Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

9f] 150. országos ülés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. jából is bírálnunk kell a szőnyegen levő törvényjavaslatot, mert hogyha önálló vámterületünk volna, akkor nem kellene a pénzügyminiszter úrtól statisztikát kérni arra, hogy miképen oszlik meg a prémium az osztrák és a magyar czukorgyárosok között, és akkor ha prémiumot adnánk, tudnók azt, hogy csakugyan a magyar czukorgyárak ég a magyar czukorípar fejlesztésére fog az szolgálni. Akkor mi magunk a pénzügyminisztériumi titkos levéltár határain kivíü is tudnánk statisztikát összeállítani, hogy önálló vámterület mellett miképen bír érvényesülni a magyar czukoripar és egyáltalában a magyar közgazdasági élet. A mi politikánk tehát ebben a kérdésben és egyáltalában mindazon közgazdasági javaslatok tárgyalásainál, a melyek Ausztria közgazdasági életével függnek össze, az önálló vámterület szempontjából indul ki. Es én, a ki e tekintetben határozati javaslatot nyújtottam be, épen oda konkludáltam határozati javaslatomban, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat utasíttassák vissza a közgazdasági bizottsághoz, hogy ezt a javaslatot dolgozza át az önálló vámterület szempontjából. Mit akartunk és mit akartunk elérni ? Azt, hogy tessék a t. kormánynak prémiumos törvényjavaslatot benyújiani, ha egyáltalán el nem kerülheti, nyerjenek abban az igazi magyar szempontok érvényesülést és ne az osztrák-magyar tekintetek, mert Magyarország egyáltalán nincsen abban a helyzetben, hogy idebenn is osztályozhassa lakosságát, hogy ennek ad prémiumot, ennek meg nem ad, mert a mi anyagi helyzetünk ezt meg nem engedi. De ha megengedné is, akkor sem tehetnők azt, hogy Ausztria számára alkossunk törvényt arról, hogy az osztrák iparosok, az osztrák gyárosok miképen gazdagodjanak? Itt van a kezemben a statisztika, (Zaj) ebből látszik, (Zaj. Halljuk! Halljuk'.) hogy a míg Magyarországon csak tizennégy czukorgyár van, addig Ausztriában kétszázat meghalad a czukorgyárak száma. Tizenötször annyi czukorgyár van Ausztriában, mint Magyarországon is; ha pedig veszsziik azt az óriási alaptőkét, a melylyel az osztrák czukorgyárak rendelkeznek, ahhoz képest a mi czukorgyáraink alaptőkéje merőben nevetséges, így tehát tévedés, ha azt hiszszük, vagy van valaki, a ki azt hiszi, — mert nem hinném, hogy ilyen valaki legyen — a ki feltételezi azt, hogy a magyar czukoriparnak prémiummal való támogatása üdvös, ha nem ekkora prémiumot, de akármily erőfeszítéssel járó áldozatot hoznánk is, mert ennek kilencz-tized része Ausztria javára szolgál. A számok mutatják, hogy abból a 9,422.000 forintból, melyről szó van, Ausztria javára esik 8,168.000, Magyarország javára pedig csak 1,256.000 frt. Ebből magából lehetetlen nem látni, hogy a legnagyobb pénzpocsékolás volna ily körülmények közt kilenez milliós prémiumot megszavazni, és épen ezért nem kívánhatja tőlünk a t. pénzügyminiszter úr, hogy ezt mi szó nélkül elfogadjuk. Az ellenzék nincs hivatva törvényeket alkotni, de igenis oda kell hatnia, hogy a javaslatok szelleme egészségesebb legyen, mint a hogy a kormány kontemplálja. És ha a jelen javaslat megalkotásában nem birjuk is önöket megakadályozni, kétségtelen diadalunk, hogy önök azt a kitűzött idő alatt keresztül vinni nem tudták. Az országnak az is előnye, ha ez a prémiumos rendszer nem ma, se holnap, hanem holnapután, vagy azután következik be, ez is egy kis lélekzetnyerés az országra. Ép azért, mert a statisztikai adatok, melyeket nekünk úgy kellett privát úton beszereznünk, de mégis megszereztük és összegyűjtöttük, világosan igazolják, hogy ezen javaslattal a gazdasági érdekek istápolást egyáltalában nem nyernek, tehát teljesen és föltétlenül ki van zárva, hogy a munkásosztály csak legkisebb hasznát is látná a javaslat áldásainak. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) Erre, t. ház, épen a munkásosztályra való tekintetből annyival is inkább reá kell mutatnom, mert a múltkor felhoztam, hogy a czukorprémium miképen szolgálja a czukorrépa-munkás sorsát. Felemlítettem akkor a toponári uradalmat, (Halljuk! Halljuk!) a melyet Festetich Kálmán és Vilmos grófoktól bérel egy ottani bérlő. (Egy hang a szélső baloldalon: Hogy hívják?) Az mellékes dolog. Itt a következő prémiummal jutalmazzák a répatermelő munkásokat. (Halljuk! Halljuk!) Meg kell jegyeznem épen a belügyminiszter úrra való tekintetből, hogy a lap a kaposvári hivatalos orgánum, s így kétségtelen, hogy a mit az ír, lehetőleg enyhíti a hivatalos eljárás túlzását; hogy valamennyire leplezni igyekszik az igazságot, minél fogva nem lehet, hogy a belügyminiszter úr maga is hitelt ne adjon annak, a mit most fel fogok olvasni. (Halljuk! Halljuk/ Mozgás a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, — nem akarom untatni vele, — (Nagy derültség a szélsőbalon.) hogy kikeressem az idézendő részt. (Egy hang a széUö baloldalon: Olvasd fel az újdonságokat.) Nem akarok mindent felolvasni, de mindjárt rátalálok. (Mozgás.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék folytatni beszédét. (Zaj.) Szalay Károly: Az idézetet keresi. (Mozgás.)