Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

136 152. or&z&gos fllés 1897. július 31-én, szombaton. teni, mert csakis ezt mondottam. (Helyeslés a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: T. ház! (Halijuk! Halljuk!) Én is engedelmet kérek, hogy a házszabályok 150. §-a értelmében . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kossuth Ferencz: . . . e kérdéshez hozzászóljak. Reményiem, az engedély meg fog adatni. (Halljuk!) Elnök: Kérem, fel kell tenni a kérdést. Minthogy a ház megengedte, hogy e kérdésről szóljanak, gondolom, megengedi Kossuth Ferencz képviselő úrnak is. (Helyeslés.) Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minden magyar hazafinak és minden politikai érettséggel biró embernek megítélésére bízom, hogy helyes dolog-e az, hogy akkor, midőn az ellenzéki pártok egyhangúan eltérnek olyan térről, a melynek permanenssé tételét ők maguk is veszedelmesnek ismerik el, de a mely térre azért léptek, mert az egész világon az ellenzék kivételes esetekben egy bizonyos fegyverrel élni szokott, a mely fegyver kivételes fegyver, és ép azért, mert kivételes fegyver nem alkalmazható folyton és okos dolog-e, lojális dolog-e akkor, mikor az ellenzéki pártok a politikai érettségnek oly nagy jelét adták, mint a milyen jelét adta az egész vita alatt az ellenzék, és adta tegnap is a kompromisszum megkötésével, hogy akkor mi az ellenzék a kormánypárt részéről, még pedig a kormány- | párt elnökének részéről oly nyilatkozattal találkozunk, a melyet lehetetlen máskép mint fenyegetésnek venni. (Ellenmondás jobbfelöl) Nagyon örülök annak, ha kinyilatkoztatják, hogy nem tartalmazott a szabadelvű párt elnökének kijelentése fenyegetési szándékot, mert a mint, t. ház, ez a párt, a melyhez tartozom, mindig kész lesz feláldozni minden szenvedélyét, még a párt érdekét is a haza oltárán, de ez a párt ép oly kész helyt állni és teljes mérvben állni helyt minden erőszakkal szemben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és a fenyegetés bármely oldalról jönne is, nem félemlíti meg és azért a szabadelvű párt elnökének ajkairól elhangzott nyilatkozatra azzal a nyilatkozattal felel, hogy mindenkor kész lesz a végsőségig menő harczra minden oly kísérlet ellen, mely bármikor megtétetnék oly irányban, hogy a parlamenti szólásszabadság kincsét kierőszakolják a nemzet kezéből. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szentiványi Árpád: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóval nyilatkozhassam, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Engem is, megvallom, igen kellemetlenül érintett a »Nemzet« mai száma, midőn elolvastam. És megvallom, hogy azért a felszólalást talán nem is tettem volna meg, ha csak valamelyik beszédemben nem emlékeztem volna meg róla. Mert az igazat megvallva, gondolkodva e felett, az jutott eszembe, hogy ez egy izetlenség és talán az is, hogy egy olyan harczot provokálnak, a melylyel az ellenzéket megfenyegetik. Azonban ha az ember szorosan veszi, úgy jön ki, mint mikor két gyermek összevesz, verekszik, azután kibékülnek és mikor kibékültek, akkor az egyik azt mondja; »De azért én mégis megvertelek volna.« Engedelmet kérek, az igen gyerekes, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) ez nem a parlament méltóságához való. Azonban, minthogy az igen tisztelt miniszterelnök úr nyilatkozatából az vehető ki, hogy ő tulajdonképen ezt a párthatározatot meghozatni nem is akarta, hogy tudniillik a klotíír behozatalára előleges határozat legyen, és minthogy Kubinyi Géza t. barátom pedig nyilatkozott, és nyilatkozatát a párt nevében mondottnak veszem: méltóztassék megengedni, hogy annyit mondjak, hogy térjünk e fölött napirendre. (Helyeslés.) Minden párt vegye tekintetbe, hogy itt szükség volt rá, hogy talán nem annyira ezt a pártot ijeszszék, hanem azokat, kik más álláspontot foglalnak el, talán nem is az ellenzéki pártoknak szólott az a határozat, hanem talán megfenyegetése annak a pártnak (a jobboldalra mutat), hogy ezután a frondőrösködést vagy annak látszatát magára venni ne merészelje. (Zaj.) Lakatos Miklós: Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház! Én csak azon a jogczímen szólalok fel, mivel pártunk igen tisztelt elnöke, Molnár János képviselő úr ma nem lehet jelen a képviselőházban és én azon megtiszteltetésben részesültem a párt részéről, hogy ki voltam küldve ezen béketárgyalásokba. Midőn mi az első alkalomkor nem léptünk be a béketárgyalásokba, ... Elnök: Szintén ebez a külön-kérdéshez kivan szólani ? Rakovszky István: Igen! Elnök : Megengedi a ház ? (Felkiáltások: Igen!) A ház szintén megengedi. (Derültség a jobboldalon.) Kérem, ez nem nevetséges. Néha igen sérti a másik pártot, hogyha egész komoly kijelentéseit az elnöknek így fogadják. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: ... Ép azért nem vettünk részt, mivel nem láttuk a sikert biztosítva, mivel oly férfiak által lett vezetve a tárgyalás, kik iránt bizalommal nem viseltetünk. (Helyeslés a baloldalon.) Azóta oly férfiak vették a béketárgyalások fonalát kezükbe, kik iránt az ellenzék minden árnyalata kivétel nélkül a legnagyobb tisztelettel viseltetik, kiknek lojalitásában föltétlenül megbízott. (Igaz! Úgy van! a bal-