Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-150
94 160. országos ülés 1897. július 29-én, csütörtökön. mely saját szellemi fölényében bírja a parlament vezetését és ugyanannak az élén teljes érvénye süiésének minden súlyát, olyan kormány, a melyet nem pusztán a párthatalmi rendszer ke rete és alapja tart fenn : az nemcsak hogy fegyveres erővel, erőszakkal ki nem üldözi és ki nem tiltja a parlamentből a nagyobb ellenzéki erőket, de azoknak számára maga igyekszik kényelmes utat nyitni, hogy azoknak eszét és azoknak hazafiságát a parlamenti vitákban mint tanácsadót felhasználhassa és kihasználhassa. De ha a t. belügyminiszter úr úgy értette annak a hősnek a parlamentből való eltávolítását, mint oly tényt, a melyben nem a párthatalmi erőszak, hanem a nemzetnek a közérzülete szólt volna ítélőbiróúl: akkor, t. ház, a t belügyminiszter úr nagyon szomorú példát akarna nyújtani a magyar közvéleménynek mértékéről, mert bármennyire respektáljam én a képviveíőháznak sok igen tisztelt tagját, hanem engedelmet kérek, hogy az erdélyi székely népnek, az erdélyi magyar hazafiságnak az igazi erkölcsi ereje és hazafias tisztasága abban nyilvánult volna meg, hogy egy gróf Bethlen Gábor, Bartha Miklós, Ugron Gábor és egyáltalán Erdélynek legnagyobb férfiai ott elessenek, a parlamentből kimaradjanak és helyükbe az ország előtt ismeretlen, névtelen emberek jöjjenek, hogy ha ez az erdélyi nép értékének volna igazi mértéke: akkor ez szégyenletes volna a király hágóntúli országrész népére, mert arról az ősi székely népről, hacsak pénzzel és szurony nyal meg nem ostromolják, hogy Bethlen Gábort elejtse, mert tisztelete és elismerése nagyobb Weisz Berthold képviselőtársunk előtt, ez merő képtelenség. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily cserét egy nép csak oly kormányzat alatt tehet meg, mely a pénzt és a szuronyt ülteti az illető nép lelkiismerete helyébe. Sierbán Miklós: Azért szaporították a csendőrséget! Sima Ferencz : Az a harcz, a melyet az ellenzék folytat, nem csupán a lő. §. sérelméből ered, hanem onnan is, hogy a kormány a maga erőszakát, hatalmi visszaéléseit teljes mértékben igyekszik az ország minden pontján érvényesíteni és minden önérzetes megnyilatkozást elfojtani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Éjien most a kiegyezés küszöbén, mikor Magyarországnak Ausztriával nagy erőmérkőzésbe kell mennie; mikor a nemzet érdeke a kormány által is csak akképen védhető meg, ha nem Láng Lajos úr quótatanácsai, hanem a magyar gazdának panaszos kiáltásai lesznek irányadók a kormány előtt: (Helyeslés a szélső báloldalon.) a kormány csak úgy állhat ellen minden pressziónak, ha azt az ellenzék támadásával és követelésével ellensúlyozhatja. Ha a t. többség kifogástalannak tartja azt az uralkodási szellemet, mely minden megnyilatkozó ellenállást elnémít és a parlamentben is a kapaczitácziót kizárja, a városi, községi, de a társadalmi élet minden rétegében igyekszik a maga mindent elhervasztó kezét kiterjeszteni: akkor e kormányzattal szemben az igazi ellenzéknek nem szabad lankadnia, hanem lelkesednie kell a harczra a községházától a vármegyeházáig, a fórumon, a parlamentben, a sajtóban s mindenütt, a hol erre tér és alkalom nyilik. Mikor a miniszterelnök úr a ház ülései idejének meghosszabbítását javasolta, ezt azzal okolta meg, hogy alkalmat kíván nyújtani arra, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslattal szemben nyilvánuló érdeklődésnek kellő tér és idő engedtessék. Csak az a kérdés, hogyan gondolta: hogy az ellenzéknek nyújtassék-e idő és tér, vagy az egész parlamentnek? Az ellenzék igyekszik kihasználni a rendelkezésére álló időt és ki is fogja használni, annál inkább, mert a túloldal egyetlen számbavehető tagja sem szólalt fel a javaslat védelmére, a pénzügyminiszter úr kivételével. Azt méltóztatik mondani, hogy ez fölösleges, mert hisz a miniszter elmondta a magáét és a kormánypárt helyeselte az ő álláspontját és kész arra rá is szavazni. Városy Gyula: De ehhez nem kell három órás ülés ! Sima Ferencz: Ehhez persze nem kell háromórás ülés! De az mégis példátlan parlamentünk életében — s ezt is báró Bánffy Dezső kormányzata honosította meg, — hogy mint Tompa mondja: hallgató ajakkal ülnek a csüggedt madarak. Miért e hallgatás? Hozakodjanak elő a túloldal szaktekintélyei a maguk érveikkel, czáfolják meg a mi érveinket s akkor nagyon valószínű, sőt bizonyos, hogy az ellenzék támadása sokkal szűkebb körre szorul, mert az önök esze és tudása meggyőzhetne bennünket arról, hogy jogosulatlan harczot vívunk. Azzal, hogy a t. túloldalon mosolyognak és csak szavazni készek, csak arról tesznek tanúságot, hogy a mai kormány nem ambiczionálja, hogy pártjában nagy szellemi erőt bír, a mely a parlamenti harezokban és küzdelemben az ellenzék erejét leszerelni képes, mert az nem parlamenti mérkőzés, hogy a t. miniszter úr megokolja a maga javaslatát, és a t. többség szavazni kész. Városy Gyula: Ehhez nem kell három óráig tartó ülés. Sima Ferencz: A parlamenti életnek egyedüli és kizárólagos értelme és súlya ebben a harczban tulaj donképen érvényesülni, hogy pro és kontra az eszméket, érveket kicserélje, ez volna az igazi mérkőzés. De nekünk itt nem lehet mérkőzni, nem lehet eszmékkel számolni,
