Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-131
7 0 131. országos ülés 1897. Julius 7-én, szerdán. munkaadó közti feszült és izgatott viszonyt bemutatná. De egyes esetekről tudok részint a lapok útján, részint ittlevő képviselőtársaim nyilatkozata alapján, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) kik nap-nap után kapnak táviratokat, hogy a munkások leteszik a kaszát és megszüntetik a munkát most a legkritikusabb pillanatban, mikor az egész évi termés veszendőbe megy és így szorítják rá a munkaadót, hogy követeléseiket kielégítse. Azt mondja a miniszter úr, hogy a felső vidékről hozatott munkásokat Ezt éu is említettem, de azt mondtam, hogy ez intézkedésekkel nem ért czélt, mert ezzel beviszi a felső vidékre is a szocziális izgatás anyagát és megdrágítja a rendes munkabért. Különben nemcsak abból a kicsinyes szempontból kell hogy mit használ a miniszteri intézkedés most momentán, hanem tessék arra gondolni, miből fog élni télen az alföldi szegény munkás, a ki máskor aratás idején szerezte be családja szá mára az egész évre valót? Annak az üres gyomornak nem lesz elég a miniszteri szónoklás. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Midőn ily dolgokat láttam felmerülni, kölességből (Egy hang jobbfelöl: Kötelességből izgatott!) Kimondta est? Hentaller Lajos: Zay! Hock János: Annak a véleményére nem vagyok kiváncsi (Zajos derültség.) Elnök: Kérem, itt nem lehet kérdéseket intézgetni! (Zaj.) Hock János: Itt gyors orvoslásra van szükség és nem elég az erőszak! Ne tessék a szavakon nyargalni! Igenis aratáskor nem lőttek, hanem Toponáron igenis rálőttek a répamunkásokra; ott egy felügyelő vigyázatlansága miatt a csendőrök igénybe vették szuronyaikat és meglőttek két munkást, még pedig tótot, pedig a tót munkás temperamentumánál fogva csöndes és nyugodt. Említettem, hogy e társadalmi veszély bennünket egységes akczióra kell, hogy bírjon. Itt intenuiczionális szövetséggel állunk szemben, mely belevonta már keretébe a magyar munkásokat is. A főváros talaja is alá van aknázva és ez ellen igenis törvényhozási profilaxissal kell a jogos muukásérdekek mérlegelésével intézkedni, nem pedig erőszakkal! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én szintén csak néhány rövid megjegyzést kívánok tenni a képviselő úr beszédjére. 0 is, Molnár képviselő úr is csak erőszakról beszélt, vasról, szuronyról, vérfolyásiól és véres kalászról, Ez mind túlzott dolog, mert a kormány igenis épen preventive intézkedett s egyedül ennuk köszönhető, hogy eddig vérontás nem történt, kivéve ezt, a hol két kihágás miatt letartóztatott munkást a tömeg ki akart szabadítani. Ott a csendőrség, szabályai szerint, fegyverhez nyúlt. A régi római költő is megénekelte, hogy a vasnak nem az a rendeltetése, hogy fegyvert csináljanak belőle, hanem vagy czirkalmat vagy ekét. De ezt mindig inkább lehetne idézni mint most. Az ily beszéd, minőt a képviselő úr most elmondott, egyik irányban sem megnyugtató, sem a gazdára, sem a munkásra nézve. Sem a gazda nem fogja megköszönni, sem a munkást nem fogja az kielégíteni. E beszéd csak olajat önt a tűzre és nem szolgálatot tesz! Hogy különben mennyire elszigetelve áll a képviselő úr saját pártjában is, arra nézve hivatkozom a ház naplójára, a hol megláthatja, hogy Makfalvay Géza képviselő úr, a ki többet foglalkozik s ért is a mezőgazdasághoz, épen hasonló tárgyban neki adott válaszomat köszönettel és megelégedéssel vette tudomásul. (Igás ! Úgy van! Helyeslés jobbfelől.) Ez az, a mit röviden a t. ház tudomására akartam hozni; a behatóbb érdemleges választ fentartom magamnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Hock János: T. ház! Elek azon jogommal, hogy a miniszter úr válaszára röviden feleljek. Hogy a miniszter úr, hogy ítél Makfalvay Géza között és köztem, az értelmi különbség tekintetében, az egyáltalában vita tárgyát nem képezheti, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem arról van szó! Gazdasági!) Higyje meg a miniszter úr, ha én az összehasonlítások terére kívánnék lépni, akkor a miniszter úr sokkal rövidebbet húzna, mint én most. (Zajos derültség.) Perczel Dezső belügyminiszter: A breviáriumokról nem disputálhatok vele. Hock János: A mi pedig azt illeti, hogy a két héttel ezelőtt történt interpelláczióra adott választ az akkor felmerült körülmények között Makfalvay Géza tudomásul vette, az nem bizonyíték, mert nevetséges dolog, ezt az érvet az újabban fölhozott körülményekre alkalmazni. Ha pedig ő hivatkozott a római költőre, én is hivatkozom a miniszter úrra, bár nem tartom öt oly tekintélynek; hogy a resiczai ügyben, midőn lelőtték az embereket, ugyanazt a választ adta Hentaller Lajos képviselő úrnak. (Helyeslés balfelöl.) Bocsánatot kérek, erőszakkal szemben, a mely minden politikai akcziójukban megnyilatkozik, mindenütt csak Sablonos kiíogásokat használnak, a melyeket a t. túloldallal rendesen megtapsoltainak. Védekezésük mindig ugyanaz; egykét emberrel több vagy kevesebb, azért a kormányzat folyik tovább és a minisztérium él és uralkodik, mert hiszen akár milyen legyen a válasz, bizonyos, hogy a többség tudomásul veszi. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 30 percekor.)