Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

148. országos ülés 1897. '. július 27-én, kedden. u rint 234. Ez kicsit Sok, de ha tán bolygatjuk a dolgot, még többre is akadunk. Ma olvastam például a »Nemzet«-et s. ott láttam egy nyilt levelet, mely gróf Károlyi Sándorról szól, s a mely nem mondom, hogy sértő, de a szándékot ki lehet belőle venni. Kérdeztem, ki az a Heltai Ferencz, ki e nyilt levelet közzé tette, mert nem volt szerencsém ismerni. Erre azt a felvilágosítást kaptam, hogy ez a »Vasúti és közlekedési Közlöny« kiadótulajdonosa és szerkesztője, a ki nem tudom mennyiben, és micsoda szubvencziót kap, mert nekem ahhoz semmi közöm- Egyszersmind értésemre adták, hogy ugyanő adja ki az »Utmutató« ezímíí hivatalos menetrend-könyvet. Nem tudom, ez összeférhetetlenségi eset-e? Nem teszek bejelentést, mert ezzel foglalkozni nem szoktam, de meg azért sem, mert az összeférhetetlenségi bizottság eljárását már ismerjük. (Úgy van! a baloldalon) De felemlíteni kötelességem volt, hogy épen az az íír támad ilyen intenezióval, a kinek, nem tudom szubveuczió-e, de bizonyára segélyezés jár, még pedig jó nagy összegben, a kormány jóvoltából. Mikor az összeférhetlenségi ügyeket kezdték bolygatni, keresztül ment a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény. Ekkor, nem tudom kinek inicziativájára, a törvény végrehajtásáról szóló javaslatba beletettek egy passzust, a mely épen ellenkezője annak, a mi a valódi törvényben van. Ott ugyanis az van, hogy a sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés az esküdtbírósághoz tartozik, itt pedig az, hogy a rendes bírósághoz tartozik, ha magánember ellen követtetett el. Nem akarok arról beszélni, hogy ez mért van; de hogy összefüggésben van az Összeférhetlenségi dolgokkal, meggyőződésem. (Helyeslés balfelől.) Erre el lett határozva, hogy ebből nem engednek; meg kell rendszabályozni a skribl ereket, az újságírókat, hogy csak olyan dolgokat merjenek írni, melyekre előzetes engedélyük van, vagy lehet írni bármit a kormánypárti lapoknak, az ellenzékieknek nem. Mikor aztán az egész ellenzék, mely közt semmiféle összekötő kapocs nem volt, egyszerre, minthogy az alkotmány legerősebb biztosítékát, a sajtószabadságot látta megtámadva, a nélkül, hogy összebeszélt volna, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mint egy emher állt fel annak védelmezésére: akkor kiadták a jelszót, hogy meg kell rendszabályozni az ellenzéket itt a házban. De nem merték tenni nyíltan, őszintén, hogy mindenki belelásson a kártyájukba, hanem ástak egy vermet és kényszerítették az ellenzéket, hogy ugorjon bele. Beterjesztette a miniszterelnök úr az egy órai meghosszabbításról szóló javaslatot. Egy óra nem olyan sok. Hogyha az ellen obstruálni akart volna az ellenzék, a közvélemény ezt ellenezte KÉPVH. NAPLÖ. 1896 — 1901. IX. KÖTET. volna. Azonban nem ez volt a czél, hanem az, hogy az ellenzék ugorjon bele, hogy már ez ellen obstrnáljon és midőn felszólalt a valódi békehírnök, a ki a legszelídebb hangon, a legigazságosabban akarta ezt az ügyet elintézni, gróf Apponyi Albert: akkor mással nem is foglalkoztak és minden felszólaló egyenest őt támadta (Igaz! Úgy van! balfelől') úgy, hogy akaratlanul is az jutott eszembe, hogy a czukorprémiumról szóló törvényjavaslatnál a t. túloldal azért nem szólt, mert kisebb emberrel, mint gróf Apponyi Albert foglalkozni sem akart és minthogy ő nem beszélt, hát a t. túloldal is hallgatott. A kormány bele akarta ugrasztani az ellenzéket, de nem sikerült, mert az ellenzéknél a békés hajlam, a kiegyezkedés, a kompromisszum kedvesebb volt s mindamellett, hogy látta a vermet és átlátott a szitán, elkövetett mindent, hogy a kompromisszum létrejöjjön. Magam is részt vettem e törekvésben. Elmentünk a ház igen tisztelt elnökéhez és felkértük, hogy legyen szives közbenjárni, hogy a béke, a kompromisszum létre jöjjön. Az elnök úr, és itt kénytelen vagyok hálás köszönetemet kifejezni irányában, (Élénk éljenzés balfélöl.) kérésünknek készséggel tett eleget. (Éljenzés.) Az eredmény az lett, hogy a t. kormány is beleegyezett, hogy békéltető bizottság jöjjön létre. Ki is volt már tűzve, hogy délután, azt hiszem, fél ötkor összejövünk. Meg is voltak már választva a kormánypárt részéről a békéltető bizottság tagjai és akkor felkelnek a túloldalon épen a békéltető bizottságnak tagjai és nem békés hangon, — pedig békítő angyaloknak nevezték őket ezen az oldalon, midőn felálltak — igyekeztek a nyilat úgy intézni, hogy az találjon és ingerelje az ellenzéket, hogy ne fogadja el még ha ajánlat tétetik is, és ne menjen bele a békés megoldásba úgy, hogy a vérmesebb természetű ellenzéki képviselők már a békéltető bizottság összejövetele előtt úgy gondolkoztak, hogy ne is menjünk oda, mert hiszen ebből a békéből úgy sem lesz semmi. Azonban mégis elmentünk, bízva abban, hogy a kormány fel fogja fogni a helyzetet és nem akarja, hogy a parlamentarizmus odáig sülyedjen, hogy a magyar parlamentben is olyan obstrukczió legyen, mint a Lajtán túl. Elmentünk, de bizony az eredményből semmisem lett. Tudjuk jól, hogy a t. kormány többi tagjai szívesen megcsinálnák a kompromisszumot, de a miniszterelnök úr erőszakoskodó természete nem fogja megengedni, hogy bármiféle kompromisszum legyen, mert ő mindenáron azt akarja, hogy a magyar képviselőház szólásszabadsága csorbát szenvedjen. (Úgy van! balfelől.) Az eredmény G