Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

\\0 151. országos Illés 1897. Julius 30-án, pénteken. Hányszor szólaltunk már fel ez értelemben a házban és vájjon volt-e rá eset, liogy szavaink meghallgatásra találtak volna ? Hányszor kértük a kormányt, hogy a prémiumok helyett a föld­adót szállítsa le, hogy a czukorgyárosok helyett a népnek adjon kedvezményeket, de a kormány mindannyiszor bezárta a füleit ezen kérések előtt; kérelmünket nem hallgatta meg soha és míg a gazdák terheit éyről-évre szaporította, növelte, addig a másik oldalon, a milliomos uraknak ajándékot osztogatott. Ma már annyira van a földmívelő nép, hogy Magyarország ter­melői ma már előre szokták eladni gabonájukat. Már tavaszszal eladják, mert kell nekik a pénz, mert nem tudnak másként megélni. így van ez még a Kánaánban, í^ry van ez még az Alföldön is. A gabonakereskedők elküldik ügynökeiket és ezek megkötik a legolcsóbb árban a szerző­dést. Láttam szerződéseket, a melyek akként voltak megkötve, hogy a legelső minőségű tiszta házát megveszi a kereskedő négy forinton. Ha bármely kifogása van a kereskedőnek az ellen, akkor nem köteles elfogadni a búzát; tehát maga a kereskedő állapítja meg, vájjon elfogadja-e vagy nem ? Ha aztán ő visszaveti, hogy nem fogadja el, akkor a gazdának kétszeresen kell visszafizetni az előleget, a melyet a terményre kapott. Ezer és ezer ember köt ilyen ügyleteket évente tavaszszal Magyarországon és ezer meg ezer embert százezrekkkel károsítanak meg ekképen. Nem volna erre szükség, ha a föld nem volna oly nagy mértékben megterhelve adóval, hogy ha a gazda vállaira oly iszonyú terheket nem rakott volna ez a liberális kormány­rendszer. Hanem a kimerített nép kényszerítve van előleget szedni fel, a legnagyobb uzsoraüzlete­ket kötni meg; és így a szegény embernek asztalfiókja nem annyira kenyérrel van tele, mint inkább adókönyvvel, kötelezvénynyel, vál­tókkal és más ilyen boldogító dolgokkal. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen törvényjavaslat tárgyalása alatt a túl­oldalról folytonos;.n azt hallottuk, hogy a répa­termelés nagy előnyére van a mezőgazdaságnak, mert sokkal többet hoz, mint a magtermelés. A répatermelést sokkal nagyobb mértékben űzik Ausztriában, mint a minőben űzik nálunk Magyar­országon és kell is, hogy nagyobb mértékben űzzék, mert míg Ausztriában 250, addig Magyar­országon csak 19 czukorgyár van ; tehát Ausztriá­ban sokkal több czukrot fogyasztanak el, mint Magyarországon Ausztriában sokkal több répát is dolgoznak föl, mint Magyarországon, tehát sokkal több répát termelnek is, mint nálunk. Ha már most igaz a t. túloldalnak azon állítása, hogy a répatermelés jobban fizet, mint a mag­termelés, akkor Ausztriának a földmívelésből sokkal több haszna van, mert répát termel nagyobb mértékben, mint a minő haszna van Magyarországnak, a mely magot termel nagyobb mértékben. De, ha annak több a haszna, mint a mennyi Magyarországon a termelőnek, akkor józan észszel ebből az következnék, hogy Ausztriá­ban a földadónak magasabbnak kell lenni, mert ottan jobban tudják értékesíteni a földet, mint a hogyan értékesíthetjük mi a magtermelés által. És mégis megfordítva van a dolog. Nálunk ma­gasabb a földadó, pedig rosszabban értékesít­hetjük a földünket, Ausztriában alacsonyabb a földadó, pedig a nagy kiterjedésű répatermelés­nél fogva jobban tudják értékesíteni földjeiket. De még ezt az alacsonyabb földadót is le­szállították két és fél millió forinttal, azonkívül nyertek három millió katasztrális hold új földterü­letet és ennek két millió földadóját szintén el­engedték. Hannincz évi tapasztalat mutatja, hogy a mi kormányzatunk csak az adóemeléshez ért. A t. miniszter úr azt mondotta a tavaszszal, hogy tanulmányozza a kérdést. Bátor vagyok megkérdezni, van-e már annyira tanulmányaiban, hogy beterjeszthetné a földadó leszállítására vonatkozó törvényjavaslatot? Ha nincs, mikor lesz kész az a javaslat s körülbelül mily mér­tékben fog a terheken könnyíthetni? 1895. évi április hó 18 án elismerte a t. miniszter úr, hogy a föld túl van terhelve. Ha így van, nem lelkiismeretlenség-e ennek meg­szüntetésére semmit sem cselekedni ? A nyomor nem vár, bekopogtat váratlanul is és bottal sem lehet elűzni a küszöbről. Evvel a kérdéssel nem lehet mókázni. Minél fontosabb és sürgősebb a kérdés, annál előbb kell hozzáfogni, mert minél későbben segítünk ezen a bajon, annál jobban elmerült a gazda, úgy hogy később ki sem bontakozhatik. Adókezelésünk sem valami mintaszerű, és abban bizony még tanult embernek is bajos eligazodnia. Tessék egy adóköuyvet akárkinek a kezébe venni. Sokszor megakad és nem érti annak tételeit. Láttam adókönyveket, a hol mindenféle törlések voltak és czeruzával újabb korrigálások. Továbbá a községi adók kezelése körűi igen nagy a hanyagság majdnem országszerte. A jegyzőknek itt szabad kezük van és igen sok a panasz e tekintetben évtizedek óta. Ez ügyben ide a képviselőházhoz is fordultak; egyik kép­viselő a másik után hoz fel panaszokat, de vajmi ritka az, t. ház, hogy ez a panasz meg­hallgattassák és a panaszosok orvoslást nyer­nének. Itt is van egy levél kezemben, t. ház, Zalam^gyéből írják a következőket: Eszteregnye község elöljárósága, élén a sormási körjegy­zővel, oly gazdálkodást folytat a község jőve-

Next

/
Thumbnails
Contents