Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-132

132. országos ülés 1897. jnlius 8-án, csütörtökön. 79 érve az a ezél, a melyet ők a czukorrépa-termelésnek, szerintem igen helytelen forszirozásával akarnak elérni, (igazi Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Szó volt itten az elhangzott beszédek folyamán különösen a t. túloldalról, nem annyira az idén, mint inkább a múlt évben, mert akkor mind a miniszter úr, mind az előadó úr bővebben foglalkoztak ezen kérdéssel, a miniszter úr kétszer is felszólalt, mondom, szó volt arról, hogy a czukoripart elő kell mozdítani még áldozatok árán is, mert abból aztán a czukortermelőknek meg a munkásoknak is lesz majd hasznuk. Előbb felemlítettem már, hogy a szerencsi czukorgyár környékén több vármegyében a gazdák kénytelenek voltak felNagyni a czukorrépatermeléssel, felNagyni azért, mert úgy találták, hogy nem fizeti ki magát. És épen tegnapelőtt mondta itt ezen az oldalon Szluha István t. képviselőtársam, nagybirtokos, hogy ő gondolkodott a répatermelés fölött, meg akarta honosítani kitűnő talajú fehérmegyei birtokán, de mikor jól elkészítette a számadásokat, azt találta, hogy az nem fizeti ki magát, tehát hozzá sem fogott. Mikot itt minálunk a czukoripar lendületnek indult, én úgy tudom, hogy akkor a czukorgyárak sokkal jobb árakat fizettek a termelőknek és ez okozta aztán azt, hogy mindig többen és többen beleugrottak a répatermelésbe, költséget okozva maguknak. És mi történt? A kubai háború idején — Kuba messze van, de azért a czukoripar terén lényeges termelő, mert ha nem is répaczukrot, de nádczukrot igen sokat termel — tehát a háború idején a termelés szünetelt s ennek következtében a czukorárak emelkedtek is; természetes, hogy a czukorrépa-termelés haszon hajtóságának is kellett volna emelkednie. És a honnan most bizalmi nyilatkozatok jönnek a t. kormányhoz, Nyitra vármegyében, a Vág völgyében, a hol pedig talán a legjobb minőségű répa terem egész Magyarországon, hasonló minőségű, mint Morvaországban, azon a vidéken a gazdaközönség panaszkodott, hogy 93 krajczárról 18 krral lejebb, tehát 75 krra szállította le a czukorgyár a répabeváltás árát. Én ebből is látom, de felesleges e fölött gondolkozni, mert hiszen ismerjük nagyon annak a hazátlan nemzetközi tőkének a czélját, a melynek nem czélja sem a munkáson segíteni. (Igás! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) sem valamely országnak az iparát előmozdítani, hanem magának milliókat gyűjteni, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) nohát mondom, ez a nemzetközi tőke épen akkor, mikor a világpiaczon a czukor ára következtében úgy is jelentékeny nagy volt a haszna, visszaélt helyzetével és a termelőket, kiket korábban beugratott a termelésbe, az ár hirtelen oly nagy fokú esésével jelentékenyen megkárosította (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) és én tudom, hogy nemcsak 75 krajczáron állapodott meg az ár, hanem mindig lejebb és lejebb száll. Azok ugyan, a kik barátai a prémiumrendszernek, azt hangoztatják és vitatják, hogy az befolyással lesz a ezukorrépatermelő hasznának az emelésére is. Én ezzel nem akarok foglalkozni, mert erről az oldalról az elhangzott beszédekben eléggé kimutatták, hogy ez nem áll. Mert azok a szegény czukorrépatermelők úgyszólván kegyelemre — de úgy is van, kegyelemre — vannak kiszolgáltatva a czukorgyárosnak. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Kaphatnak azok akármennyi prémiumot, a czukorrépatermelőnek csak annyit juttatnak, hogy épen csak megélhessen s fel ne Nagyjon a répatermeléssel. A prémiumokról sem akarok hosszasabban nyilatkozni, (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) mert hiszen ez a kérdés is eléggé meg volt világítva tavaly is, meg az idén is. Tavaly elismertetett már az, hogy a miről különben már az idén is volt szó, hogy ezt az egész prémiumdolgot nevezhetjük bátran prémiumháborúnak, tulajdonképen Franczia- és Németországnak a versenyzése idézte elő, előidézte pedig azért, hogy a világnak a legnagyobb czukor fogyasztóját, Angliát, mindegyik a maga részére igyekszik lefoglalni, megnyerni, mert mindegyikre nézve már földrajzi fekvésénél fogva Anglia igen előnyös piacz gyanánt kínálkozik. Meg volt említve, hogy Németország oly roppant mennyiségben termeli a czukrot, hogy a mit kivihet, az felülhaladja az osztrák-magyar monarchia összes czukortermelését. Francziaország is roppant nagy mértékben foglalkozik a czukortermeléssel és mindegyik a czukorexportot még különös magas prémiumokkal igyekszik előmozdítani. Már tekintettel arra, hogy az a két ország mind iparilag, mind pénzügyileg sokkal hatalmasabb, előrehaladottabb, mint mi, tekintve azt, hogy közelebb is vannak sokkal a föfogyasztási piaczhoz Angliához, annyira, hogy a tavalyi és az idei nyilatkozatok szerint ez a közelség legalább is egy félforintot képvisel, tekintettel továbbá arra, hogy azok a külföldi talajok sokkal bővebben és sokkal nagyobb czukortarlalmú répát termelnek, mint a magyarországi talaj, mindezeket összevetve, hogyan gondolhatjuk mi azt, hogy Magyarország azokkal az országokkal a versenyt felvehesse épen Angliában"? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig az egész törekvés odairányúl, mert Angliába igen kevés a kivitelünk, a mint olvastam, csak 3000 métermázsára rug. Adhatunk hát mi akármennyi prémiumot, Német- és Francziaországtól az angol piaczot elhódítani nem fogjuk. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.)