában, mint a minő a fran­czia konventben volt, az erőszaknak és meg­félemlítésnek, rémítésiiek minden fegyverét hasz­nálta, azért még sem tudta szukczesszorát meg­semmisíteni. Mert soha egy párt sem semmisítheti meg utódját. Azért, hogy mi jelenleg kisebbség­ben vagyunk, kik e padokon ülünk, azért a füg­getlen 48-as eszmék nem olyanok, hogy azt klotűrrel vagy zsandárszuronynyal agyon lehes­sen ütni. Csak az önök szabadelvű eszméiknek lehet panganétával utat nyitni, de a mi eszméink­nek utat nyit a lelkiismeret, a hazaszeretet, a felvilágosodottság és a magasztos eszmék iránt való rendítlietlen kitartás. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ismert igazság, hogy nincs ha­talom, mely az anyagi világban egy atomot meg­semmisíteni képes volna, úgy az erkölcsi életben épen úgy van, ha egy eszme, egy atomnyi sza­badság vau valahol, azt már nem lehet termé­ketlenné tenni. Egyetlenegy ember, ha erős akarata van, képes jobb jövőt teremteni. Ne bi­zakodjanak tehát el önök abban, hogy az isteni gondviselés véletlen játéka a hatalmat most az önök kezébe adta, mert az lehet másnap máskép is. Én a politikában is azt a felfogást hirdetem, annak a felfogásnak vagyok embere, hogy a mit másnál kárhoztatok, azt magam sem teszem. Én oly fegyverhez, a mely az önök szólásszabadságát, az önök parlamenti működésének szabad mozgását megakadályozná,, sohasem nyúlok és méltán el­7

Next

/
Thumbnails
Contents