Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

151. országos ülés 1897. azokat én sem ismerem, s így nincs mit egymásnak szemére vetnünk. Először is meg kell jegyeznem, hogy én nem czukorgyártásról és annak titkairól beszéltem. Nem is erről van szó, hanem a czukornak megadóztatásáról és az ezzel kapcsolatos financziális és a prémiummal kapcsolatos közjogi kérdésekről. Hogy ezekben a kérdésekben a t. képviselő úr nem teljesen verzátus, és hogy e tekintetben én őt nem tarthatom nagy auktoritásnak: ez nem az én Minőm, hanem annak a két beszédnek bűne, melyet tőle e tekintetben hallottunk, (Derültség jobbfelöl.) és a felett nem akarok vitatkozni, hogy közülünk ki érti jobban a czukoradó kérdését, foglalkozásánál fogva, ő, vagy én, e felett határozni fog a t. ház a hallott beszédek után. Azt azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az ő tegnapi beszéde szintén nem volt alkalmas arra, hogy bennem megerősítse azt a hitet, hogy ő mindezekben a kérdésekben teljes jártassággal bír, mert például beszél a t. képviselő úr az egyforma elvek szerint való szabályozásáról a czukoradó kérdésének, és összezavarja az egyforma arány szerint való particzipáczióval a prémium terheiben. a mi pedig két különböző dolog. Azt mondja Eötvös Károly t. képviselő úr erről a tárgyról (olvassa): »A t. pénzügyminiszter úr a beszédjében igen sokszor emlegeti azt az egyforma eljárást, egyforma kezelést, a mely az olyan közvetett adóknál, a melyek az ipari termeléssel állanak összeköttetésben, úgy Magyarországon, mint Ausztriában szem előtt tartandók. Igen, de talán a t. pénzügyminiszter úr hajlandó lesz azt beismerni, talán már be is ismerte, hogy nálunk például a czukorrépának a ezukortartalma más, mint Ausztriában, tehát ránk nézve kedvezőtlenebb az arány; továbbá nálunk a mezei munkabér nagyobb, tehát itt is kedvezőtlenebb az arány; nálunk a gyári munkabér is drágább, mert gyári munkás sokkal kisebb mértékben van, tehát az arány mi ránk nézve itt is rosszabb. Ha e három fötényezőben beismeri a t. pénzügyminiszter úr, hogy az arány nem egyforma, akkor miért, mi alapon követeli ő, hogy a prémiumnál és a fogyasztási adónál az arány egyenlő legyen.« Ebből azt látjuk mindenesetre, hogy Eötvös Károly képviselő úr nem helyesli azt, hogy arányiagosan viseli Ausztria és Magyarország a prémium terheit; nem tartja helyesnek tehát azt, hogy Magyarország is, Ausztria is oly mértékben viseli a prémiumot, a mely arányban áll az egyik államnak exportja a másik állam exportjával; de hogy mit tekint a t. képviselő úr helyesnek, az ebből nem derűi ki. Lehet, hogy a t. képviselő úr úgy gondolkodik, hogy helyesebb volna^ ha mi kisebb arányban particzipálnánk, Ausztria Julius 30-&n, pénteken. 1 23 nagyobb arányban; lehet a megfordított]a is. Nézzük meg tehát mindkét esetet. (HaHjuk! Halljuk /) A t. képviselő úr abból indái ki, hogy nálunk a répa rosszabb, a munkabér drágább, a termelési viszonyok egyáltalában nehezebbek. Ebből azonban azt következtetni, hogy ennek folytán tehát mi kisebb arányban támogassuk a mi termelésünket, logikailag nem helyes. (Úgy van! a jobboldalon.) Vagy lehet, hogy a t. képviselő úr úgy gondolkozik, hogy miután mi nálunk nehezebbek a termelési viszonyok, ennélfogva nekünk nagyobb arányban kellene támogatnuuk az ipart, mint Ausztriának. Ez logikailag helyes volna, de akkor a t. képviselő úr nemcsak a többi képviselőtársaival, hanem még önmagával is ellentétbe jut. Tehát, hogy melyiket tartja a képviselő úr ezen két eshetőség közííl helyesnek, azt én nem tudom, az ő szavaiból nem derült ki. Azt mondja Eötvös Károly képviselő úr, hogy ő első beszédében garancziákat kivánt a kormánytól a tekintetben, hogy azok a károsodások, a melyek a czukor-prémium körül Magyarországot érték, meg fognak szűnni, s mrsodszor garancziát követelt a tekintetben, hogy ugyanolyan törvényes intézkedések, mint a minők itt Magyarországon tétetnek, Ausztriában is meg fognak tétetni, azonban sem az egyikre, sem a másikra kielégítő, megnyugtató választ nem kapott. T. képviselőház ! Én úgy emlékszem, hogy egészen nyiltan és részletesen beszéltem ezekről a kérdésekről és kijelentettem azt, hogy azok a károsodások, a melyek minket eddig a czukorprémium viselésénél és illetőleg restitucziőjánál értek, a mai konjukturák között már önmaguktól körülbelül elenyésztek, megszűntek; ezenkívül van azonban egy kötelező megállapodás a két kormány között, a mely szerint a vám- és kereskedelmi szerződés olykép fog módosíttatni, hogy ez az eset, hogy egyik vagy másik állam ráfizessen a másik helyett, többé egyáltalában elő nem fordulhat. Tehát azt hiszem, e tekintetben teljes és kimerítő választ adtam a képviselő úrnak. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi pedig azt illeti, hogy fog e Ausztriában egy ilyen törvény alkottatni vagy nem, hogy erre nézve szerződési tervezetet, vagy szerződést mutassak be a t. háznak, megvallom, nem vagyok képes, mert soha harmincz esztendő óta szokásban nem volt, szükségét senkisem látta, hogy az ilyen kérdések szerződés alakjában állapíttassanak meg, hanem igenis van írásbeli kötelező megállapodás a két kormány között, a mely, habár nem is szerződés, de teljesen ugyanazon erővel bir. mintha szerződési formába volna öltöztetve. 16*