Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-132

132. országos ülés 1897. Julius 8-án, csütörtökön. 0; rárohantak, letépték nyakkendőjét abban a hitben, hogy ő is' lármázott. Kijelentette azt is, hogy a rendőrök igen tisztességesen bántak el vele. Ez a Prohászka tehát se nem német, se nem bécsi, se nem lelkesedésből jött le a bécsi színészekkel. (Derültség jobbfelől.) Most méltóztassék megítélni, kinek az előadása érdemel hitelt: azé-e a ki ex actis ítél, vagy azé, a ki midőn saját institucziója után beszél, ilyeneket mond? Valószínűleg egy kissé álmos volt akkor a képviselő úr. (Élénk tetszés jobbfelől.) A mi a beszéde végén foglalt fenyegetést illeti, engedje, hogy erre ne komolyan, hanem inkább tréfásan feleljek. 0 azt mondta, hogy a rendőrségi törvényt még egyszer fogjuk itt cliskucziálni, de reméli, hogy akkor nem leszek itt, hanem valahol czivilruhában fogok ülni. Az ilyen fenyegetőzésre, talán mondhatnám henczegésre, eszembe jut egy, a múlt országgyűlésen volt képviselő-kollégája, ki neki pártelnök-kollégája is. Ez is jónak látta ilyesmivel előállni. És azt a képviselőt, a kit úgy aposztrofált mint most Eötvös Károly képviselő úr engem, most itt látom jó egészségben, ő maga pedig kinn búsul. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelől.) Eötvös Károly: T. ház! A t. belügyminiszter úr felszólalásának legutolsó részére valóban nem akarok felelni, hiszen azzal exponálta azt, hogy ő csak jokózus módon felel, bár nem egészen volt jokózus felelete, mert úgy látom, hogy az én szavaimat nem értette meg, utólag olvassa tehát el. Én az alatt azt értettem, hogy remélem és csekély erőmhöz képest közre is fogok erre munkálni, hogy mikor egy új törvényről fogunk itt beszélni: akkor már ő és államtitkárja czivil és nem rendőri ruhában lesz itt. Egyáltalában nem törekszem, hogy a belügyminiszter úr, vagy miniszterelnök úr kívül búsuljon, hanem idebenn búsuljon. (Derültség a baloldalon ! Egy hang jobbfelől : Eát a Prohászka ?) Prohászkára is felelek (Derültség a szélső baloldalon.) Elhiszem a belügyminiszter úr által felolvasott okirat után, hogy Prohászkának bizonyos dolgaira nézve tévedtem, de ő meg higyje el nekem, hogy informácziómat a rendőrségnél szereztem. (Éiénk derültség.) Az tudom, hogy ha az ember az olyan ínformácziókra hallgat, a miket ott szerez: akkor nagyon sokszor téved. (Élénk derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Most nevessenek ! Egy hang jobbfelől: Nem kell felülni!) A t. miniszter úr felolvassa valamelyik törvénynek 29. §-át, illetőleg azon szakasznak utolsó részét, a mely azt mondja, hogy ha az, a ki éjjel van letartóztatva, igazolja, hogy másnap reggel a rendőrség felhívására megjelenik, akkor szabadon bocsátható. Ebből micsoda következtetést von le a miniszter úr? Bár ebből minden bírónak és államférfiúnak egyedül csak azt lehet kivonni, fhogy a ki igazolja lakását, nevét, keresetét, életmódját és azt a biztosítást, hogy a rendőrség tisztában lehet, hogy bármikor megjelenik: az a diszkreczionális jog nem azt tes?;i, hogy akkor visszatartható, hanem azt, hogy el kell ereszteni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nincs olyan bíró, a ki máskép ítéljen. Azok az ,urak pedig legnagyobbrészt publiczisták, magyar hírlapírók, rendes lakással, foglalkozással és névvel biró egyének. Mikor tehát a rendőrség ezt konstatálta, azon törvénynél fogva, melyet a belügyminiszter ár idézett, kötelessége lett volna a rendőrségnek a bekisérteket szabadon bocsátani. (Úgy van! a szélsőbalon.) így értelmeztük mi eddig és fogjuk értelmezni ezentúl is a törvényt. Azonban a belügyminiszter úr és a rendőrség más értelmet tulajdonít neki: sohasem lesz vége az emiatt való panaszoknak a házban és a házon kivűl, mert mi azt meg nem engedhetjük, hogy e törvénynek ily magyarázatot adjanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most ítélje meg a miniszter úr, hogy ha ő, mint belügyminiszter és mint volt alispán, és a ki országot és megyéket kormányzott, ily hibásan, ilyen ember^égtelenűl magyarázza a törvényt, mit várhatunk attól a szegény rendőrtől, kinek 25—30 forint a havi fizetése. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Rég múlt annak ideje, mondja a belügyminiszter úr, mikor a ezilinder betörése és a német szó üldözése Magyarországon hősiességgel járt. Ne bántsa a miniszter úr azt a kort és ne szóljon arról gúnyolódással, (Tetszés a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Nem erről van szó!) mert ha az a kor nem lett volna, a t. miniszter úr most valahol Baranyamegyében (Felkiáltások: Tolnában!) kapáltatná a kukoriczát. Bizony szuronynyal, golyóval állt szemben akkor a fiatal nemzedék, meg egy istentelen rendőrséggel, de az nem magyar királyi, hanem osztrák császári volt. És midőn a főváros nemzeti jellegének védelmére ma ugyanazt teszi a magyar ifjúság, époly rendőrséggel áll szemben, csakhogy ez nem osztrák császári, hanem magyar királyi. Ezért szégyenletes a mai helyzet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sem a múltkori, sem mostani felszólalásomban nem terjeszkedtem ki arra, hogy mit csinálnak a mi művészeink idegenben, és mit csinálnak az idegen művészek nálunk? Mi szívesen látjuk bármely nemzet művészeit, a nagy német nemzetéit is. De azt a művészt, a ki azzal az igénynyel jön hozzánk, hogy a barbár magyar fajt czivilizálja, a mely előfutárja annak a hatalomnak, a melylyel mi becsületes 18*