Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-151
114 151. országos ülés 1897. Julius 30-án, pénteken. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A következő zárszó Blaskovics Ferencz képviselő urat illeti. Blaskovics Ferencz: T. ház! Midőn a zárszó jogával élek, előre is kijelentem, hogy nem kívánok reflektálni a t. pénzügyminiszter úrnak beszédje végén tett politikai enuncziáczióira, hanem tisztán beszédjének azon részével foglalkozom, a melynek gazdasági vagy társadalom-politikai jelentőséget tulajdonítok. Igyekezni fogok észrevételeimet ezen beszédre meglehetős röviden megtenni, látván, hogy a hangulat távolról sem olyan, a mely ezen részben nagy fontosságú kérdéseknek érdemleges tárgyalására valakit biztathat. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr az összes határozati javaslatokat elutasította, ezek közt az enyémet is, daczára annak, hogy .íz vajmi szerény igényeket támasztott az igen tisztelt miniszter úr irányában. Én ugyanis beszédemben igyekeztem kimutatni azt, hogy ezen törvényjavaslat megszavazása nem áll érdekében sem a mezőgazdaságnak, sem a munkásosztálynak ; ha pedig a gyáriparnak áll érdekében, akkor kívánatos, hogy ismerjük azon adatokat, a melyek ránk nézve bizonyossá tehetik a kérdést, vájjon ez a gyáripar csakugyan reá szorul-e és reá szolgál e? Igyekezni fogok tehát magából az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak beszédjéből kikeresni azon adatokat, a melyeket találok és meg fogom kisérleni azokat megvizsgálni, vájjon azokra nézve nem áll-e talán szintén az, a mit a t. pénzügyminiszter úr nem egész igazságosan mondott az ellenzéki beszédekről, hogy tudniillik »a téves állításoknak, a hamis adatoknak, a logikai falsumok és köztudomású tények elcsavarásának oly óriási apparátusával talán egyetlenegy törvényjavaslat ellen sem indítottak háborút«. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr először is be akarja bizonyítani, hogy a répatermelés az országra nézve csakugyan nagy mezőgazdasági fontossággal bír. Én annak idején beszédemben kimutattam, hogy ezen 150—í 60.000 katasztrális holdnyi terület az ország kultúra alatt álló földjének csak háromtized százalékát teszi, hogy tehát már ezen csekélységénél fogva nem igényelhet olyan rendkívüli támogatást, mikor az ország többi 997 százalékot kitevő földjének ily támogatás nem adható. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr érezte, hogy ezen 160.000 hold talán csakugyan kissé kevés és azért azt fejtegeti, hogy tulajdonképen 1,200 000— 1,300.000 magyar hold az a terület, a mely a répatermelés sorsa és eredménye által közvetlenül érdekelve van. Kihozza tudniillik ezen nagyobb számot az által, hogy a tényeknek egészen megfelelően konstatálja, hogy a gazdák földjeiknek, birtokuknak rendszerint csak egy aránylag kisebb részét — 10—15 százalékát — szokták répával beültetni. Ezen állítás teljesen helyes, csak a belőle levont konzequenczia véleményem szerint nem helyes. Hanem épen eze.i adatok bizonyítják az én álláspontomnak a helyességét, hogy még ezen répatermelőkre nézve is, a kik — mondjuk — 20 hold más termőföld mellett egy-két hold répát is művelnek, még azokra nézve is sokkal fontosabbak volnának oly gazdasági intézkedések, a melyek jövedelmezőbbé tennék a gabonatermelést, az állattenyésztést, a szőlőmívelést stb., szóval a mezőgazdaság azon ágait, a melyek iránt az országnak sokkal, de sokkal nagyobb része van érdekelve. És azért, t. ház, hiába mondja az igen tisztelt pénzügyminiszter úr, hogy mi a czukoripar iránt érdekelve vagyunk a tíz milliónyi export miatt, mert ha nem is akarom ezt kicsinyleni, de mégis kérdem, mit jelent ez ahhoz képest, hogy a mezőgazdaságunk terén évenkint elkövetett hibáink és mulasztásaink folytán, legalább nagyobb részben azok folytán odajutottunk, hogy például gabona-, liszt- és hüvelyes vetemény-exportunk 1893—1895 ig- húsz millió forinttal apadt, volt tudniillik 1893-ban 187'9 millió, 1895-ben pedig 168-5 millió forint értékű ; hogy állatkivitelünk 1894—1895-ig közel ötven millió forinttal apadt, tudniillik 140 millióról 948 millióra, s hogy hasonlóképen apadt kivitelünk más gazdasági termelési ágainkban is ? A midőn tehát azt látjuk, hogy ott a mezőgazdaság azon ágai körűi, a melyeknél az országnak csakugyan igen nagy része van érdekelve, a hibák és mulasztások egész sorozata követtetik el, akkor bizony nem tulajdoníthatunk nagy jelentőgéget annak, midőn ezen mezőgazdasági, vagy iparágnak egy oly csekély részét akarják szubvenczióban részesíteni. Mert hiszen csak nem lehet helyes gazdasági politika az, a midőn például Szerbiából behozunk 56 millió forintot érő szarvasmarhákat, 3*7 millió forintot érő sertést, 23 milliót érő búzát, és mindezekkel ezen fontos gazdasági terményeinknek az árát nyomjuk, talán csak azért, hogy viszont 36 000 forint ára czukrot szállítunk Szerbiába. Hát, t. ház, midőn azt látjuk, hogy mezőgazdaságunk nagy épületét, a mely alatt védelmet és megélhetést keres az ország lakosságának több mint 3 /4 része, romba dőlni, pusztulni engedjük, akkor nem szava.zhatunk meg ily költséget arra a czélra, hogy néhány czukorgyárósnak egy kis díszes filagóriát építsünk, a mely nekik üdülést adjon, de a melyet a világ versenyének első zivatara úgyis kétségtelenül feldön t.
