Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-147

147. országos ülés 1897. Julius 26-án, tuMfőn. 21 T. ház! Az a rendszer, a melyet önök képviselnek, és a mely egyrészről a radikalizmus, másrészről a reakczió között mozog, ez a rendszer, t. ház, megváltoztatta, megmásította a nemzetnek akaratát a választások alkalmával és most itt ugyanerre a megváltoztatott, erre a meg- \ másított nemzeti akaratra hivatkozva akarja a sajtót megrendszabályozni, és a sajtó megrendszabályozása útján megszüntetni a szólásszabadságot itt, e háznak falain belül. T. ház, azok a szép theoriák, a melyeket a túloldalról hallottunk s a melyek alkotmányosságról, a nemzet többségének akaratáról szólottak, a melyek azt mondják, hogy a kisebbség feltétlen alávetéssel tartozik a többséggel szemben, ezek az elvek én reám ma csak azt a benyomást tették, mint a minőt egy foszlányokra szakított, régi zászló vagy az az ódon ágyú, a melyet egy múzeumnak falai közt mutatnak. Az a zászló, t. ház, az a régi ágyú magán hordja a múlt nagy idők szép és dicső emlékeinek varázsát, de tényleg már semmi jelentőséggel sem bir, mert az azászló az egy szürke foszlánydarab és az az ágyú egy élettelen vastömeg. T. ház! Ezek az elvek, a melyeket most önök hangoztatnak, nagy dicső elvek/a melyeken rajta van a múlt idők varázsa, de a melyeket önök fosztottak meg tartalmuktól. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ma, t. ház, ne hivatkozzanak ezekre, ezen választások után, a melyek lezajlottak, mert ezen elvek tényleg üresek és a legkeserűbb gúnyt tartalmazzák azok előtt, a kik Magyarországon még a tiszta parlamentarizmusra visszaemlékezni tudnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Pulszky Ágost t. képviselő úr mintegy szemünkre vetette azt, hogy mi szövetkeztünk. Erre vonatkozólag az ellenzéki pártok elnökei már nyilatkoztak. Én csak annak konstatálására szorítkozom, hogyha bár az ellenzék különböző frakezióinak elvi álláspontja közt igen nagy, mondhatni óriási különbség van, mégis van egy kapocs, a mely bennünket egyesít — nem az elvek természete és lényegére, de tulajdonságára nézve és ez az, t. ház, hogy a mi konzervativizmusunk és a nemzeti párt, valamint a negyvennyolczas párt liberalizmusa őszinte és önzetlen, az önök szabadelvíísége pedig, t. túloldal, önző és legalább ezen jelenlegi körülmények közt nem őszinte. (Úgy van! Igaz! Élénk helyeslés balfélől.) Ez alkalommal, t. ház, egy igen komoly jelenségre akarom terelni a képviselőház figyelmét és ez az, hogy a közelmúltban a túloldalról számos felszólalást hallottunk és azok a felszólalások nem voltak egyebek, mint harezi riadó, melyet a t. képviselő urak jónak láttak megfújni és egyúttal majdnem ugyanazon időben a ház folyosóján a kulisszák mögött és a sajtóban arról értesültünk, hogy a kormány és a kormánypárt kebelében hajlandóság mutatkozik arra, hogy az ellenzékkel bizonyos kompromiszszum létesíttessék, bizonyos alku köttessék. Én ebből a körülményből arra konkludálok, hogy a kormánypártban ezen fontos pillanatban ezen fontos parlamentáris kérdés megoldása tekintetében szakadás állott be. (Ralijuk! Halljuk!) T. ház! Én azt hiszem, hogy azon körülmény, hogy ezen javaslatok tárgyalásának tizenkettedik órájában, a kiegyezési tárgyalások előestéjén a kormánypártban, ezen óriási nagy pártban szakadás állott be, jóval nagyobb fontossággal bíró és nagyobb jelentőségű és az egész nemzetet természetszerűleg sokkal jobban felizgatni képes, mint az, hogy mi esetleg — a mint önök állítják — kisebbvagy nagyobbfokú obstrukcziót űzünk. (Úgy van! a bal- és ssélsó baloldalon.) Es ezt annyival is inkább fontosnak tartom, mert itt az ellenzék minden árnyalatáról az ellenzéknek — a mint ott fejezték ki magukat — hiteles vezetői felszólaltak, nézeteiket kifejtették, a kormány pártjának hiteles vezetője pedig a miniszterelnök úr ezen fontos kérdésben itt a házban, a nemzet szine előtt egyáltalán nem nyilatkozott. Es én épen a parlamenti béke érdekében egész tisztelettel felkérem a miniszterelnök urat arra, hogy a nemzet nyugalmának helyreállítására, hogy a kiegyezésnek a biztosítására itt nyilatkozzék és mondja meg: tényleg beállt-e az a szakadás a kormánypártban, (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) mondja meg, vájjon egységes-e már az a nagy párt, (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Egységes!) a melynek erejétől, amelynek kitartásától, a melynek akaratától függ a kiegyezés sorsa. Csak ezeket akartam megjegyezni, t. képviselőház és egyúttal kijelenteni, hogy a miniszterelnök úr indítványát nem fogadom el. (Éljenzés a baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Lakatos Miklós! Lakatos Miklós: T. képviselőház! Én nem igen szoktam igénybe venni a t ház, türelmét, hogy beszédemet meghallgassa és esak akkor szoktam felszólalni, ha a párt, melyhez tartozni szerencsém van, megbíz, hogy határozati javastatát beterjeszszem és azt indokoljam. Nem is vagyok embere a szólás tehetségének; életem feladatául azt tűztem ki: keveset beszélni és többet cselekedni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De azért, ha most felszólalok, ez nálam cselekedetszámba megyén. Mert mint ennek a függetlenségi négyvennyolczas pártnak egyik igénytelen közharczosa, a ki 1848-ban azon zászló alá esküdött, a melyet ezen párt most