Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

132 152. országos ülés 18í>7. Julius 31-én, t íomb i1or.„ a midőn azt az igazságos alapot kerestem, és a midőn azt egész komoly, tudományos munkával tettem, ugyanakkor azt hiszem, megelégedéssel mondhatom, az eddig előadottak alapján, hogy a hazafiúi kötelességérzet melegével működtem. (Zajos tetszés a jobboldalon.) Munkálatom czélja nem az volt, s errői mindenki meg fog győződni, a ki elolvassa — hogy azt bizonyítsam, hogy a quótát Magyarországon könnyű felemelni, hanem ellenkezőleg munkálatom czélja az volt, minden intéző tényezőt arra figyelmeztetni, hogy a quótának minden lényeges emelése nemcsak Magyarországra, de a monarchiára is veszedelemmel jár, mert Magyarország meggyengítése egyszersmind a monarchia védképességének, külügyi tekintélyének és befolyásának is veszedelme. (Élénk tetszés. Egy hang balfélöl: Ez már beszéd!) T. ház! Húsz évi nyilvános működésem után, a melyet úgy a tudomány körül és a tanári székben, mint itt a képviselőházban töltöttem, a mely alatt — talán szerénytelenség nélkül mondhatom — nem egyszer elismeréssel találkoztam ellenfeleim részéről is, azt hiszem, hogy tehetek olyat, a mi helytelen, tehetek olyat, a mi nem talál visszhangra, a mit el fognak vetni alapos bírálat és körűitekintés után: de egyet, azt hiszem, minden körülmények között követelhetek magamnak: hogy azt, a mit tettem, tudományos komolysággal és alapossággal és hazafiúi kötelességérzettel tettem. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Én leginkább értem azt, t. ház, hogy azon féktelen támadások után, a melyeket Ausztriában ellenünk intéznek, minálunk is nem egyszer háttérbe szorul a higgadtabb gondolkodás. De bizom a nemzet Nagyományos politikai érettségében, hogy ennél a kérdésnél sem fogja elNagyni az a higgadtság, a mely Magyarországnak mindig növekedő politikai súlyát elsősorban biztosította. Ismétlem, nekem semmi kifogásom az ellen, hogy ha valaki azt, a mit én mondok, helyteleníti, de azt igenis, azt hiszem s megkövetelhetem mindenkitől, egyestől, úgy mint általában, hogy intenczióimnak őszinteségét hazafiságomnak igazságát senki kétségbe ne vonja. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobbóldalon.) Sima Ferencz: T. ház! Elnök: Milyen czímen kivan a képviselő úr szólani? Sima Ferencz: Személyes kérdésben kívánok felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: A képviselő úr személyében megtámadva nem volt. (Mozgás és derültség jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Sima Ferencz: T. ház! Mégis tartozom a t. háznak azzal a történt felszólalás után, hogy rövid magyarázatát adjam annak, (Mozgás jóbbfelöl. Halljuk! Halljuk!) mennyiben foglaltatik az én felszólalásomban vád Láng Lajos képviselő úrral szemben, mennyiben nem ? Elnök: Tehát szavai értelmét magyarázza? Tessék! (Derültség jobbfélől.) Sima Ferencz: Szavaim értelmének e tekintetben megmagyarázása czéljából emelek szót. Tény, t. ház, hogy én a lapoknak ide vonatkozó közleményei alapján Láng Lajos képviselő úrra azt mondtam, hogy a lapok állítása szerint ő egy qimta-munkálatot készített, a mely alapjában odatendál, hogy a quóta Magyarország terhére emel • hető lesz. Ezt mondtam és ebből azt a konzequeneziát vontam le, hogy ez egyenes kiszolgáltatása Magyarország érdekeinek Ausztriával szemben. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ebben áll vádam Láng Lajos képviselő úrral szemben. És most azért szólalok fel, ho-ry egyenesen az ő magyarázata alapján konstatáljam, hogy vádam e tekintetben jogosult volt; mert maga is azt mondja, hogy nem mondta ugyan, hogy három vagy négy százalékkal, de igenis mondta azt, hogy számadatai alapján emelhető a quóta. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hogy igazságos-e ez, vagy nem, az nem tartozik rám, t. ház; rám egyenesen csak az tartozik, hogy egy magyar államférfi és hazafi minden eszét és tudományát arra kell, hogy érvényesítse, hogy Magyaroszígot minél inkább megóvhassa az illetéktelen terhektől. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébként tekintettel a képviselő úr nyilatkozatára e kérdésben mindenesetre be kell várnunk munkálatának megjelenését, mert csak akkor lehet a felett akár nekem, akárkinek, úgy a parlamentben, mint a parlamenten kivűl jogos és igazságos bírálatot mondania. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Következik már most az 1888. évi XXV. törvényezikknek az 1897/8-iki szesztermelési időszakra való alkalmazása tárgyában a pénzügyminiszter törvényjavaslata. (írom. 189, 200) Farbaky István, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A tárgyalásra kitűzött törvényjavaslat egyszerűen mintegy folyományát kiegészítését képezi az 1888 : XXV. törvényezikknek ... (Zaj. Elnök ismétélten csenget. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Farbaky István előadó: Méltóztatnak tudni, hogy az 1888 : XXV. törvényezikkben a kisebb adóval megterhelt szeszmenuyiség kontingentáltatík és pedig kitesz e kontingens 872.000 hektolitert. Ebből 300.000 a mezőgazdasági szeszfőzdékre, 540.000 pedig az ipari szeszfőzdékre esik. Ugyanabban a törvényben meg van mondva, hogy a kontingensnek felosztása az egyes szesz-